Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-04-01 / 4. szám

Felvidéki Méhész.

9

még csalóka, s nem akarlam a fiasílást meghűlésnek kitenni. Méhésztársaimnál érdeklődtem a kitelelés iránt, s mindenütt a legnagyobb megelégedést hallottam, de hozzá teszem még azon fontos körülményt, hogy csak azok dicsekedtek a kedvező eredménnyel, akik nem fukarkodtak a készlet bennhagyásával. Találtam azonban elpusztult családot is. így például egy csatádnak az okozta halálát, hogy a bete- lelésnél nem illeszkedtek pontosan a keretek, s így a méhek nem tudtak átmenni a másik lépre, pedig volt bőven mészkészlet. Hanem a kasokkal egy méhésztársam sincs megelégedve, annyira könnyűek, hogy rajtuk csak a gyű mölcsvirágzás segíthet.

Éled a természet minden atomja, de az atomok között nem kis helyet foglalnak el a meggazdagodni vágyó »hadiméhészek.« Valósággal tülekednek egy-egy méhcsaládért. Sajnálom szegény kis áldozatokat. Már tavaly is szinte fájószívvel szemléltem a sok mézet, amely q-a számra volt fölhalmozva egy gépraklárban. Hallatlan árakat Ígérnek egy kaptárért, egy Boconádi kaptárért 3—400 koronát ígérnek. Igazán a szentirás szavai jutnak eszembe, hogy : »sokan vannak a meghtvoltak, de kevesen a válaztottak«! Bár inkább megfordítva volna.

Polgáron, 1918. március.

Takács Demeter.

Gondos méhésznek már az őszi betelelés- kor tudnia kell, hogy emberi számítás szerint miként telelnek méhei, mindazáltal minden vérbeli méhészt kellemes érzés hatja át, midőn méhecskéi az első napfényes téli napot fölhasználva vígan röpülnek, miután megkönnyebbüllek a télen át fölszaporodott tehertől. Vidékünkön a kiröpülésre kedvező nap jan. 20,-án volt, s ezt követőleg egy teljes hétig alkalmas volt az idő a kiröpülésre és a vizhordásra. Az enyhe februáriusi és márciusi napok mind kedveztek belső és külső munkáinak végzésére. Bár virágport nem hordtak oly mennyiségben mint az ember joggal várhatta volna, ötven családom kívül 21 fölső kijáróval volt betelelve. Úgy tapasztaltam, hogy az alsó kijáró nyílással betelt családoknál kevesebb volt a lehullott méhek száma. Ennek a magyarázata különben lehet az is, hogy az alsó kijáró nyílású kaptá- rakban a sok enyhe nap folytán inkább módjukban volt a méhcsaládoknak a kaptár tisztogatása és a hullák kihordására.

Penészes lépre nem akadtam. Duplafalú kaptáraim mézűrébe és az ablakhoz csak papirost raktam, s így az enyhe idő mellett sem

keletkezett nagyobb meleg, tehát a párák lecsapódása elmaradt.

Három méhcsaládom meganyátlanódott. Nem lévén tartalék anyám, az anyátlan méhe- kel a gyengébb családok fölerősítésére használtam. A családok beteleléskor igen népesek voltak; most is jó erőben vannak. A fiasítás azonban nem mondható nagyarányúnak, még az egész-kereten telelt családoknál sem. — Ugyanis a gyönge tél folytán kevés méz fogyott, s így jan. végén, febr. elején nem állott elegendő üres lép az anya rendelkezésére. Ezen úgy segítek, hogy meleg napokon a friss fiasílásos keret után egy-két üres lépet teszek be, s az ezután berakandó kereteket pedig mézesvízben füröszlöm meg.

A fák barkái már elhullottak. A som és ibolya most virágzik. Egy meleg eső virágtengert varázsolna a réteken és a múlt évi szárazság folytán teljesen kiszáradt lápokon. A gólya-hír gazdag virágporáért járó méhekre sem fog most leskelődni a kékasereg. Jogos a reményem, hogy méhcsaládjaim akácvirágzásra elérik teljes kifejlődésüket, s ha a virágzásra az Egek Ura szélmenles meleg időt ad, úgy vígan szól a pörgető.

Érendréd, 1918. március.

Szaleczky Miklós,

áll. isk. igazgató.

Január hó második felében az időjárás annyira enyhe, mondhatnám tavaszi volt, hogy a gyengébb családoknál is nagy arányban megindult a fiasítás; de a február havi hűvös, szeles időben csekély volt a gyarapodás'

Március 3.-án volt az első meleg, szélcsendes napunk. A tüzes napsugár enyelgésére előbb halk, — majd erősebb zümmögés hallatszik a kijáróknál, nemsokára kitódulnak a méhek s a hosszú fogságból való szabadúlást ünnepelve hangos, víg szóval köszöntik a közelgő tavaszt. A fáradhatatlan munkások már az első napon lázas munkához fognak, öröm nézni, mint sürög-forog a sok bogár. Egy részük a halottak eltakarításával küzködik, panaszos hangon elsíratják társaikat, mások a nélkiilözhetlen vizet hordják. Majd az öröm és csodálkozás moraja zúg fel: az egyik sárgán, himporosan tér haza, s rövid idő múlva már sűrűn hordanak hímport a közeli mogyoró- csorjék barkájáról. Csak a késő délutáni órákban csendesedik el a méhes környéke.

Sajnos, a kellemes idő csak három napig tartott; 6,-ától az időjárás hűvösre fordult, 18.-án pedig a tavasz hónapjában friss tél kö-