Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-03-01 / 3. szám
Felvidéki Méhész. 5 lanúl petézheti be az anya a rendelkezésére álló területet. A rajta kifejlődött közzel 100.000 tangó család még a rövid ideig tartó főhordást is kitudja használni az ő 5—9 kgr-os napi hozamával. S ennyi előnye mellett mily mesés a kezelése. Félannyi kerettel van dolgunk; nem kell összeszorított válakkal hónaljig nyulkálnunk a kaptárba. Ugyanazt az eredményt kevesebb családdal, tehát kevesebb munkával érjük el. Fel vagyunk mentve a gyakori egyesítés, spekulatív etetés, fészekbővítés, fiaskeretes fölsegítés, híg méz és minden »országos* műveletek koronájának^ betelelésnek kényelmetlenségei alól. Megállapított dolog, hogy a nagyobb számú méh, a csekélyebb számúhoz viszonyítva nem a népesség arányában, hanem hatványozott mértékben használja ki a hordást. Mig 10.000 méh napi 1/i kg. mézet gyűjt, addig 40.000 egy kg. helyett már 3 kg-t hord. Ugyanolyan jó hordási viszonyok között — mig 10.000 tagú család éppen hogy megél a nyár folyamán s télire még 8 kg élelem nyújtására szóról, — addig 40.000-t számláló 25 kg fölösleget nyújt, 11 kg téli élelmén fölül. A tapasztalat a legjobb bizonyíték. Annak, kinek ez nincs módjában, álljon bizonyítékul a méhészek nagy mesterének Sőtérnek szavai: »Annál jobbak a méhek lakásai, miauéi nagyobb kiterjedésű vagy összefüggő léptáblák épülhetnek bennük.« A tapasztalat is azt tanúsítja, »hogy mostoha legelőviszonyok között csakis a nagyobb köpükben találunk fölösleges mézet.« — A nálunk többnyire használt kiskaptárokkal a megromlott legelő-viszonyok között nem lehet boldogulni. Ne gondoljuk, hogy toldalékokkal segíteni lehet a kiskaptáron. Hiába foltozzák meg doktorai még egy keretsorral, hiába nyújtják meg bár Maurer módjára további 4 sorral is, vissza- vonhatatlanúl javíthatatlan marad az, mert hosszúkás alakja s a fészek közepén végig húzódó két, esetleg négy keretlécsor, a köztük lévő 5 m/m hézaggal örökös akadálya lesz — az anya idegenkedése miatt, — a fiasítás tavaszi, term észetszerü kiterjedésén ek. Kétségkívül legjövedelmezőbb kaptár a nagykaptár, bármennyit hánytorgatják is a leggyakoribb kifogást, hogy két év is elmúlik mig egészen betelepíthetjük s hasznot látunk belőle. — Úristen! Hogy ha megvesszük a négy hetes malacot nem kívánjuk tőle, hogy rögtön két mázsás sertéssé hízzon meg. Miért kell hát éppen a nagykaptártól kívánnunk az express hízást? Miért nem tudjuk éppen neki megbo- csájtani ezt, mikor a sertéssel ellentétben nem csak egyetlen-egyszer, de minden normális évben leadja a maga zsíros fölöslegét. Bármit mondjanak is róla a kiskaptár hívei, kénytelenek bevallani magukban az évek óta tartó elkeseredett harcok következményeként, hogy álláspontjuk tarthatatlan; megindúltak ők is az árral, de hogy könnyebben álugorhassák a? elmaradásuk folytán előálló nagy űrt, összetett kiskeretes kaptárok alkotásával próbálják menteni, a menthetőt. Azt a tényeken alapúló valóságot azonban, hogy a nagykaptár a jövő kaptára, ezzel sem lehet elhomályosítani. Nyílt levél, Kencze Károly körjegyző úrhoz, Kárásztelek. Igentisztelt Jegyző Úr! Szeptemberi levelem kapcsán az ön figyelme a műraj készítésnek egy, az eddiginél előnyösebbnek látszó módszerére terelődött s annak készítési módját illetőleg tőlem kér felvilágosítást. Engedje meg, hogy megtisztelő levelére annak közérdekű volta miatt a »Felvidéki Méhészében válaszoljak. Méhésztárs úr levelemet úgy értelmezi, hogy a szóbanforgó 30 műraj 12 törzstől származik, s efelett való csodálkozásában azt Írja, hogy »magam is sok mindenféleképen csináltam műrajt, de azt seholsem hallottam, hogy egy családból egy éven át egynél több műrajat lehetne készíteni.« Ami a műrajoknak a megosztott 12 törzstől való származását illeti, válaszom az, hogy az akkori állapotok szerint a megosztott családok közül ennyi látszott őszi etetésre szorultnak (de a jó őszi hordás ezeken is segített), ezért említettem én csak 12-t. Feltevésében azonban még sem csalódott, mert az a 30 műraj tényleg nem sokkal több családból készült. Nevezetesen, a kedvezőtlen időjárási viszonyok dacára a családok minden előzetes előkészítése nélkül, ezek a műrajok alig 20 családból készültek. Ez az, ami az ön kíváncsiságát annál jobban csiklandozza, mert a múlt év rajzástalansága méhészetének kifejlődését egy teljes évvel megakasztotta s most ezt pótolni szeretné. Bölcs belátására bízom, hogy ezt az alább leirt eljárás szerint megtegye-e. Amennyiben tanácsomat megfogadni hajlandó, úgy szíveskedjék a szükséges műrajok számához képest félannyi (esetleg 2/s-nyi) számú családot március hónapban serkentő etetésre kijelölni. E családok az akácvirágzásnak már első napjaiban megtöltik a kereteket. A meg
