Felvidéki Méhész, 1919 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1919-12-01 / 1-2. szám
Felvidéki Méhész Li-.,. ■ ■■ i.-z^-a^.-Tr."—------8 Te kintetes Szerkesztő úr! 1918. évi utolsó negyedében tapasztalt méhészeti megfigyeléseimről kevés jót, de annál több szomorú dolgot közölhetnék. Úgyhiszem, magyarországi méhésztársaim az idei méhészetből ezt mondhatják. Kezdjük élűiről. F\z 1917. év gyönge méhészetünk után méheink alig bírták ki a telet, ft tavaszi etetésre kiutalt cukor későn érkezett; de a tavaszi virágzás szép reménnyel kecsegteted akácvirág kevés volt, az időjárás mostoha, úgy hogy már-már azt gondoltam, hogy egész méhállömányom tönkremegy. Vártam a tisztesfüre, mely tarlóinkat teljesen ellepte ez mentette meg méhészetünket a pusztulástól. Ha az időjárás kedvezőbb lett volna, törzseink gyűjthettek volna annyit, hogy esetleg a háztartásra szükséges mézhez juthatunk, vagy legalább annyi mézkészletünk lenne, amennyi szükséges volna méhecskéink tavaszi fölsegítésére; de sajnos nem így volt. ft gyöngébb családok keretei majdnem méztelenek voltak, folytonos esőzés és szeles időjárás miatt méheink alig gyűjthettek valamit ámbár az ősz elég hosszú volt- Szabadban álló és méhesben levő Neiser- féle kaptárokban és rajoztatáshoz két-három szalmakassal méhészkedem. ft gyengéket kénytelen voltán egyesíteni s maradt 14 törzsem Ugyancsak még többet akartam egyesíteni, hogy 12 törzzsel" kezdjem a jövő évi méhészkedést várva az Ígért őszi etetéshez való kristály- cukrot. Hogy azonban a beállott viszonyok miatt ezt nem kaphattuk meg, felhasználom tavaszi etetéshez. Ha a tavaszi serkentő-etetést a ránk következő tavasszal nem eszközölhetjük, el lehetünk készülve arra, hogy méhállományunk a cse- resznyfa virágzását nem érik meg. ftz időjárás a méhekre elég jó amennyiben nincs túlságos hideg. Vagyok Szerkesztő úrnak méhésztársi tisztelettel (Fejérvármegye.) cÚÚeisz Szilveszter kántorta nftó. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Szép téli napok uralkodnak nálunk, november második felétől kezdve fehér lepel borítja a tájat, amely csak egy esőtől szenvedett némi kárt, de azután a természet maga is igyekezett hiányán pótolna, úgy hogy ma még nagyobb pompában diszlik mint annakelőtte. ftz ember szíve örül a természet ártatlan színén, s bizakodóan tekint a tavasz felé, amely számára talán az első, amely csöndes lesz az ágyúk haláltosztó lármájától. ft hónak a korai megjelenése engem, mint méhészt örömmel töltött el, mert önkénytelenül is azt a gondolatot váltotta ki bennem, hogy ha egyszer korán jött, talán hamar el is tűnik, s így a méhecskék is hamarább tarthatják meg a tisztúló kiröpűlésüket, s hamarább kezdhetik tavaszi munkájukat. Eddig mindössze egy hét volt, amelyet zordnak, valódi téli időnek lehet mondani, de azóta szép és csöndes idő uralkodik. Mindössze estefelé van egy csekélyke alig számbavehető fagy, de ez vajmi kevéssé zavarja a méhek téli nyugalmát, ftnnál inkább zavarta őket a szeszélyes őszi idő, amely miatt a nálunk még eléggé melegnek mondható októbert nem használhattak ki, hogy a szokottnál nagy mennyiségben pompázó tarlóvirágzást látogathatták volna. Sohse láttam a tarlót nálunk annyira pompázni a különféle virágoktól mint ez évben. Fájt a szívem érte nagyon, amikor látnom kellett azt, hogy kihasználatlanul pusztúl! Ez ami nagy csapásunk a Felvidéken, hogy a késői aratás miatt a későn jelentkező és föltűnő tarlóvirágzás rendszerint elvész, méhecskéink vajmi kevés hasznát veszik, ft tél beálltával s a sok munkáiéi elcsigázva most már csündesen pihennek. Bárcsak ez velünk is úgy volna 1 De hozzánk a sok szenvedés után nem akar beköszöntem a békés élet! Eddig külellenséggel hadakoztunk most meg egymással küzdünk s úgylátszik, hogy „mint oldott kéve széthull nemzetünk !“ S bár sohse vártam tavaszt még annyira mint most, hisz oly nagy állománnyal mint most még sohse rendelkeztem, de lelkemben rossz sejtelmek támadnak a jövő iránt, s mint igazi és jó hazafi tehetetlenül nézem Hazám pusztulását, amelyet a személyi politika a romlás szélére juttatott. Lengyelország példájára jutott szegény Hazánk! De amiként az előbbi másfélszázadnyi elnyomatás után új életre kelt, ami dicsőségünk örökre elvész ! Ne csodálkozzon k. Szerkesztő úr, ha beszámolómon a honfiúi bánat meglátszik! El vagyok keseredve minden téren ! S búmat és bánatomat nem tudom titkolni! Mily nagy ellentét van a magunk és a méhek életében ? ftzt a szép harmóniát ami a méhek életében van, már nem tudjuk semmi szín alatt eltalálni. Hazánk vezető körei ? Ezektől a „tudatlan“ állatocskáktól tanulhatnák, hogy miképpen kell egyetértésért fáradozni! S ők vájjon mit tesznek? Mindnyájuk egyenetlenségért küzdenek! Ebben találják minden örömüket, amikor a Haza minden négy sarkán ég! Ha ez még tovább is így fog tartani, akkor már csak a megsemmisülés vár ránk!
