Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-05-01 / 5. szám
2 Felvidéki Méhész. Egyoldali súrlódás. A Méhészeti Hetilap szerkesztője a Felvidéki Méhész szerkesztőjével annyira foglalkozik, amennyire ezutóbbi az előbbivel nem foglalkozik. Egyik sokat; a másik semmit. Eme egyoldali súrlódást meg kellene szűntetni. A Méhészeti Hetilap szerkesztője a Fölső magyar országi Méhészegyesületet olyképpen ismertette meg olvasóival, mintha ez voltaképen csak — Nagy Géza volna. Ott nincs, aki más főtitkárt és szerkesztőt válasszon, mert a Nagy Gézából álló egyesület mást — mint Nagy Gézát — úgysem választhatná meg ... Ez látszatra logikus okoskodás, akkor is, habár a tények mást bizonyítanak. De, amikor a Méhészeti Hetilap szerkesztője saját fórumán azt bizonyítja, hogy a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület az ő születését a Méhészeti Hetilapnak köszönheti s ezzel a Nagy Gézából álló egyesület apaságát önmagában véli feltalálni, ennek az állapotnak képzelésé- ben mégis csak azt hirdeti, hogy Nagy Géza a szatmári heti vásárokon fogdossa össze előfizetőit: ez már nem logikus, nem apai eljárás, habár ez is éppen any- nyira ellenkezik a való tényekkel, mint az előbbi... no meg ama állítás is, hogy a Fölsőmagyarországi Méhészegyesiüet — halvaszületelt! Ugyancsak a nyílt fórumon megjelent önbírálata is szokatlan, mondván: „a Méhészeti Hetilap kifogástalanul szolgálja a méhészet ügyét, mig a Felvidéki Méhészről jobb nem beszélni...“ Mi elhisszük a Méhészeti Hetilap ügyszolgálatát, de azt sem bánjuk, ha rólunk nem beszél. E lap szerkesztőjének ízlését korrigálni szándékunkban nincs, amennyiben pedig kétségtelen a méhészet iránt tanúsító lelkesedése, csupán ebből kiindúlva foglalkoznunk kell vele. Aki lapot szerkeszt a méhészet terjesztése végett, az már c tényével is ügyszeretetének eklatáns bizonyítékát adja s amikor nem csupán gyakorlati hasznos méhészkedéssel, hanem a maga módja szerint tollal is akarja szolgálni az ügyet, melyért Fölsőmagyarországi Méhészegye- letünk illusztris elnökével, kiváló főtitkárjával s több, közszolgálatban álló neves férfiúval rövid idő alatt 1200-at meghaladt egyesületi taggal lelkesen küzd, akkor kijelenthetjük: a mi egyesületünk még mindig örömmel öleli magához azokat, akik alapszabályainknak megfelelve, táborunkba óhajtanak lépni. — Ezt a kijelentést meg kellett tennünk, mivel a Méhészeti Hetilap szerkesztője ilyképpen neheztel: „Én pedig még csak tagul sem lettem felkérve az egyesülettől...“ Lássa, Méhésztárs Úri A mi egyesületünk mégis csak 1200-nál több tagot számlál; tehát nemcsak Nagy Gézából áll, akiről azt állította, hogy a tagokat hetivásárokon toborozza... Ha keressük annak a lélektani okát, mi vezeti a Méhészeti Hetilap szerkesztőjét a szatmári méhészeti kerület vezetője: Nagy Géza egyesületi főtitkárunk működésének ellenszenves elbírálására, erre is a feleletet magában a bírálat e mondatában találjuk. „Itt ő akar TARTALOM: 1.. Egyoldali súrlódás. (M. F.) — 2., Mi van a cukorral? (Fölsőmagyarországi Méhészegyesület elnöksége). — 3., Anyasági állapotok a méhcsaládban. 4., Néhány szó a kezdőkhöz. (Mártoncsik Endre). — 5. A kaptárkérdéshez. (Csanád Gábor). — 6., Emlékeztető (Cs. G.) — 7., Tanácsadó. — 8., Különféle — 9., Szerkesztői üzenetek. — 10., Apróhirdetések. — 11., A felvidéki Méhész májusi árjegyzéke. — 12., Hirdetések. SPF" Cikkeink csak a forrás (Felvidéki Méhész) megnevezésével vehetők át.
