Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-04-01 / 4. szám
10 Felvidéki Méhész. szöntölt be 5—8 fokos éjjeli fagyokkal s ennek következtében a méhek ismét összehúzódtak. Márciusban tehát csak három nnp volt alkalmas a kiröpülésre. A kitelelés a körülményekhez képest kielégítőnek mutatkozik. A hosszú telelési időszakban nagyon kevés méh hullott el s azok a már kikelt új ivadékkal sokszorosan pótolva vannak. Élelem tekintetében azonban egyes családok életbenmaradása kétséges, mert meglevő mézkészletük legfeljebb három hétre fe dezheti a szükségletet s ha az enyhébb idő beálltával nagyobb arányban indul meg a fiasítás, a szükségből való etetéshez kell folyamodnom. Szerencse, hogy egyesületünk vezetőségének — ha sok utánjárással is — legalább némi cukrot sikerült kieszközölnie, mert e nélkül sok család pusztulna el, ami a háborús viszonyok folytán visszamaradt Felvidéki méhészetünkre nagy csapást jelentene. Alsóodor, 1918. március 29. Krivka Sándor, tanító. (E rovatban útbaigazításért hozzánk fordátoknak adunk választ. Ha a kérdés sürgős feleletet kíván levélben küldjük meg tanácsainkat, s amennyiben azok átalános érdekíiek a feleletet e rovatban megismételjük.) 23. kérdés. N. Péter, Nógrád. Tavalyról néhány lépes-mézes keretem megmaradt. A méz lepecsételt. Szellős, száraz helyen tartottam, amint azt a Felvidéki Méhész ben olvassam. Lehet-e azokat igy a kaptárba helyezni, vagy le kell mosni, mert valami penész-szinük van. A cukrot hogy kell a családoknak beadni? 23. felelet. A télen át száraz, szellős helyen tartott mézeskeret nem lehet penészes. A penész színére emlékeztető homály a mézfödé- sén nincsen ártalmára a méheknek, fölösleges volna tehát mosogatni. A lépesméz viaszfödését éles villával föl kell boronálnia széliében és hosszában, majd kevés langyos vízzel meghinti, hogy a cukrosodott méz könnyebben legyen föloldható. Az igy elkészített mézeskeretet beteszi a költőfészek fölső sorába utolsónak, az ablak mellé. Innen estétől reggelig elhordja a mézet a család. Arra vigyázzon, hogy a vizeslép a fiasítás mellé ne jusson. A cukor föletetése tavasszal nem olyan körülményes, mint ősszel. Elég, ha az 50% arányában vízben fölolvasztott cukrot egyszer fölforralja s lapos kistányérokban adja a családnak. A mézes víz tetejére apró fadarabkákat helyez, nehogy a méhek belefuljanak. A kaptár ablakát fölösleges volna levennie. Elég, ha a küszöbdeszka eltávolításával támadt nyíláson át csúsztatja be az amúgy is lapos kistányért. Ha valamely család reggelre nem hordta volna föl az este beadott mézesvízet a fészekbe, attól az időtől kezdődően annyival kisebb adagot kap, mint amennyit a tányérban hagyott. Az etetést csak a melegebb idők állandó súlásával szabad megkezdenünk. Legkésőbb az akácvirágzás kezdetét megelőzően három héttel. 24. kérdés. H. Vilmos, Ungvár. Méhesem előtt, mintegy 20 méternyire kavicsos, sekély vizű patakocska folyik. A vize szép tiszta, de mindig hideg. Tavasszal a méhek ellepik a vízpartot s nagyon sok ottpuszlúl. Mit tegyek, hogy a méheket onnan elszoktassam? 24. felelet. A patak hideg vize nincs annyira ártalmára a méhehnek, hogy attól elhullanának, mert olyan parányit von magához egy-egy bogár és olyan lassan szürcsöli föl, hogy attól baja nem esik. A hiba ott van tehát, hogy — amint írja is — a patak kavicsos. A méhek — más támaszuk nincs — a hideg kődarabra szállnak. A röpűlés hevességében kifáradt méh a hideg kövön megpihenve gyorsabb tempóban lélekzik. A potrohán betódúló hideg levegő csakhamar megdermeszti s többé fölszállani nem tud, ottpusztúl tehát. Hogy a bajt elkerülje, állítson a méhese elé 3-4 méternyire itatóvályút s gondoskodjék állandóan friss vízről. Az itatót helyezze el a kiröpűlés első napján, mert a később fölállított itatóhoz nehezen, vagy egyátalán nem szoknak a méhek. Arra elkészülhet, hogy a patakvizet mégis csak fölkeresik, de lényegesen kisebb számmal, mint az itató elhelyezését megelőzően. 25. kérdés. P. György, Máramaros. Van-e a méheknek az idén szükségük lisztetetésre s meddig kell azt folytatni? 25. felelet. Hogy Máramarosban — ahol gazdag mogyorótelepek vannak — szükségük ven-e a méheknek ma virágporra, azt kérdezze meg tőlük. Nevezetesen: az ön által levelében leírt módon adjon próbaetetésre kisebb adagot a tálcára, s ha elviszik a lisztet onnan, bizonyára szükségük van reá. Hogy meddig etessen, arra is megfelnek a méhek. Tudniillik: ha a szabadban találnak már virágport s nem nyúlnak többé a tálcán kínált liszthez!
