Felvidéki Méhész, 1919 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1919-12-01 / 1-2. szám
Felvidéki Méhész 7 és a természetes raj szokásával egyezően vonni ki és telepszik le, de tagadom, hogy raj volna az, hiszen a letelepülésen kívül semminő külső vagy belső közössége a természetes rajjal nincsen. Őscsanádi G. emlékeztető A X’méhesben. A földet vakító — fehér takaró borítja. Nyugszik az egész természet. A máskor szorgalmas munkás méhek most leszorítva a zordon időtől, csöndesen pihennek, zsonganak. Kívülről a röplyuknál hallgatva olyan hatást tesz ránk, mint mikor egy egészséges ember alva szedi egyenletesen a lélekzetet. Csak olyankor válik a zsongás erősebbé, ha valami szokatlan zaj nyugtalanítja őket. A téli gömbcsomó még mindég a lehető legkisebb. Összelapúlnak egymáshoz, hogy egymás testének melegéből a külső sorban levők is kapjanak annyit, amennyi szükséges arra, hogy meg ne dermedjenek. Azt hinné az ember, hogy mozdúlatlanúl szenderegnek, pedig folyton mozgásban vannak, egyrésze a gömbcsomónak halad az élelem után, most már mindég fölebb és fölebb, másrészt a külső sorban levők helyet cserélnek a belsőkkel, hogy ismét fölmelegedjenek. A fíasítást már ebben a hónapban megkezdi az anya a gömbcsomó közepén a fölső keretsorban, de az még igen kis felületre terjed, mindössze egy pár száz sejtet tölt meg. A téli nyugalom biztosítása a legfőbb teendőnk. Ügyeljünk a méhes környékére, havazás után takarítsuk le a kaptár szájából a havat, hogy az a levegőt el ne zárja a méhek- től, mert egészségüknek legfőbb kelléke a friss levegő. Ezért kell a kijárónyílást meghagyni a maga teljes nagyságában, nem szabad azt megszűkiteni, hogy a légcsere szabadon történhessen. Egerek ellen azonban alkalmazzunk röplyuk-védőt, ne hogy a lépekhez hozzáférjen ez a kis torkos állat, mert különben nagy kárt okoz nekünk. Cgyéb téli ellenség ellen is védekezzünk. De engedjük, hogy méheinket megérdemelt nyugalmukban megzavarja valami. A tartalékgépeket óvjuk az egerektől, mert minden megsemmisült léppel szegényebbek leszünk. Hiszen sokszor 1-2 lépnek is kimondhatatlan nagy hasznát vesszük. A téli napokat használjuk föl méhészet ismereteink gyarapítására. Olvassunk méhészeti lapokat, könyveket, ismerőseinkkel hányjuk- vessük meg a méhészeti kérdéseket, hogy a mások tapasztalatait is a magunk hasznára fordíthassuk. Ha a viszonyok engedik; tartsanak összejöveteleket is, hol tapasztalt méhésztársaink gyakorlati hasznú előadásaiból megfizethetetlen kincset nyerhetünk mi is. Zsaroiyáni E. (Januáriusi lapszámunkban ezúttal csak nyomdai elrendezésig érkezett leveleket közölhetjük. H késön érkezetteket esetleg fölhasználjuk jövő hónapban megjelenő lapunk keretén.) Tekintetes Szerkesztő úr! f\ múlt év utolsó negyedéről vajmi kévés a beszámolni való. A nyár végén nyert kevés mézzel és az utolsó percben megérkezett etető cukorra! sikerült a méheket betelelni, kellő élelemmel ellátni. Volt jó család, mely adott 4—5 kiló felesleget is, de viszont vök olyan gyenge, melynek adni kellett 5—6 kiló mézet is, így aztán a mézes bödönbe nem jutott semmi, ami nagy kár ugyan, de mégis elviselhető, mert a főcél el lett érve, a méhek téli elesége biztosítva lett. A télnek enyhesége is hozzájárul ahhoz, hogy jó! teleljenek a méhek, mert a mostani enyhe időben kevés fűtőanyagra lévén szükség, keveset fogyasztanak, így aztán kevés fel nem használt anyag marad náluk vissza, ami megkönnyíti a hosszú téli fogság átszenvedését. Ez ideig a betelelt családok mind megvannak, szép csendesen egyenletesen zúgnak, ami azt mutatja, hogy jól érzik magukat. A méhekkel együtt, melyek már a téli rabság egy harmadát átszenvedték, jó reménységgel nézünk mi is a jövő elébe, mert remélhetjük a jobb időt, a bőséges csapadék után bizonyára jobb esztendő fog következni. Azt hiszem, hogy a jövő esztendőben különösen a rajzás lesz gazdag, mert a méh családokat az ösztön hajtani fogja, hogy az utolsó két esztendőben elmaradt rajzást, am egyenlő a családok számának óriási leapadásával, helyrepótolják, a létszámot ismét megszaporítsák. Bár úgy lenne, bár jobb jövendő jönne szegény hazánkra és méhészetünkre. (Szalmárvármegye.) Lányi Glemér.
