Fogorvosi Szemle, 1908 (1. évfolyam, 1. szám)
1908-12-01 / 1. szám
11 Az üregnek az alveolus felől való széles feltárásánál a megfelelő helyen átfúrjuk az alveolust és a készített nyitást vésővel tágítjuk annyira, hogy azon keresztül az üregnek jó részét átnézhessük. Éles kanállal való kikaparás után jodoformgaze-tampont használunk. A facialis fal felől való megnyitás az I. molaris felett a crista maxiilaris externán történik és pedig a lágy részek felpreparálása után a falat fúróval átfúrjuk és a nyílást kézitrepannal tágítjuk. Partsch szerint a legajánlatosabb és leghelyesebb methodus az utóbbi és pedig azért, mert a nyíláson át az egész üreget látjuk, a nyálkahártya ép részének a kikaparása nem szükséges, mert látva a beteg részeket, azokat galvano-cauterrel vagy egyéb edző szerekkel könnyen érinthetjük. Továbbá szerinte a kifecskendezés sem szükséges, mert az orrfuvásnál az üregbe jutott légáram maga tisztítja ki a legjobban az üreget. A nyílást üvegből készitett obturatorral zárja el, a melyet az arczizmok helyén rögzítenek. Érvei igen meggyőzők, azonban úgy az alveolus, mint az orr felőli megnyitásnál szép eredményeket érünk el és nekünk fogorvosoknak az alveolus felőli megnyitás különben is a legegyszerűbb; és ez a methodus igényli legkisebb sebészi beavatkozást; az eredmények pedig elég jók. Eredménytelenség esetén természetesen egyéb műtéti módhoz kell folyamodnunk. Az alsó állkapocs odontogén genyes peri* ostítiseírőL A „Fogorvosi Szemle“ részére. Irta: Dr. Fischer Aladár, műtő. A B. K. M. B. P. osztályvezető sebésze. Az alsó állkapocs odontogén periostitisei és ostitisei alatt azon csonthártya és csontgyuladásokat értem, melyek az állcsont azon anatómiai sajátosságából erednek, hogy fogakat visel, szóval melyeknél a periodontiumon át jut az infectió a periostra és a csontállományra. Ezek a perios-
