Felvidéki Méhész, 1919 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1919-12-01 / 1-2. szám

Felvidéki Méhész Li-.,. ■ ■■ i.-z^-a^.-Tr."—------­8 Te kintetes Szerkesztő úr! 1918. évi utolsó negyedében tapasztalt méhészeti megfigyeléseimről kevés jót, de annál több szomorú dolgot közölhetnék. Úgyhiszem, magyarországi méhésztársaim az idei méhészet­ből ezt mondhatják. Kezdjük élűiről. F\z 1917. év gyönge méhészetünk után méheink alig bírták ki a telet, ft tavaszi etetésre kiutalt cukor későn érkezett; de a tavaszi virágzás szép reménnyel kecsegteted akácvirág kevés volt, az időjárás mostoha, úgy hogy már-már azt gondoltam, hogy egész méhállömányom tönkremegy. Vár­tam a tisztesfüre, mely tarlóinkat teljesen ellepte ez mentette meg méhészetünket a pusztulástól. Ha az időjárás kedvezőbb lett volna, törzseink gyűjthettek volna annyit, hogy esetleg a ház­tartásra szükséges mézhez juthatunk, vagy leg­alább annyi mézkészletünk lenne, amennyi szük­séges volna méhecskéink tavaszi fölsegítésére; de sajnos nem így volt. ft gyöngébb családok keretei majdnem méztelenek voltak, folytonos esőzés és szeles időjárás miatt méheink alig gyűjthettek valamit ámbár az ősz elég hosszú volt- Szabadban álló és méhesben levő Neiser- féle kaptárokban és rajoztatáshoz két-három szalmakassal méhészkedem. ft gyengéket kény­telen voltán egyesíteni s maradt 14 törzsem Ugyancsak még többet akartam egyesíteni, hogy 12 törzzsel" kezdjem a jövő évi méhész­kedést várva az Ígért őszi etetéshez való kristály- cukrot. Hogy azonban a beállott viszonyok miatt ezt nem kaphattuk meg, felhasználom tavaszi etetéshez. Ha a tavaszi serkentő-etetést a ránk követ­kező tavasszal nem eszközölhetjük, el lehetünk készülve arra, hogy méhállományunk a cse- resznyfa virágzását nem érik meg. ftz időjárás a méhekre elég jó amennyiben nincs túlságos hideg. Vagyok Szerkesztő úrnak méhésztársi tisz­telettel (Fejérvármegye.) cÚÚeisz Szilveszter kántorta nftó. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Szép téli napok uralkodnak nálunk, novem­ber második felétől kezdve fehér lepel borítja a tájat, amely csak egy esőtől szenvedett némi kárt, de azután a természet maga is igyekezett hiányán pótolna, úgy hogy ma még nagyobb pompában diszlik mint annakelőtte. ftz ember szíve örül a természet ártatlan színén, s biza­kodóan tekint a tavasz felé, amely számára talán az első, amely csöndes lesz az ágyúk haláltosztó lármájától. ft hónak a korai megjelenése engem, mint méhészt örömmel töltött el, mert önkény­telenül is azt a gondolatot váltotta ki bennem, hogy ha egyszer korán jött, talán hamar el is tűnik, s így a méhecskék is hamarább tarthat­ják meg a tisztúló kiröpűlésüket, s hamarább kezdhetik tavaszi munkájukat. Eddig mindössze egy hét volt, amelyet zordnak, valódi téli időnek lehet mondani, de azóta szép és csöndes idő uralkodik. Mindössze estefelé van egy csekélyke alig számbavehető fagy, de ez vajmi kevéssé zavarja a méhek téli nyugalmát, ftnnál inkább zavarta őket a szeszélyes őszi idő, amely miatt a nálunk még eléggé melegnek mondható októbert nem használhattak ki, hogy a szokottnál nagy mennyiségben pom­pázó tarlóvirágzást látogathatták volna. Sohse láttam a tarlót nálunk annyira pompázni a különféle virágoktól mint ez évben. Fájt a szí­vem érte nagyon, amikor látnom kellett azt, hogy kihasználatlanul pusztúl! Ez ami nagy csapásunk a Felvidéken, hogy a késői aratás miatt a későn jelentkező és föltűnő tarlóvirágzás rendszerint elvész, méhecskéink vajmi kevés hasznát veszik, ft tél beálltával s a sok mun­káiéi elcsigázva most már csündesen pihennek. Bárcsak ez velünk is úgy volna 1 De hoz­zánk a sok szenvedés után nem akar bekö­szöntem a békés élet! Eddig külellenséggel hada­koztunk most meg egymással küzdünk s úgy­látszik, hogy „mint oldott kéve széthull nem­zetünk !“ S bár sohse vártam tavaszt még annyira mint most, hisz oly nagy állománnyal mint most még sohse rendelkeztem, de lelkemben rossz sejtelmek támadnak a jövő iránt, s mint igazi és jó hazafi tehetetlenül nézem Hazám pusz­tulását, amelyet a személyi politika a romlás szélére juttatott. Lengyelország példájára jutott szegény Hazánk! De amiként az előbbi másfél­századnyi elnyomatás után új életre kelt, ami dicsőségünk örökre elvész ! Ne csodálkozzon k. Szerkesztő úr, ha beszámolómon a honfiúi bánat meglátszik! El vagyok keseredve minden téren ! S búmat és bánatomat nem tudom titkolni! Mily nagy ellentét van a magunk és a méhek életében ? ftzt a szép harmóniát ami a méhek életében van, már nem tudjuk semmi szín alatt eltalálni. Hazánk vezető körei ? Ezektől a „tudatlan“ állatocskáktól tanulhatnák, hogy miképpen kell egyetértésért fáradozni! S ők vájjon mit tesz­nek? Mindnyájuk egyenetlenségért küzdenek! Ebben találják minden örömüket, amikor a Haza minden négy sarkán ég! Ha ez még tovább is így fog tartani, akkor már csak a megsemmisülés vár ránk!

Next

/
Thumbnails
Contents