Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-12-01 / 4. szám

161

része roppant hiányos. Nasmyth véleménye szerint Hunter könyve igen sok, teljesen érthetetlen felfogásnak s véleménynek volt az előidézője, mely a gyakorlatban is gyökeret vert. Hunter véleménye szerint pld. általános testi bajok kisebb hatással voltak a fogakra, mint bármely más testrészre. Kardoskodott a fogak átültetése ellen, a mi gyakran komoly, sőt halálos következményekkel jár. Ő ajánlotta a romlott fogak kihúzását s azoknak kifőzés után való visszahelyezését.

Dupoux (1633-banj volt az első, a ki a fogat nyomban a húzás után visszahelyezte. Hunter használta először a cauterisatiót idegfájdalmaknál, Hippocrates tanításai alapján. Minden eredetisége mellett igen különös Hunter hasonlatossága Ambrose Paré-ra, ki 200 évvel előbb élt Hunternél s a kinek műveire igen gyakran támaszkodik Írásaiban. És itt ismét hangsúlyozzuk, hogy a fogorvosi tudomány e 200 éves intervallumban feltűnően kicsi haladást mutat.

A fogászati tudomány történetének e vázlatos áttekintése után foglalkozzunk a fogászat, valamint a fogbajok gyógyításának fejlődésével.

Már az ősrégi időkben nagy súlyt helyeztek az emberek, de különösen a nők: a jó és szép fogsorra. Salamon király így ir egy szép fogsorról: „hasonlít a juhnyájra, mely nyírva, sőt mosva van“. A görög és római irók műveiből sok helyen olvashatjuk, mily becsben tartották az ép fogsorokat.

Ovidius egy helyen így ir a fogakról: „Tisztaság híján a fogak fénye elhalványul.“ Egy másik autor az irigységet redves fogakkal jelképezi, míg Catullus a züllött Aemiliusról ekképp nyilatkozik: „Fogai másfél láb hosszúak voltak s a foghúsa olyan, mint egy ócska láda széle.“ E leírás utóbbi részében festett képe a fogakról: a fogkő-lerakodást jelképezi. Marhal egy öreg asszonyról, ki négy foga kivételével összes fogait elvesztette, így ir: „Ezek is lazák voltak s egyszer köhögés közben kihulltak.“ Herodotos szerint ugyanaz történt Hippiussal, Aristippus fiával is. A „Szerelem művészete“ czímű könyvében figyelmezteti az ifjúságot a szájszagra, melyet nem lehet mindig illatszerekkel eltüntetni. Szájbüzös embereknek ajánlja, hogy beszédközben ne álljanak közel embertársaik-