Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-09-01 / 9. szám
4 Felvidéki Méhész Ezekután elmondandóim tanítótársaimnak szólnak, Azoknak az igaz tanítóknak, akik népük boldogulását a szívükön viselik, akik ebben a vérzivatarban keresve keresik azt az utat, amely agyongyötört népünk boldogulásához, vagy legalább is a nehéz napok, s az elkövetkezendő megpróbáltatások könnyebb elviseléséhez vezet. Megkísérlem leírni azt, hogy mily módon és mely eszközökkel kell az okszerű méhészetet szemlélteivé tenni, hogy azt az egyszerű, konzervatív nép kedvvel elsajátítsa, s azzal úgy a maga, mint az ország vagyonosodását előmozdítsa. Egyszerű módon, erős akarattal, csekély befektetéssel vélem ezt a célt elérni. Sokszor találkozunk olyan ellenvetésekkel, amelyekre nagyon nehéz a válasz. De nem szabad csüggednünk. A következetesség elvével vívott küzdelemnek meg kell hoznia a győzelmet. Hányszor és hányszor találkozunk olyan ellenvetéssel, hogy valaki azért nem akar méhészkedő, mert a méhekkel sok a vesződség és kevés a haszon. A legtöbbször azt a kijelentést halljuk, hogy azért nem mer valaki méhészkedő, mert a méhek őt nem szeretik, »agyoncsípik.« Mondom ilyenkor: — Látja ebben is téved. Először is a méh nem csíp. Vannak kellemetlen bogárkáink, amelyek csípnek, de a méh nem cselekszik ilyen neveletlenséget. Ami pedig az »agyoncsípést« illeti, abban azt gondolom maga sem hisz. Méltatlankodva feleli: — Már pedig kérem az úgy van, hiába akarom félrevezetni. Csíp és meg van! Örülök ilyenkor, hogy emberemet szóra bírtam, örülök, hogy a méhészetről, a méhről beszédbe elegyeledtünk, mert hiszen ezt is nehéz elérnünk sok esetben. Megmagyarázom aztán,- hogy a méh csakugyan nem csíp, hanem szúr. Ezt is csak akkor cselekszi, ha ingerük, ha bántják. Mosolyog, puhúl már ilyenkor az emberem, s tréfásan megjegyzi, hogy akár csípj akár szúr, egyaránt kellemetlen az ! . . . Nem kell ilyenkor már ékesszólás. Meg- indúlt az érdeklődés. Hivatkozom a méhszúrás egészséges voltára. Rámutatok néhány konkrét esetre, néhány természetes példára. Citálok, idézek, megmutatom nyomtatásban is, amit szóval elmondottam. Ennek aztán több, nagyobb a nyomatéka minden ékesszólásnál. Könnyű mármost áttérnem arra, hogy a méh csak olyankor szúrja meg az embert, ha nem bánik velük az ő természetes módjuknak megfelelően. (Folytatjuk.) Útmutatás a méhcsaládok be- telelésére. (A m. kir. VIII. kerület kezdő méhészeinek a figyelmébe). A méhcsaládok jövőjének biztosítása végett szükséges a méhcsaládokat betelelni ősszel, mig az időjárási viszonyok azt lehetővé teszik. Amikor tehát az idő ősziesre fordul, vagyis a méhcsaládok kijárása szünőtélben van, az ösz- szes méhcsaládokat át kell vizsgálni és pedig a reggeli órákban. Kiszedjük a családoktól a mézkamrában levő össses kereteket, a keretek közül külön helyezzük az egészen mézes kereteket, külön az üreseket és külön a félig mézeseket. Ezután fölszedjük a költőkamra fedődeszkáit s hozzáfogunk a költőkamra kiürítéséhez. Ennél is osztályozzuk a kereteket: az egészen mézes kereteket a •mézkamrából kivett egészen mézes keretekhez tesszük s a félig mézesekhez, a fiasításos kereteket külön helyezzük, mig az üres kereteket — kivéve azokat, melyekben virágpor van — a többi üres keretekhez elhelyezzük. A heresejtes épitményű, a nem egészen kiépített, vagy öreg lépeket mellőzük. Osztályozzuk ezútán a népességből ítélve a családot, betakar-e 6—8 keretet (lépútcát). Ha betakar, ez már rendes telelő család, ha ennyi nem volna, akkor egyesítésre szőrül a család. Ezután a kereteket visszatesszük a kaptárba a következő sorrendben ; A homlokfalnál, elhelyezünk 1—1 virágporos keretet felül, alul; a költőkamra alsó sorába a félig mézes kereteket, ezután az alsósorban egymásután a fiasításos kereteket rakjuk be. Ezzel azután az alsó sorban a keretek száma elérte a 7—9 keretet, betelt. A felső sorba rakjuk az egészen mézes kereteket, a keretbakban levő méheket a kaptárba söpörjük vissza s mielőtt a fedődeszkákat visszahelyeznénk, a kaptár mézeskamrájában és az üres kereteken levőket is besöpörjük. A fődeszka helyén maradhat a Hannemann-rács is, ezt azonban le kell födni a megfelelő fedődeszkával. Az igy betelt család költőterét újságpapírral a fődeszkák fölött s az ablakok előtt 2 újnyi vastagon letakarjuk. Az ablak toldó deszkáját ne zárjuk le egészen. A kaptár kíjá- róját neszükítsűk, de hagyják úgy, mint nyáron volt, csak fésüformájú szeges (8—8 mm. távol) védőt tegyünk elébe. Ha nincs a családnak elégséges méze, vagy nincs anyja esetleg olyan gyöngye, hogy népessége nem takar be 5—6 keretet, vagy maradnak félig mézes felesleges keretek, az eljárás a következő:
