Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-02-01 / 2. szám

Felvidéki Méhész.

13

szemmellátható lesz az élénkség. Négy hél múlva már föltűnően megnépesedelt a család, s mire elérkezett az akác virágzása, a törzs rajzásra készen vár.

Ha a lapos edény a lépek miatt nem férne a kas alá, 3-4 újnyit vágjon le a leghosszabb lépekből.

Az etetést megszakítania nem tanácsos. Ezért jobb, ha az etelést a melegebb idő állandósulásakor kezdi meg. Önöknél április végén.

Rajzás után családjai fiatal anyához jutnak, hiszen a megvolt öregebb anyák a rajjal együtt elköltöztek.

— Személyi hírek. A földművelési m. kir. minisztérium: Nagy János m. kir. méhészeti felügyelőt a gödöllői méhészeti gazdaság vezetésével bízta meg;

Valló Zoltán, méhészeti szaktanárt, a 11. méhészeti kerület vezetőjét Temesvárra helyezte át, s megbízta a XV. kerület ügyeinek a vezetésével.

— Új alapitó tag. Ehrenheim Ferencivé földbirtokos, Tárná (Ungvárme- gye) a Felsőmagyarországi Méhészegyesület alapító tagjai sorába lépett. A ne- messzívű alapításért ezúton mond hálás köszönetét az Egyesület elnöksége.

— Méhek a keletafrikai harctéren. Az 11. Messagero Írja, hogy az angoloknak ke- letafrikában nemcsak a németekkel, hanem vadállatokkal, kígyókkal és különböző férgek- kell hadakozniok. Forró napsütésben, fárasztó menetelés közben nagy méhrajok támadták meg az angol csapatokat, s zavart okoztak különösen a muníciószállító állatok között, amelyeknek a szétszóródása miatt a gyalogság előnyo- múlása késedelmet szenvedett. Az említett lap úgy fejezi be tudósítását: a méhek és egyéb vadállatok a komitácsik és basibosuk mellett méltó szövetségesei a németeknek.

— Cnkorszükség. A Felsőmagyarországi Méhészegyesület tagja közűi a mai napig mindössze: 595-en jelentették be cukorszükségletüket, s méhcsaládjaik tavaszi föletetésére 18967 kilogram cukrot kértek. A kérelmezők között van 11

nagyméhészet (külön-külön 100-on felüli méhcsaláddal), 43 olyan méhész, akiknek egyenkint 50 méhcsaládon felül emelkedő a méhállományuk, 181 méhész, akik külön-külön 30-50 családdal méhész- kednek. A többieknek kisebb méhészetük van.

— Méhek a kémszolgálatban. Egy

képes hetilapból vesszük a kővetkező apróságot:

Svájci hir szerint befogták katonai szolgálatra a méheket is: a küldönc- és telefonhe- lyettesilésére hírvivőnek. így szól a leírás:

A méhet dohányfüsttel elkábíiják. Kábúlt állapotában kifeszitik a szárnyait és sötét kamrában a fény iránt érzékeny anyaggal bekenik. Aminővel a folográf-papírt szokás. A siffrírozott távírást leírják, megkicsiny ifik, s mikroszkopikus negatívot készítenek róla. Akkor kiteszik a kábult méhet a napra, a fény iránt érzékeny szárnyára lemásolják a negatívot. Mire a méh kábúltságából magához tér, mint kész fotográfia röpül el. A célnál elfogják, megölik, a szárnyát kilépik, a rajta levő fotográfiát megnagyítják, s a távirat olvasható lesz.

A swajci hír szerint a történet amerikai. Mindenesetre rájuk vall.

Hanem arról nem ad hírt a lap, azt nem árúlja el a közlés, vájjon miképpen súgják a méh fülébe, hogy most Pátis felé szálljon, máskor meg Verdim erődeibe, egyenesen a főparancsnok hüvelykujjára, s várja meg, mig az égből pottyant méhtől való félelmében végre magához tér a vitéz parancsnok, hogy az entente érdekében mártírhalálra kész méhet pribékjeinek átadja.

Egyébként mi erre nem is lehelünk kíváncsiak. Nem is kívánhatjuk ennek a fontos hadititoknak a publikálását. Maradjon ez tisztán, kivételesen, örökre és visszavonhalallanúl az entente haditudománya.

— Vidéki leveleink e hónapban megjelenő számunkból kimaradtak, miután a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület igazgatóválasztmánya úgy határozott, hogy a cukorkérdésben foglalt álláspontját, valamint a méhcsaládok tavaszi föl- etetésére szükséges cukornak a kiutalása iránt megtett lépéseket a tagokkal lapunk útján ismerteti.

— A méz ára. Budapestről írja levelezőnk, hogy az elmúlt hónapban valamivel élénkekb volt a mézkereskedés. Mig decemberben legfölebb 19 koronát adtak a mézért, januáriusban egyszerre 20 K-ra szökött az ára. Érdekes, hogy igen nagymennyiségű