Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-05-01 / 5. szám
Felvidéki Méhész. 5 Néhány szó a kezdőkhöz. Irta: Mártoncsik Endre, igazgató-tanító. Hernádszenlistnán, 1918. Nem könnyű dolog a méhészkedni kívánókat írásban belevezetni a méhek világába. Nagyon sok olyan dolog adódik elő, amit csak hosszas magyarázat után értenének meg, márpedig olvasni éppen a kezdők nem szeretnek, különösen ha hosszadalmas az. Rövidségre törekszem tehát. Cikkem sokévi méhészkedésem alatt szerzett tapasztalataimnak a gyűjteménye, melyből szerény véleményem szerint egy kezdő méhész valamicskét tanúihat. Különösen vonatkozik ez cikkem második felére, ahol fokról-fokra vezetem rá a kezdőt, miként fogjon csekély anyagi befektetéssel a méhészkedéshez, mint fokozza ezt nagyobbra és nagyobbra, miként tegye jövedelmezőbbé, s miképpen szerettetheti meg a tanító a néppel ezt a hasznos foglalkozást, s mi módon nyújthat egy egész községnek jövedelem- forrást. Mielőtt a kezdő méhésznek a gyakorlati teendőkről szólanék, futólag érintek néhány általános érdekű dolgot is. A dolgozóméh állítólag Syriából származik. Hogy a föld mely részén kezdték meg az okszerű méhészkedést, melyik nép foglalkozott gazdaságosan legelőször a méhekkel, bizonytalan, bár Ambrózy Béla báró azt mondja, hogy a méh az ókori népeknek is legkedveltebb háziállata volt, Sőtér pedig azt Írja, hogy a babylo- niaiak valószínűen foglalkozhattak a méhészettel, mert halottaikat viaszban és mézben temették el, amihez bizony nehezen jutottak volna, ha csak a vadonélő méhekre lettek volna útalva. Annyit sejtünk, hogy jóval később, az epikus költemények knrában, a görögök még nem művelték a méhtenyésztést. E föltevést igazolja az a körülmény, hogy a csodaszép hőskölteményben, az Iliásban csak vad méhekről emlékszik meg Homeros. Hogy nálunk, Magyarországban már a XIII. században is foglalkoztak a méhtenyésztéssel, igazolja Müchler, szepesi prépostnak a végrendelete, amelyben méhesének a felét a káptalan harangozójának, a másik felét a szepesváraljai káptalannak hagyományozta. A teljesen kezdőnek szólnak e soraim, nagyjában, futóan csak ennyiben emlékszem meg a méhészet gyönyörűszép történetéről. Hiszen a kezdőt nem annyira a méhészet és a méh története érdekli, hanem a méhészkedés misztikusnak tetsző világa.^ Hogy mégis szóltam néhány szóval a történelemről is, tettem azért, hogy a kezdő különbséget tehessen az állattenyésztés többi ágazata és a méhtenyésztés között, s lássa, hogy erről a fontos nemzetgazdasági ágról még a történelem sem feledkezett meg. (Folytatása következik.) A kaptárkérdéshez. Irta: Csanád Gábor. (Folytatás.) Hozzáértés kell a kiskaptáros méhészkedéshez is, éppen úgy mint a nagykaptároshoz. Téves állítás, hogy a mostoha legelőviszonyok között is kizáróan a nagykaptárban találunk fölösleges mézet. Környékünkön van nehány nagykaptáros méhész is, de többnyire kis- kaptárban méhészkednek, s mig a nagykaptáro- sok cukorért folyamodtak, könyörögtek, addig a kiskaptárosoknak nemcsak elegendő mézük volt a beteleléshez, hanem fölösleget is kaptak. Lehetetlen tehát ebből még a legjobbakarat mellett is arra következtetni, hogy a nagykaptár a mostoha legelőviszonyok között jobb volna. De továbbmegyek. Ha figyelembe vesszük azokat a méhészeket, akik ma mézet kínálnak eladásra,azt tapasztaljuk, hogy aránylagosan több közöttük a kiskaptáros. Ez is ellene mond a kis- kaptárról alkotott téves tapasztalásoknak. Befejezésül legyen szabad rövid hozzászólásomhoz a következőket fűznöm. Magam nem méhészkedem a kiskaptárral, s ha jól tudom Szerkesztő Űr sem használ kis- kaptárt, s csak összehasonlító kísérleteinek a céljaira van néhány országosméretű kaptára is. Nálam is így van. Szerkesztő Úrtól tanúltam. Ha mármost elolvassa valaki ezt a cikkemet, azt fogja hinni, hogy ezentúl toll helyett dárdával válaszolok azoknak, akik a kiskaptárt leszólni merészelik. Mondom: nem méhészkedem kiskaptar- ban. Sőt sosem is fogok azokba egyetlen rajt sem. 6 családom van csupán országosokban. Ezekkel kísérletezem. Többre nem törekszem, mert nem szeretem a kiskaptárt. Miért védelmezem hát mégis? Egy szóval sem védelmezem. Akkor védelmezünk valamit, amikor annak arra szüksége van. A kiskaptárnak nincs. Nem védelmezem meg tehát, csak megállapítom, hogy azokban igenis lehet méhészkedni, éppen olyan, sőt fokozottabb eredménnyel, mint eddig, mert ma már négysoros az és tehát kétannyi mézet ad mint ezelőtt.
