Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-09-01 / 9. szám
felvidéki Méhész 5 1. A betelt méhcsaládnak szükségn van annyi egészen mézes keretre, amennyi a költőkamra felső szakaszában elfér, tehát a 6, 7, 8, 9 pár keretre betelelt családnak 6, 7, 8, illetve 9 darabra; félig mézes keretre pedig anyira. amennyi az alsó keretsor kereteinek a száma’ levonva ebből a virágporos és fiasításos keretek számát. Ha ennyi nem áll rendelkezésre, vagy a pergetéskor tartalékba tett mézeskeretekkel, vagy pedig folyékony mézzel, legvégsőbb esetben 80' -os fehér vagy még jobb, sárga cukoroldattal pótoljuk. Cgyegy keretre számítunk 1 kgr. mézet, vagy 1'8 kgrnyi cukoroldatot s ezt etető vályúba vagy más etetőkészülékbe adva etessük fel esténkint egymásután következő napokban egyszerre annyit beadva, ameny- nyít egy éjszaka folyamán felhordhat, körülbelül 0'80—1 kgr.-ot. 2. Ha a család anyátlan, tartalék anyával anyásitandó, esetleg egy gyöngébb, de anyás családdal óvatosan egyesítendő. A tartalék anyát úgy adjuk be az anyátlan családhoz, hogy az anyát anyazárkába téve a belsőbb keretekbe helynzzük el estefelé s reggel onnan kibocsátjuk. Anyazárkának megfelel egy gyújtóskatulya átlyukasztott tokja is, melynek szabadon maradt végeit műlép darabkákkal zárjuk el. Ez útóbbí esetben a méhek maguk bocsátják ki az anyát 3. Az olyan gyönge családokat, melyek nem takarnak be 5—6 keretet, egyesítjük. Estefelé kifogjuk az egyik családnak az any át s másnap estefelé a másik anyás család mézkamrájában helyezzük az összes népével, de csak a legszükségesebb (fiasításos-mézes) lépeivel. A fedődeszkát kissé széthúzzuk, hogy egysza- gúak legyenek s másnap estefelé a két család kereteit összerakjuk. 4. A felesleges, félig mézes kereteket felbontjuk s az erősebb családok üresen maradt mézkamráiba úgy helyezzük el, hogy az egyes keretek közölt egy keretnyi hézag maradjon. E keretből a méhek a mézet elhordják s a fészkükbe raktározzák el. ilyenkor tanácsos egy fedődeszkát eltávolítani arra az időre, mig a mézet le nem hordják. A betelelés befejeztével a takarókat elhelyezzük s egész télen át nyugodtan hagyjuk a méheket és óvjuk a méhellenségektől s a külső zavaró okoktól. Hóeséskor a méhes előtt a havai eltakarítjuk, tócsát, pocsolyát nem tűrünk meg. Télen, hogy a nap sugarai ne izgassák a méheket, árnyékoljuk be kis deszka darabocs- í kával. Hetenkint legalább egyszer a méheket figyeljük meg s ha netalán zúgnának, előbb a kijárásnál levő holt méheket takarítsuk el s azután takargassuk be jobban a családot. Télen át a lépeket nem szükséges kénezni, csak őszszel és tavasszal. Minthogy a kén ma igen drága, tehetjük a tartaléklépeket szellős, világos, száraz s oly helyre, hol egér stb. hozzá nem férhet, de a léputcákat mindenkor világosság érje, vagyis legyenek a keretek egymástól 4—4 ujjnyi távol. Télen át takarítgassuk a kereteket a felesleges viaszépítménytől, amit azután összegyűjtve olvasszuk ki az öreg vagy szabálytalan építé- süekkel együtt, méhészeti felszereléseket, kap- tárakat készítsünk vagy már jó előre hozassuk meg, olvasgassuk a jobb méhész«ti könyveket, járassunk jó méhészeti szaklapokat. Bármikor tanácsra lesz szükségük, fordéljanak bizalommal hozzám, mint az illetékes méhészeti szakközeghez, szívesen szolgálok tanáccsal. A Hont, Nóg- rád, Heves, Borsod és jásznagykun-Szolnok megyei méhészet hozzám, a m. kir. VIII.méhészeti kerület vezetőségéhez tartozik. Kerületemben levő azon iskolák t. Igazgatóságait, kjk a földm. kormánytól fölszerelést kaptak, kérem szíveskedjenek a méhészetüknél eszközölt be- telelésről vagy ezt gátló körülményről, jelentéseiket idejében hozzám megküldeni. (Eger). Gulyássy Győző a kerület vezetője. Szeptember a méhesben. Elkészíthetjük Számadásainkat az 1918. évről is már, s azokba a rubrikákba, amelyekbe más esztendőkben olyan büszkeséggel írtuk bele a szaporodás és a mézelés eredményét, ma két nullát jegyezhetünk föl. A folyó év eredménye tehát: kétszer semmi... Szinte unalmas máraz a számtalanszor elhangzott panasz, hogy silány volt a méhészetre az elmúlt nyár. Idegessé teszi az embert, hogy már annyiszor elsírták ezt az évet. De hogy a magyar méhészek jósokáig nem felejtik el az 1918-at, vagy talán sohasem, az bizonyos. nehéz megpróbáltatás a méhészek íiata- labbjaira, azokra akik csak néhány éve méhész- kednek. Soha jobban ki nem használta a türelmet a természet, mint most. És azokat, akik ennek a nehéz időnek ellentállottak s méhészek lesznek a jövőben is — elismerés illeti. Ezek csakugyan méhészek ... Mindnyájunkat méltán eltölt az aggódás, mit tegyünk ínséges méhcsaládainknak a megmentése érdekében?
