Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
II. évfolyam, 10. szám. Szatmárnémeti, 1918 október. A Fölsömagyarországi Méhészegyesület, a Felsőszabolcsi, a Hevesvármegyei, a Nógrádvármegyei és a Sárosvármegyei Méhészkor hivatalos lapja. Megjelenik havonkint egyszer. Egyesületi tagok a folyóiratot tagsági dijuk fejében kapják. Felelős szerkesztő: NAGY GÉZA, a Fin. Me. főtitkára, Szatmár-Németi, Bőszörményl-útca 23. Telefonszám: 424. Előfizetési árak; Egész évre........................10 K — f. Félévre.............................6 K — f. Egyes szám ára . . . — K 80 f. Tagsági és előfizetési dijak: DagotHai Sámuel egyesületi pénztáros címére : Szatmárnémeti» Békéssy Károly-utca 19. szám alá küldendők. Főmunkatársak : Hartwiger Ágoston Lányi Elemér Vriaszt kívánó levelekhez bélyeget kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Múlt és jövő. Két évtized óta méhészkedem, mely idő alatt bőséges alkalmam nyílt a méhészet kicsinyeinek és nagyjainak a megismerésére. Mert vannak éppen úgy kicsinyek mint másutt és vannak nagyjaink, mint azt minden téren látjuk. Kicsinyeink szerte az országban úgy a Nagyalföld messzi rónáin, sudár nyárfák és akácok lombjainak hűs árnyékában, mint vadregényes öreg hűséges Kárpátjaink sziklás hegyoldalain és meseszőtte, bűbájos vadvirágos völgyeiben századok óta változatlan jókedvvel, magyaros ősi szokással űzik a méhészkedés gyakorlását, megteremtik bogárkáik útján azt a segítést, amit a mézzel folyó Ka- nahán ettől a munkás seregtől vár... Nagyjaink őrző szelleme, irányító akarása, szövi-fonja, a megelégedés fátyolét, s juttat a kicsinyeknek bőségesen abból az elismerésből, amit a szomszéd népek az ő vállukon át üzentek a magyar méhészeknek. És az elismerés jóleső érzésével, lázas tevékenységgel, a munka nemesítő hatásával dolgoznak a kicsinyek tovább, s megteremnek az ország apróságaiból neves embereink, neves mestereink, hogy szóljanak a magyar méhészet nagyságáról a történelem útján is, időtlen időkig... * * ♦ Régen, nagyon régen volt ez igy. Akkor még a magyar méhészet irányítását azok az erős kezek tartották, akik részben ott porladnak a békesség kertjében, részben tehetetlen megnyugvással szomorúan tekintenek arra a romboló munkára, amelyet mindazok végeznek, akik méhészeknek, akarnak látszani és akik sajátságos, magyarázhatatlan ma- guktartásával állandó veszedelemben tartják a külföld előtt is elismert nagyságunkat. Ha még sokáig összetett kézzel és nemtörődömséggel, tétlenül szemlélve szaTARTALOM: 1, Hiúit és jövő. (Őscsanádi G.) — 2., Az éhség is előidézője lehet a méhcsaládok kiköltözésének. (Hartwiger Ágoston.) — 3., A betelelés. (Lányi elemér.) — 4., A Felsőszabolcsi méhészkor városdíszítési törekvése. (Ortutay Miklós.) — 5., Emlékeztető. — 6., Vidéki levelek. — 7., Különféle. — 8., Szerkesztői üzenetek. — 9., Egyesületünk tagjaihoz. (A Fölsőmagyarországi Méhészegyesűlet elnöksége.) — 10., Az 1918. évi tagsági dijak nyugtázása. (]un. 80 ig III. rész.) — 11., Apróhirdetések. — 12., Hirdetések. Cikkeink csak a forrás (Felvidéki Méhész) megnevezésével vehetők át.
