Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-12-01 / 4. szám

177

sugallta azokat az egyhangúlag elfogadott határozatokat, melyek a nemzetközi congressusoknak ép oly általános érdeke, mint a stomatologusoknak és fogászoknak.

Fel lehetne vetni a kérdést, hogy bizonyos fogászati csoportoknak a vezetői — főleg vagy kizárólagosan orvosok — miért kísérelték meg hónapok óta a nemzetközi fogászszövetség vezető elemei az egész fogászvilágot fellázítani, főleg Németországban, Francziaországban és másutt is, egy oly rendszabály ellen, melyet „lealázónak és bántónak mondanak a fogászra nézve és a melyet ellenök való gyűlöletből hoztak“ (?) az intransigens stomatologusok (! ?)

De miután alkalom kínálkozik, vizsgáljuk meg mindenekelőtt, igaz-e tényleg, „hogy a nem orvos fogászok nem vehetnek többé részt az orvosok nemzetközi congressusán“. A jövő budapesti congressus szabályzata majd megtanít reá; nézzük a szövegét: 4. szakasz. A congressus tagjai: á) A diplomás orvosok, kik felvételüket kérték és fizették a későbben megállapítandó tagsági díjakat, b) A nemzeti vagy a végrehajtóbizottság által bemutatott tudósok, kik ugyanazon tagsági díjat fizették.

Természetes, hogy a „tudós“ szó egyszerűen a tudomány emberét jelenti. Ebből következik tehát, hogy minden nem orvos fogász, valamint minden más tudós személyiség részt vehet a nemzetközi orvoscongressuson, feltéve, hogy a bizottság által — legyen az nemzeti vagy végrehajtó-bizottság — ajánlva lett; azaz, hogy a tudomány emberének tekintik és ezen czím alatt óhajt a congressuson részt venni. Ép így be kell látnunk azt is, hogy a Lissabonban elfogadott új minősítés épenséggel nem bántó a nem orvos fogászra nézve és úgy elvben, mint gyakorlatban teljesen indokolt.

Nem természetes-e, hogy egy orvosi congressuson — elvben — csak orvosok vegyenek részt; a mennyiben pedig ugyanazok az orvosok hozzáférhetővé óhajtják azt tenni orvostudománynyal nem biró más tudósoknak is, nem ép oly természetes-e, hogy a különböző nemzeti bizottságoknak jogában álljon e tudósokat ajánlhatni, bármily tudós is legyen az, feltéve, hogy a saját nemzeti bizottsága ajánlja s részt óhajtana