Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
Felvidéki Méhész hatjuk, hogy a betelelésnek szabálya az, hogy csak jó népes, mézzel gazdagon ellátott, jó petéző anyával biró családot vigyünk telelőbe, amelyik nem ilyen, azt egyesítéssel, méz beadásával ilyenné kell tenni, mert csak akkor várhatunk a jövő évtől sikert, anyagi hasznot. Lányi Elemér. R „Felsőszabolcsi Méhészkor“ városdiszítési törekvése. Méhészetünk fejlesztése céljából tett törekvésünk a jó földbe elhintett maghoz hasonló lag rövid idő alatt terebélyes fává növekednek. Méhészkörünk alig bontotta ki zászlaját megértéssel találkozva, biztató léptekkel halad kitűzött, nemes céljai felé. Csupán Kisvárda lakosságából 50, a vidékről pedig 40 tagja van immár a méhészkörünknek. Napról-napra újabb jelentkezőkkel gyarapszik a munkára kész sereg. Országszerte nagy mozgalom indúlt meg ezen fontos nemzetgazdasági ágazat föl lendítésére. Méhészkörünket az ország egyik legtekin- télyesebbb, legtörekvőbb ilynemű szervezetévé óhajtjuk fejleszteni. Tagjaink és a vezetőség, az értelmiségből és a dolgozni, haladni szerető iparos és földmives osztályokból egyaránt tömörültek a közhasznú cél eléréséhez. Tagdíj befizetésekből gyülekszik az a kis tőke, mely úgy a méhészkor, mint pedig a vároz nagyközönségének javára és dicséretére fog szolgálni már a közel jövőben. Hogy azonban kitűzött célunkat a lehető legrövidebb idő alatt érhessük el, szükségünk van a nagyközönség ama Hikes támogatására is melyet mindannyiszor áldozatkészséggel nyilvánít, valahányszor a város díszére fejlődésére, jó hírnevére vonatkozás esik. Ezúttal a nyilvánulandó áldozatkészségből, a város díszítésére törekszünk s ezzel karöltve jönni fog a két utóbbi is. Arról van szó, hogy a város utcáit, tereit, várkertjét mézelő fákkal ültessük be, aminők a hárs, a japán akác, vadgesztenye, jávor, kőris, berekenye, szilfa, fenyőfa stb. A különböző fajú mézelőfák nemcsak a közhasznú mézelés és diszités szempontjából lennének alkalmasak és a befásításra már időszerűek is, hanem egyúttal arra is, hogy a tanuló ifjúságnak is módjában lesz ezek megismerése s a botanika hasznos irányú tanulmányozása. Fővárosunk utcáit az utóbbi célból is a legkülönbözőbb fák díszítik Minden utcája más-más fákkal van beültetve. Miért ne vennőnk erről az igazán hasznos példát? 5 Egy-egy fa vétel- és ültetési árát-, — a fenti célok elérése végett, — minden jól és nemesen gondolkozó polgár zsebének különösebb megerőltetése nélkül fölajánlhatja. Méhészkörünk mindezek mellett tiszteletteljesen is kéri ezt a nemes szándékú támogatást. Az ajánlattevők egyúttal méhészkörünk póttagjai is lesznek, amennyiben ajánlatuk 4 K.-ót tesz ki, avagy ezt meghalladja. — A szives ajánlatokat a Felsőszabolcsi Hirlap szerkesztőségéhez, Práger Jenő főgimnáziumi tanár, méhészkor! pénztároshoz és Ortutay Miklós méhészköri jegyzőhöz lehet befizetni. E befizetések hírlapunkban állandóan nyugtázva lesznek. Méhészkörünknek vannak ezenkívül alapitó tagjai is, kik egyszer-smindenkorra 80 K-val lépnek be méhészkörünkbe. Bizton hisszük, hogy úgy maga a város, mint fenköltlelkü notabilitá- sai e téren is példaadó áldozatkészséggel sietnek nemes és közös célunk támogatása megvalósításához. Isten segítségével tettre föl! A folyást nehezedő idő szinte parancsolva int, hogy minden kínálkozó errőforrást a magunk és a köz javára gyömölcsöztessünk. Hatósági engedéllyel a gyűjtést ezennel megkezdjük. Legyen szabad hinnünk, hogy Kisvárda lakossága a szép, a nemes és a jóratö- rekvés jelszavaival egy impozás nagy táborba tömörül. Ortutay Miklós, méhészköri jegyző. Október a méhesben. Idegölő kétségbeesés tartotta feszültségben az ország csaknem minden méhészét augusztus- szeptember hónapig. A folytontartó szívós hőség kiölte a föld nedvességét méterig. A szomjúság kínjában lankadó növénygyökerek egy csöppnyi nedvet sem találtak a táplálkozásra. A csenevész virágok kelyheiben nem volt semmi nedvesség. A türelmesek konokúl ragaszkodtak ahhoz a sokszor bevált jóslásukhoz, hogy a természetnek gondoskodnia kell hozzátartozóiról. És ezúttal sem csalódtak. Csak az a fájdalmas, csak az a vigasztalan, hogy van bizony az őszi hordás után ma is vidék, ahol téli élelmüket nem gyüjthették be a méhcsaládok. Ha nem is mindenütt, de az ország jórészében az idei ősz megtermetté azt a nektária
