Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-03-01 / 3. szám
Felvidéki Méhész. 7 melyből a rágalomnak, alattomos valótlanságoknak szennyes áradata felbuggyant. Vagyok a t. Szerkesztőségnek Kolozsvár, 1918. 1/21. Teljes tisztelettel: Győrfl István, a tordai vándorgyűlés jegyzője, a »Méhészeti Közlöny« szerkesztője. Szívesen és készségesen közöljük a »Méhészeti Közlöny« szerkesztőjének helyreigazító sorait annál is inkább, miután az idézett határozat a vándorgyűlésen fölvett hiteles jegyzőkönyv szószerint való közlése. Kötelességet teljesítünk azzal a közlésünkkel is, hogy januáriusi számunkban közölt tudósításunkat Takács Gyulának, a »Tiszántúli Méhészegylet« titkárának terjedelmes tudósításából kivonatoltuk. A szerkesztőség:. a ■ b Március a méhesben. Ragyogó tavaszi napsugár friss, éltető melege kicsal a szobámból. . . . Lemegyek a méhesbe. Új élet, új munkakedv indult meg az áttelelt méhcsalád belső életében. A legtöbb már a tisztuló kiröpülést is megtartotta s most a szaporodás, a létfönntartás érdekében végzik önzetlen föladatukat. Az új ivadék táplálásához napról-napra több vízre van szüksége a családnak, amellyel a besűrüsödött mézet felhígíthassa. Ezért az itatok felállításának itt az ideje. Minden további mulasztásunk csak kárára vállhat a méhcsaládnak; különösen ha sebes patakból, vagy folyóból kénytelenek vízszükségletüket hazahordani, ahol a víz árja tömegesen sodorja el őket. Ennek elkerülése végett gondunk legyen arra, bogy a méhitatónkban egész éven át állandóan friss víz álljon. Az itató napos, széltől védett helyen álljon s tetejére pálcikákat, lécecskéket rakjunk, hogy a rászálló méhek nehogy a vizbefulljanak. Az itatok felállításával egyidejűleg nitrogén tartalmú anyagról is gondoskodjunk, mely a méheknek kenyérül szolgál. E célból a lisztetetést azonnal megkezdhetjük s folytassuk mindaddig, amíg a természetben nem találnak méheink elegendő virágport. Legjobban megfelel a kukoricaliszt, melyet finomra megszitálunk, kissé megpörköljük s porcukorral keverve 8—10 cm. magas ládikában a szabadban elhelyezzük, — mint a vízitatót — ahonnan méheink elhordják. A méhcsaládok átvizsgálását a meleg, csendes napokon rendszeresen megkezdhetjük. Ez alkalommal a holt méheket gondosan söpörjük ki, a lerágott viaszhulladékot pedig gyűjtsük össze. Ugyanekkor figyeljük meg, hogy élelme van-e a családnak. Ha azt látnánk, hogy a mézkészlet fogytán van, lépesméz befüggesztése által segítsünk a bajon. Ha födött mézünk nem volna tartalékban, amely családnak még bő készlete van, attól vegyünk el egy keveset a szűkölködő nép számára. Serkentő-etetést még korai volna kezdeni, mert ezáltal nagy mértékben kiterjedne a fiasitás. S ha ezután egy-két heti zimankós idő jönne közbe, a fészek ismét összehuzódna s a takaratlanul maradt fiasitás pedig bezápúlna. Az anyátlan családnak anyás családdal egyesítése tavasszal igen könnyen sikerül. Az anyás család kereteit kiszedjük s mindkét oldalát kissé megfüstöljük és híg mézesvízzel gyengén bepermetezzük. Azután az anyátlan család lépein levő méheket a söprőgarat segélyével besöpörjük az anyás családhoz, ahol szépen összeszoknak. Hasonló módon bánunk el két legyengült családdal. Itt azonban valamelyik anyát előzőleg elpusztítjuk, (mindig az öregebbet, vagy amelyik a múlt évben gyengébben petézett) és 24 óra múlva — midőn a nép már tudatában van árvaságának — egyesítjük a családot. Átvizsgálás alkalmával talált penészes lé- peket szedjük ki a kaptárból, langyos sós vízben áztassuk ki, ás tegyük tartalékba. A helyüket pedig később pótoljuk, amikor majd a család természetes népesedése megkívánja. A kasok átvizsgálása úgy történik, hogy a kast felbillentjük, a holt méheket kisöpörjük, a viaszhulladékot pedig gondosan gyűjtsük ösz- sze. Ha netalán a lép végei penészesek volnának, e részt levágjuk s alkalomadtán a többi léptörmelékkel együtt kifőzzük. Méhest ne építsünk. A méhek természetüknél fogva jobban szeretik a szétszórt elhelyezést, azért leghelyesebb, ha a méhlakásokat nagyobb fák árnyékában külön-külön kis tető alatt egyenként állítjuk föl. Végül e hónapban föltétlenül pótoljuk a hiányzó kaptárokat, kereteket, műlépeket. Tarta- léklépeinket gondosan vizsgáljuk át, hogy nincs-e közöttük valami baj, mert a későbbi kapkodás rendesen káros következményeket von maga után. Szalók József.
