Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-08-01 / 8. szám
Felvidéki Méhész 3 ki a bizalomért, amellyel a kör megajándékozta, s egyben jelenti, hogy a kis- várdai méhészeti tanfolyam szervezési költségeihez a »Kisvár da és Vidéke Gazdakör« 200 koronával járúlt hozzá. »Ez a segély — úgymond — méhészeti mozgalmunk első biztosítéké s jövő törekvéseink egyik becses és száp záloga lesz.« A kör legelső teendőül a méhlegelő javítását vette tervezésbe, amelynek az érdekében az első lépéseket már meg is tette. Az alakúló gyűlés több függő ügy elintézése után bizakodó lelkesedéssel ért véget. A körnek az alakuláskor" 76 tagja volt. * * Lelkes örömmel üdvözöljük legifjabb fiókköreinket, s szerető odaadással Ígérjük, hogy munkás tagjaiknak önzetlen támogatói, segítői, munkatársai leszünk. És hogy szerény ígéretünket külsőképpen is demonstráljuk, immár az ő hivatalos lapjukká lett Felvidéki Méhész homlokára odaiktattuk a Hevesvármegyei és a Felsőszabolcsi Méhészkor nevét is. Szatmár és Nagyvárad. A Fölsőmagyarországi Méhészegyesület azon kartársi kérelemmel fordúlt a Tiszántúli Méhészegylethez, hogy szűntetné be érdekeltségét a Fm. M-egyesület megyeszékhelyén, Nagykárolyban. €zt a kérést a fenti társegyesülethez a kartársi együttérzés reményében intézte és tette csupán azért, nehogy az esetleges versengés bármelyik egyesületet is eltérítse a méhészet igazi céljától. S mit válaszolt erre a kérelemre a T. M.? Azt, hogy a gúny hangjával tárgyalja s kritizálja, hogy a Fölsőmagyarországi Méhész- egyesület miért választotta e címet s miért nem mást, miért tette meg székhelyűi Szatmárnémetit, s miért nem más várost? Sat. Önkénytelenűl is eszembe jut a bárány és a farkas meséje. A T, M. mindenáron okot keres a kötözködésre. Az egyesület kartársi megértést óhajtott s remélte, hogy a T. M.-nél a legnagyobb legalitásra talál. — Csalódott! Anyasági í sápotok a méhcsaládban. III. Az anyátlanság megszüntetése. a) Fiasítás beadásával. Az olyan család, amelynek sem friss petéje, sem arravaló álcája nincsen, hogy abból anyát nevelhetne magának, de a népessége, a család erőssége megkívánja, hogy külön törzsként megmaradjon méhállományunkban (a kis- népü családokat tanácsosabb föloszlatnunk), úgy segítünk a szükségen, hogy az erős családoktól elvett 1—2 frisspetés lép beadásával nyújtunk módot az anyaneveléshez. ]ól tesszük ilyenkor, ha egy-két keret érett hasítással is fölsegítjük az árva családot, már csak azért is, mert hiszen a törzsnek dologidőben mindenkor, de különösen a fiasítás szakában elengedhetetlen szüksége van a fiatal méhekre. Az így iölsegí- tett család a természetes anyásodáshoz hasonlóan 13—16 nap alatt új anyához jut. Anyabölcső beadásával. Említettem már. hogy vannak méhészek, akik türelmetlenségükben nem győzik annak a bevárását, amig a petéből anyát nevel magának a család, s ezért kész anyabölcső beadásával siettetik az anyásítást. Az eljárás a következő: Az anyátlan család egyik keretének a lépőből kivágunk gyufaskatulyának megfelelő darabkát, kikeresünk az anyanevelő családok fészkéből érett anyabölcsőt, s azt a föntjelzett nagyságban kivágjuk a lépből, s beleillesztjük az anyátlan család elkészített keretébe. Ezt az eljárást akkor végzik a türelmetlen méhészek, ha különböző kertméretű kaptárakról van Válaszuk tartalma, s hangja hadüzenet akar lenni. Sajnáljuk, hogy a vitatkozásra most sem időnk, sem terünk nincsen. A tennivaló sok. Fiaink és testvéreink ezrével váltak rokkantakká, ezek között népszerűvé keil tenni a méhészetet, hogy ez a jövőben megélhetési forrásuk legyen. E feladat sikeres megoldására csak gyakorlati méhészen alkalmasak, akik egyöntetűen adnák az irányelveket, s közös zászló alá sorakoztatnák a méhészeket. Ha e cél kivitelére hiányozni fog az egységes eljárás, ha az egyik fél más irányelveket fog vallani, mint a másik: a méhészetet nem fogjuk népszerűvé tenni sohasem! K. F.
