Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-06-01 / 2. szám

68

A Röntgen-vizsgálat alapján a kórisme empyemában állapíttatván meg, a műtét mindjárt másnap, azaz deczember 15-én meg is történt. A baloldali felső 2-ik praemolarist extraháltam, az üressé vált alveoluson át az állkapcsi öblöt megfúrtam ; a fúrás után igen kevés, de bűzös geny ürült ki a fúrási csatornán át spontán. Az átfecskendezési kísérletnél azonban a folyadék az orrnyílásokon keresztül nem ömlött, sőt többszörös kísérletre sem volt a communicatio szabaddá tehető.

Ezen tünetet igen sok esetben találtam már az állkapcsi üreg kinyitásánál, a mely körülmény annak tulajdonítható, hogy az állkapcsi üreg belsejét bevonó nyákhártyák genyesedése folytán fennálló gyuladás per continuitatem a középső kagylókra is átterjed, azok megduzzadnak igen sokszor oly nagy mértékben, hogy az üregnek az orr felőli nyílását tökéletesen elzárják. A műtét megtörténte és a genymennyiség kevesbedése után 3—4 nappal később szokott az orr felé való közlekedés szabaddá lenni, a mely körülmény az átfecskendezési folyadéknak az orr nyílásán keresztül való távozása által válik felismerhetővé.

A műtét napján este hat órakor a hőmérsék 37’8 C, közérzet rossz, fájdalmak intensitásukban semmit sem csökkentek, éles szaggató fájdalmak a fül felé. Az arcz daganatot nem mutat. A beteg ágyban fekvő és ilyen marad hat napon keresztül.

Deczember 16-án a beteg láztalan, több órát fájdalommentesen töltött, napközben 4—5-ször jelentkezett rohamszerűen a fájdalom, átlag egy óra időtartamra.

Kifecskendezéskor sok geny, kevés túrós törmelék.

Deczember 17-én lázmentes, fájdalmak csak éjszaka mutatkoznak és többnyire az állkapcsi Ízület és fül tájékára szorítkoznak. Kifecskendezéskor kevés geny, a baloldali bölcseség-fog erősen inog.

Deczember 18-án communicatio az orron keresztül megnyílik, átfecskendezés könnyű, sok vérrel kevert geny ürülése után a beteg megkönnyebbül Az incisivus fölött levő sipolynyílás zárult. Közérzete sokkal jobb, az étvágy visszatért. Az