Felvidéki Méhész, 1919 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1919-12-01 / 1-2. szám
Felvidéki Méhész F\ hit és lelkiismeret — úgylátszik — már minden ember szivéből eltűnt! Mindenki egoista Mindenki mint a ragadozó állat áll felebarátjával szemben! S ezek után csoda-e ha a jó Isten nem hagy áldani, hanem még jobban veri ? ezt a szegény nemzetet!! Azzal a reménnyel zárom soraimat, hogy a jó Isten talán csak nem hagy bennünket teljesen elveszni, hisz „megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.“ Adja az Isten, hogy ez igy legyen. Jelen soraimmal úgy k. Szerkesztő úrnak valamint lapunk összes olvasóinak boldog ünnepeket, s jobb és szerencsésebb új évet kívánok, mint az 1918. volt úgy a méhészekre mint az emberiségre. Kérem mindnyájukat dolgozzunk vállvetve Hazánk boldogulásán, tegyünk félre most minden személyi politikát és gyűlöletet, mentsük azt amit még menteni lehet most, mert csak igy lesz szerencsés reánk nézve az új év s áldás minden munkánkon I „Sic iter ad astra“! (Zemplénvármegye.) Ondriás Márton, r k. lelkész. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Bizony előre'jelenthetem, hogy beszámolóm nem kedvező. Október szeszélyes napjai nagyon sok kárt tettek a méheseinkben. A meleg délelőtti napsugarak kicsalták méhecskéinket s nagyon sok elveszett azokból, mert a délutáni hirtelen szél, vagy eső, vagy hideg kevés munkást engedett otthonába. A méztelen nyár nagyon sok családot költöztetett el. Nem kaptuk a cukrot, hogy valamiképpen felsegíthettük volna őket. Az újság alapján megtettem mindent, zsákot küldtem a tagaktól beszedtem szállítani 5 koronákat s még sem érkezett méheseink részére — amennyiben csoportosultunk — semmi. Még a legjobb családoknak is csak teljesen fedett kerete 6—8. Mi ez arra a hosszú téli időre? November elején beállt nálunk a havazás. Azóta havazik és fagy! A méhesekhez való menetelés is nehéz I Zavarni nem akarjuk őket. Félünk előre a tavasztól. Rajunk nem volt, gyűjteni nem tudtak szegénykék úgy vannak mint mi, csak dekára szabad enniök, ha nem, úgy bizony éhen pusztúlnak I Panaszból áll a jelentésem I Kérem az igen tisztelt Szerkesztő urat tegyen érdekünkbe valamit, hogy a megmaradt családok a tavaszkor ne akkor kapjanak cukrot, amikor már virág is lesz, hanem amikor felsegíteni kell méhecskéinket. (Hontvármegye) Méhésztársi üdvözlettel: Willand János, r. k. tanító. 9 Tekintetes Szerkesztő úr! Idefönn a kárpátokban nagy a hó. És ez jó jel, mert ha csöndes, havas és egyenletesen hideg az idő, méhcsaládaink akkor telelnek a legjobban. Az idén 87 család érte meg a telelés dele- lőjét. Ugyanis ennyi családom csöndes, egyenletes, nyugodt telelését figyeltem meg tegnap, januárius 4-én. Egy családom elpusztúlt. Amint azt a kaptár kitakarításakor tapasztaltam, vagy egér, vagy cickány járt a kaptárban. A méhek jórésze lakmározás áldozata lett, amit a szárnyak, csápok, lábak és fejek szanaszét heverő rendetlenségéből látok. A lép jórésze tönkrement és különösen a virágporos kereteken látható a rombolás nem kis mértéke. A kasos családok künn telelnek a szabadban. így cselekedtem eddig is és mindég. Sohasem volt érte semmi baj. Szerkesztő úr is így tanácsolja, csak annyi különséggel, hogy a kasokat b jtorjánnal köríti. Eddig nem csele kedtem így, csak Szerkesztő úr ajánlatára az idén először. Úgy veszem észre, hogy az egerek ellen igen hatásos óvakodási módszer. Folytatni és mindenkinek ajánlani fogom. A tartaléklépeket én sohasem kénezem, hanem mindig jólzáró ládába teszem. Oda nem fér sem a viaszmoly, sem az egér. Az idei tél nálunk is nagyon nedves. Sok a csapadék s én is azt következtetem, hogy az idei termés kielégítő lesz. Adja Isten, hogy úgy legyen I Tekintetes Szerkesztő urnák és a Felvidéki Méhész olvasóinak mézes-boldog újévet kíván, (Máramarosvármegye) mély tisztelettel: Juhász Imre. Mélyen tisztelt Szerkesztő úr I Hideg, szeles idő jár nálunk, borzadunk a hosszú téltől. Fájdalom, helyzetünk is olyan siralmas, olyan vigasztalan, hogy semmi jót r.em remélek. A méhcsaládaim? Hála Istennek jól telelnek, mind megvannak. Csak bennük van mint den bizodalmám. Csak értük élek. És ha ők nem volnának Isten tudja hol, merre járnék most ? Boldog békességet érzek az ő közelükben, s mondhatom, ha nem tartanék attól, hogy méheimben teszek kárt, szép, tág, szélmentes méhesembe költöznék, befütenék és itt laknék közöttük és nem mennék ki onnan, amíg hírül nem hoznák, hogy megváltozott már minden, országunk fölött elvonúltak a sötét fellegek és megint éltetőén, melegen, ragyogóan süt a mi jó öreg napunk .. . Ezekkel a gondolatokkal telnek idefönt napjaim I Nem írok tovább I
