Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-01 / 4. szám
162 hoz, különösen a mikor üres a gyomruk. Továbbá mindenkit figyelmeztet a fogkő eltávolítására s hölgyeknek azt ajánlja, hogy minden reggel vízzel mossák a szájukat. S ha fogaik megfeketednek, túlságos hosszúak avagy rendetlenül nőnek, azt ajánlja, hogy játszanak az ajkukkal, hogy az ajkjáték fedje el azokat a hibákat. Fogpiszkálók is valószínűleg általános használatban voltak, mivel Marhal a pistacia lenticus-ról ir, mely erre a czélra szolgált. Ugyanerre lúdtollakat is használtak akkoriban. Ovidius korholja a társaságban való fogpiszkálást s a szerelem ellenszeréül ajánlja, hogy azokat, a kiktől el kell idegenedni, nevettessék meg, ha rosszak a fogaik. A medeusok valószínűleg a szájszag miatt tartottak borostyánágat a fogak közt s ugyanez okból a görög kaczér nők szintén myrtuságat szorongattak nevetésközben a fogaik között. Theocritus így ir egy szép szájról s fogsorról: „Alig tudom fogai szépségét leírni. Nevetés közben olyannak tűntek, mint egy gyönyörű gyöngysor, fehér, egyenlő nagy szemekből, közel rakva egymáshoz.“ Sebészek későbbi időkben nagy gondot fordítottak a fogak tisztítására, a fogkő eltávolítására és a fogak fényesítésére. Polgári betegeknél aczélmüszereket használtak e czélra, királyok és herczegek kezelésénél pedig arany- vagy más nemes fémekből való műszerekkel dolgoztak. Ezek után pastákat használtak s különféle illatos és fájdalomcsillapító, valamint edző kenőcsöket. Fogpastákat különben is igen gyakran használtak. Heister Írja, hogy a fogak tisztítása után némelyek habkövet, némelyek török porczellánt, mások megint dohányhamut és korallport használtak, mindezen anyagok durva felülete azonban ártalmas a fogakra. Vitriol s más ily savak feloldják s pusztítják a fogakat, úgy hogy legajánlatosabb és legbiztosabb a puha összetételű fogpasták használata, a milyen : a rák szeméből való, gyöngyház, s szarvasagancsból készült pasta. Sokan a vitriol-olaj használatát ajánlják a fogak fehérítésére, de nem tudják, hogy
