Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-03-01 / 3. szám
6 Felvidéki Méhész. osztásnak tehát lehetőleg a virágzás közepetájára kell esnie. Ugyancsak serkentőleg etetendő egy másik család is, amelyet méhészetében legjobbnak tart, de ez csak mézzel etethető, mert a cukor nem alkalmas tökéletes anyák neveltetésére. E családtól az anyát a megosztás előtt 8 nappal el kell venni, hogy a művelet idejére a műrajokhoz szükséges anyabölcsők készen legyenek. Elérkezvén a megosztás ideje, megkezdjük valamelyik családtól a kereteket a homlokfal melletti 2 keret kivételével kiszedni. A keretek helyreakasztandók, vagy ha nem kell messzire vinni, mindjárt beoszthatok két üres kaptárba, úgy, hogy mindegyikbe egyformán jusson a fiasitásos és mézes keretekből. A fiasitásos kereteknek felül, a mézeseknek pedig az alsó sorban van a helyük. Ajánlatos a kijáró- nyilás mellé 10-iknek egy üres tartalék keretet tenni. A kiszedés alkalmával az anyás keretet külön kell tenni. Az anya a keretek kiszedése után a megmaradt csekély néphez visszaeresztendő. Az elvett kereteket műlépsáros keretekkel pótolja. í8 óra múlva a műrajok mindegyikének beadandó az ekkorra már eléggé érett anyabölcsőkből 2—2. A műrajokat két hétig nem szabad bolygatni. Hogy rendben vannak-e, röpü- lésükből is meg lehet Ítélni. Az egyébként szükséges teendők ismeretesek. Kedves Méhésztárs Űr! Ez az egyszerű eljárás nem az én találmányom. Sokan gyakorolják ezt rajtam kívül, én legfőlebb csak terjesztem az általam is jónak talált gyakorlati fogást. Ne tessék tehát azt Kolumbusz tojásnak tekinteni, önt, aki gyorsan akarja szaporítani méhészetét, a magas mézárak céljától bizonyára nem fogják eltéríteni. Én pedig erős akarattal feltett szándékából Ítélve reményiem, hogy méh- állományának megháromszorosodását a leszólt módon még a nyár folyamán el fogja érni. Úgy legyen! Nagymajlény, 1918. jan. 23. Tisztelettel: Fisoher P ál, tanító. Egyesületünk területén mintegy 14000 a méhészek száma. Felkérjük tagjainkat, hogy e szép számból egyesületünknek minél több hivet szerezzenek! Minél többen leszünk, annál több kedvezést biztosíthatunk tagjainknak. A tordai vándorgyűlés. Tekintetes Szerkesztő Úr! A »Felvidéki Méhész« f. évi januári számában dA tordai vándorgyűlés« cime alatt rövid, de annál inkább elferdített és roszhiszemű tudósítást olvastam. Az igazság érdekében, mint a vándorgyűlés jegyzője rövid felvilágosító soraimnak b. lapjában helyet adni szíveskedjék. A tordai vándorgyűlés, amint arról a gyűlés hitelesített jegyzőkönyvéből bárki személyesen meggyőződést szerezhet, a szegedi országos értekezlet határozatát lényegében elfogadta. A határozat szószerinti idevágó része igy szól: »Nem zárkózik el azonban a vándor- gyűlés elvileg az elől, ha vis major esete forog fenn, mikor a méhcsaládok nem a méhész gondatlansága miatt szorúlnak etetésre, hanem azért, mert az abnormis időjárás következtében egész éven át a téli készletet sem tudják begyűjteni s igy élelem hiányában csak a végpusztúlás áll előttük, ily esetekben természetesen és megfelelő szakértelemmel és kellő mennyiségű mézzel vegyített cukorral való pótló etetés, mint a jobbik rossz feltétlenül alkalmazandó.« A tudósításnak tehát ez a része nem felel meg a valóságnak, gondos kezek alattomos módon meghamisították. Ennél is arcátlanabb koholmány a tudósításnak határozati javaslatunkat tárgyaló része s különösen az a klauzulája, mely szerint a vándorgyűlés a már kiutalt cukor visszavonását kérte volna. Ezzel szemben lássuk mit mond a földmivelési minisztériumhoz beterjesztett javaslat szószerinti idézetben: »Mondja ki a vándorgyűlés, hogy a jelen esetben illetve a folyó évben, mivel igen sok méhcsalád van az országban részben a méhészek gondatlansága, részben önhibájukon kívül félrevezetés és a nagy szárazság miatt kevés eledellel betelelve, a méhek etetésére engedélyezed cukormeny- mennyiség oly időben kerüljön kiosztásra, hogy a tavaszi kevésbbé ártalmas etetésre felhasználható legyen.« Honnan, kitől kapta a t. Szerkesztőség a meghamisított tudósítást, az ma nemcsak előttünk. de mások előtt sem titok. Egy a forrás,
