Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
12 Felvidéki Méhész. (fi rovatban útbaigazításért hozzánk fordátoknak adunk választ. Ha a kérdés sürgős feleletet kíván levélben küldjük meg tanácsainkat,, s amennyiben azok átalános érdeknek a feleletet e rovatban megismételjük.) 21. kérdés. K. Á. Gömör. Úgynevezett »új méhész« vagyok, de nagyon komoly a szándékom és csakugyan méhészkedni is akarok. Aláhúztam ezt a szót, mert csakugyan : akarok és iiem szeretnék. Két egyesületnek vagyok a tagja, s egy lapnak az előfizetője, tehát hóna- ponkint 3 szaklapot olvasok. De higyje meg. nagyontisztelt Szerkesztő Úr, hogy nem tudom melyik lapból m rítsem a tanácsokat, melyik nek az útmutatása szerint járjak el. És mert el nem tudom határozni, vájjon milyen kaptárral méhészkedjem, a Felvidéki Méhészhez fordulok szíves tanácsáért. Méltóztassék útbaigazítani : milyen kaptárban kezdjem meg a méhészkedést? 21. felelet. Hogy őszinték legyünk, erre a kérdésre nem szívesen válaszolunk. Hálátlan téma ez nagyon! Nincs a méhészetben kényesebb a kaptárkérdésnél. Hiszen ön azzal, hogy — bár három méhészeti szaklap hűséges olvasója, mégsem jutott megállapodásra a kaptárkérdést illetően, eléggé bizonyítja azt, hogy minő eltérők a vélemények, s milyen alternatíva elé jutott a kezdő. Ha a kiskaptárnak is nevezett országos méretű kaptár használását ajánlják, a nagy- kaptárosok békétlenkednek, ha pedig a nagykeretes méhlakások közűi dicsérik valamelyiket a sok közűi, mosolyogva fogadják a kételkedők, s azt jósolják: nini, megint »egg« méhész, aki örökre elakarja veszíteni a kedvét ettől a szép foglalkozástól. Mondom, nehéz a felelet, mert hiszen nagyon beválik ám igen sok helyen a kiskaptár, sőt csakis ez válik be, másutt meg maga ellen vétkezik az a méhész, aki kedvezőbb méhlege- lőjét a nagyobb kaptárral ki nem használja. Amint látja tehát, az egyéni fölfogás mellett a vidék flórája is beleszól a kaptár választás vitájába. Az itt elmondottak flgyelembevevésével adjuk meg a tanácsot. Az ön vidékén igen sok a méhész. Igazolja ezt a föltevésünket az onnan belépett tagok száma. Bizonyára van a környéken méhészkedő lelkésztársa is, igen sok tanító, jegyző, birtokos és iparos is méhészkedik a környéken. Azt tanácsoljuk tehát, ne sajnálja a költséget, meg a fáradtságot, — hiszen bőven kárpótolják majd a méhészkedés gyönyörűségei és az anyagi haszon — sétáljon el a közeli falvakba, látogasson el a méhészekhez, lehetően minde- nikhez, hallgassa meg a tanácsukat, méhészkedésüknek az eredményét, ismerje meg a különböző kaptárokat, egyelőre minden szándék nélkül. Otthon mérlegelni fogja a látottakat, Ösz- szehasonlít, nem tűd szabadulni egy-két Csábító ígérettől, csiklandozza a kilátásba helyezett siker. Hanem nehallgasson senkire. Megfigyelte, tudni fogja tehát, hogy az ön vidékén melyik káplár a legelterjedtebb. Higyje meg, kérem, ha üz átalánosan elfogadott, s azon ü Vidéken dívó kaptár nem vált volna be, bizonyára észrevették volna már mások is és jobb kaptárhoz folyamodtak volna. Méhészkedjék tehát olyan kaptárban, amely a vidékén a leginkább elterjedt, ha kiskaptárról, ha nagykaplárról van szó. 22 kérdés. K. Lajos Salgótarján. Tavaly kasos méhcsaládaim közűi egyetlen egy sem rajzott meg. Méhésztársaim úgy mondják, hogy azért, mert mindnek öreg anyja van. Tessék útbaigazítani, mit csináljak, hogy kasaim fiatal anyához jussanak. 22. felelet. Kasos méhcsaládéi nem azért nem rajzotak meg, mert öreg anyjuk van, hanem azért, mert a múlt (1917.) évben átalánosan kevés volt a rajzás, sok helyen meg egysem akadt. így volt ez önnél is. A család szívesebben rajzik meg, ha öreg az anyja, mint ha fiatal. Hiszen a rajzás egyik oka a családnak új, fiatal anya után való vágyódása. A mondottak nem cáfolják meg azt, hogy az ön törzseinek öreg az anyjuk. Azt innen, ilyen messziről meg sem ítélhetjük. Ha azt gondolja, hogy igy van, igen helyesen cselekszik, ha megrajoztatni kívánja méhcsaládait. Kasokban nehezebben megy a beleavalkozás, a siettetés, az ösztönzés. Kaptárnál más az eset. Ott mi irányítjuk a családot. Hanem azért a kasos család rajzását is siettethetjük. Tavasszal, mihelyt megindult a röpülés, 50%-°s méz-, vagy cukoroldattal etetjük a családot. Egy liter vízben egy liter mézet, vagy porrátört cukrot adunk. Az oldatot lapos edénybe öntjük, beledobunk nehány gyalufor- gácsot, vagy a puhafa apróra vágott szálait, nehogy a méhek a mézesvizbe fúljanak. Egy- n egy családnak naponkint 2, később 3 decilitert adhat. 2 liternyi cukoroldat föletetése után
