Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-04-01 / 4. szám
II. évfolyam, 4. szám. Szatmárnémeti, 1918. április. A Fölsbmagyar országi Méhészegyesület, a Nóg rádvár megyei és a Sárosvármegyei Méhészkor hivatalos lapja. — 0 — Megjelenik havonkint egyszer. Egyesületi tagok a folyóiratot tagsági dijuk fejében kapj óik. Felelős szerkesztő: NAGY GÉZA, az egyesület főtitkára, Szatmárnémeti, Böszörményi-n 23. Előfizetési árak: Egész évre . .' . . 10 K — f. Félévre .............6 „ — „ Eg yes szám „ 80 „ Választ Kívánó levelehhez bélyeget kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ■ Tagsági és előfizetési dijak: Bagothay Sámuel, egyesületi pénztáros címére: Szatmárnémeti, Békéssy líároly-utca 16. küldendők. Üj korszak küszöbén. Aki figyelemmel kísérte a méhte- nyésztés háború előtti fejlődését, látta, érezte, hogy a méhekkel való foglalkozás sem erkölcsi, sem anyagi tényezőiben nem volt nagyjelentőségű. Mennyit kellett küzködnie, fáradoznia, dolgoznia a méhésznek, amíg 30—40 családos méhészete 300—400 koronát jövedelmezett! A méhészet erkölcsi hatása sem volt olyan intenzív, mint azt ettől a foglalkozástól joggal elvárhattuk volna. Menynyit fáradozott a tanítás eszközével valamelyik méhész, hogy ismerősét eszméjének megnyerje. Semmi kecsegtetővel nem csábíthatott hívőket a táborba. Kézzelfogható bizonyítékot is csak egyszer, a mézpörgetés, vagy eladás alkalmával mutathatott föl. Alig mutatkozott érdeklődés a méhészet iránt. Hiszen méhészeink csaknem névleg ismerték egymást ebben az országban I Ma, a háború 4. évének a végén milyen szédítően távol vagyunk a háború előtti állapotoktól. Új nevek, új eszmék, új akaratok a méhészet történelmében, amelyekről eddig tudásunk sem volt. De talán nem is kerestük, talán nem is akartuk, talán nem is vártuk. Hogy a méhészek száma miként szaporodott, mondhatnók máról-holnapra, és szaporodik' napról-napra, köztudomású. Tudják piár ezt azok is, akik más dicsőségében szeretnek fürödni, akik más fényességében szeretnek sütkérezni, s csakhogy mások érdemeiből valamit letördeljenek, (amiben élvezetes örömük telik) nehogy — Isten ments! — valamiképpen elismerésüket nyilvánítanák a munka gyönyörű, kézzelfogható sikere fölött, de mert tudják, látják az eredmény nagyságát, fölényesen vetik oda: méhészgyár! És az a csodálatos, hogy ebből a TARTALOM: 1., Új korszak küszöbén. — 2., Viaszfőzés és mülépkészítés. (Szátok József). — 3, Az 1913. évi cukoretetés. (Fischer Pál). — 4., A kaptárkérdéshez. (Csanád Gábor). — 5., Emlékeztető. (Szátok József). — 6., Vidéki levelek. — 7, Tanácsadó. — 8., Különféle. — 9., Szerkesztői üzenetek. — 10., Apróhirdetések. — 11., A Felvidéki Méhészet áprilisi árjegyzéke. 12., Hirdetések. Cikkeink csak a forrás (Felvidéki Méhész) megnevezésével vehetők át.
