Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-04-01 / 4. szám
Felvidéki Méhész. 3 káros hatással van a műlépre, dacára annak, hogy elválasztás tekintetében a legfényesebben megfelel. Leghelyesebb — amelyet már én is számtalanszor kipróbáltam — a kővetkező keverék: oldjunk fel fél liter vízben annyi mézet, ameny- nyit csak eyy evőkanállal fel tudunk venni; — ehhez adjunk egy deciliter spirituszt s az egészet langyosra melegítsük. Szükségünk lesz még egy erős szőrkefére is (de nem sikárkefére) amelyet a kenőanyagba mártunk s úgy dörzsöljük vele a prés lapjait. Megjegyzem, hogy az asztalt, amelyet a nedves ruhával leterítettünk, egészen közel tegyük a tűzhelyhez, ahol a viasz melegszik. A tűzhely szélén legyen a kenőanyag, a hűtődézsa pedig az asztal végénél legyen a földön. Ezután az asztalra helyezzük a műlépprést, lapjait és széleit a kenőanyagba mártolt kefével kétszer-háromszor erősen megdörzsöljük, a fölösleges vizet pedig a hűtődézsába csurgatjuk. Most a prést visszatesszük az asztalra s egy merőkanállal annyi viaszt öntünk a prés alsó részébe, amennyi azt szépen ellepi. Ekkor hirtelen lenyomjuk a fölső lapot, a fölösleges viaszt visszacsurgatjuk a fazékba s az egész prést egy pár pillanatra belemártjuk a hűtődézsába és ismét az asztalra tesszük. (Azonban, mig a viaszt a présbe öntjük s a fölső lapot lenyomjuk, az egész művelet csak egy pillanatig tartson, mert ha kihűl a viasz, vastag lesz a műlép.) A lehűtött prés fölső lapját óvatosan fölnyitjuk, a műlépet kiemeljük s szélein levő vastagságot éles késsel vonalzó mentén körülvágjuk. Sokan ezt a munkát úgy csinálják, hogy amint kivették a prést a dézsából, mielőtt fölnyitnák a fölső lapot, a présben vágják le a vastag viaszrészt. Csakhogy ezáltal a prést is rontják, karcolják s még a kés élét is tönkre teszik teljesen: ezért legjobb e műveletet azután elvégezni, ha a műlépet már kivettük a présből. Az így levágott vastag széleket beletesz- szük a viaszfazékba, azután ismét megkenjük a prés lapjait és széleit s folytatjuk tovább az öntést, Csak arra vigyázzunk, hogy a viasz állandóan forró legyen, de azért forrnia nem szabad. Minél forróba a viasz, annál jobb, mert ha ez csak langyos, hamarabb megfagy és a műlép igen vastag lesz. A kész műlépeket a nedvességtől megszárítjuk, azután összeszedjük. — de minden két lap közé tegyünk egy réteg újságpapírt — s rakjuk el, amig nem lesz reá szükség. Erős fagy azonban összehúzza, megrepeszti a műlépeket, azért leghelyesebb, ha állandóan meleg konyhában vagy szobában'tartjuk. Még csak azt jegyzem meg, hogy a mű- lépkészítés nem sikerül ám mindjárt a kezdő embernek; először sokszor beleragad a lép a présbe s ekkor bizony késsel kell onnan kipiszkálni a viaszdarabokat. Vagy nagyon hézagos, vagy nagyon vastag lesz a műlép, de mindez ne vegye el senkinek a kedvét a mű- lépkészítéstől, hiszen: »gyakorlat tesz mindenkit mesterré«. Sok olyan méhész van, aki úgy vélekedik, hogy ő bizony nem vesződik sem a viaszfőzéssel, sem pedig a műlépöntéssel, hiszen árulnak elég műlépet a kereskedésben, meg lehet azt ott is venni! De azzal már nem számol, hogy a kereskedésben lévő műlép lehet haszontalan árú, hamisítvány, melyet a méhcsaládok egyáltalán ki sem építenek, hanem lerágják s kihordják azokat a kaptárból. Önmagát károsítja meg tehát az olyan gondolkodású méhész, aki a műlép beszerzésnek is a kényelmes oldalát keresi, mert pénzét, amit ily módon kifizet, mintha csak a sárba dobná ki. S vájjon azt tanuljuk-e a fáradságot nem ismerő, szorgalmában határtalan mélákétól, hogg semmihez se nyúljunk s ne munkálkodjunk, hanem összetett kézzel várjuk a^sült galambot? — Ám cselekedjen ki-ki, ahogy akar; hozasson műlépet, azonban tapasztalni fogja mulasztásának káros következményét! Mindazonáltal a szegény embernek — aki igazán és haszonnal akar méhészkedni — teljes jóakarattal ajánlom, hogy önmaga készítse el műlépszükségletét. Hiszen ez nem is olyan nagy fáradság, mint azt sokan gondolják; sőt én az unalmas téli napokon mindig kedvtelésből végzem el. Más oldalról pedig a műlép házi előállítása sokkal olcsóbba kerül, mint a kereskedőknél; a mi becsületes munkánknak pedig kicsi munkásaink is jobban megörülnek s bizton megjutalmazzák. „Ki mint vet, úgy aratl“ Munkács. Szalók József. NAGY GÉZA: „Síüezdö méhész című szakmunkájának a harmadik kiadása nyomtatás alatt van.
