Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-12-01 / 12. szám
10 felvidéki nosítottak, s amelyet a németországi sokkal gyöngébb méhlegelő-viszonyok között méhészkedők honosítottak meg abból a célból, hogy a mézhozamot intenzíven kihasználják. Ebben a passusban ott van Vajnovszky harmadik tévedése, hogy «ha azt minden viszonyok között vakon erőszakoljuk». Szíves elnézést kérek, de nem hinném, hogy volna gyakorlati méhész, aki minden viszonyok között cselekedné az anya elzárását. Még kevésbbé hiszem, hogy vakon tenné azt, de a legkevésbbé osztozom abban, hogy «erőszakoljon» ilyet a méhész. Igazán félelmetes ráfogások a gyakorlati fölsőségben álló magyar méhészekre valamely műveletnek az erőszakolása. Aki pedig megcselekszi, nem lehet méhész. Legalább gyakorlott méhészkedő nem. Nem, sohasem! Abban teljesen osztom Vajnovszky fölfogását, hogy a költőfészek sérthetetlensége nem annyira szabály, mint inkább óvatosságra való intés. De gondolja meg Vajnovszky, ha a kezdőknek azt hirdeti, hogy a költőfészek nem szent és nem sérthetetlen, mit fog elérni ? Ugyebár: szörnyűségeket! Hogy Vajnovszky a maga szempontjából sérthetetlennek tartja a költőfészket és azt ki is használja, az ellen senkinek sem lehet kifogása. Dekem sincs. Semmi közösségem sincs. De azt, hogy a dolgot átalánosítsa, s mint óvatossági rendszabályt se,;: respektálja és ezt a fölfogást beleültesse a kezdők lelkületébe: ez ellen minden érzésemmel tiltakoznom kell. A vigasztaló mégis az: hogy három kezdőnél több úgy sem olvashatta cikkét, ezek közűi pedig egy sem értette a fejtegetéseket, az öregek és gyakorlatiak pedig el sem olvasták, vagy ha igen: szépen, csöndesen elmosolyodtak. Nem egyet láttam, aki a véletlenül hozzám került cikket nálam elolvasta. ne tulajdonítsunk nagyobb súlyt és fontosságot a költőfészek szentségének — állítja Vajnovszky — mert a hordási viszonyok különbözősége és a kaptárok különlegessége szerint sok gyarlósága van. Nem bontogatom ezt a kijelentést, mert minden gyakorlati méhész előtt is, de a kezdők között egyaránt tudott dolog az időjáiás és a költőfészek egyenes aránya. A sorok alatt ezen a helyen egy szerkesztői megjegyzés fölkiáltó jellel szól bele: hogy a hordási időszak különbözősége -zerint is! — sok gyarlósága van a költőfészeknek. Vajnovszky már egyszer szólt a hordási Méhész viszonyokról, ami a virágzásra és az időjárásra egyaránt vonatkozik. A szerkesztői megjegyzés tehát ismétlés csupán. De ha a megjegyzés Vajnovszky elméletének a gyakorlatiatlanságát igazolta, akkor igen sikerűit az. Sok haszontól esünk el a költőfészek sérthetetlenségének az elvével, «ha tartósan kedvező az időjárás és jó a méhlegelő» — írja Vajnovszky. Pedig éppen tőle olvastuk nemrégiben, hogy vajmi ritkán beszélhetünk tartósan kedvező időjárásról és jó méhlegelőről. Sajnos alig csak minden 4- 5. évről Írhatunk kedvezően. Ilyenkor, ha tartósan kedvező az időjárás és jó a hordás — állítja Vajnovszky — a törzs a költőtérben a méztől erősödni nem tud, elnéptelenedik, mint mondani szokták, mézbe fullad. Nos, kérem, mézbe fullad... Mintha nem jól látnék. Csakugyan mézbe fullad ? Akárhányszor olvasom, csak mézbe fullad az! Mintegy 20 éve méhészkedem, de mézbe fulladt méhcsaládról sem nem hallottam, sem olyat nem láttam. De merem állítani, hogy Vajnovszky sem. A költőtér nem arra való, hogy ott már tavasszal, vagy nyár elején «egy» mézraktár «létesüljön». Ebben igaza van Vajnovszkynak. Az nem «létezik», hogy mi azt akarjuk, hogy «egy» mé.<raktár «létesüljön» tavasszal a költőfészekben. Nem. Komolyan nem akarjuk. A méhek sem akarják. Tessék elhinni. Mert ők — a méhek tudniilik — tavasz- szal a költőfészekben költenek, fiasítanak. Las- san-lassan az alsósorba jutnak, onnan akkor a íiasítás táplálására szükséges méz a fölsősorba jut, s ha az is megtelt, akkor a mézűrbe kerül a «fölösleg». És ha a mézűr megtelt, akkor pörgetünk, nehogy bekövetkezzék az az eset, amitől Vajnovszky oktalanul fél, hogy a mézet a fiasítás rovására a költőfészekbe rakja a nép. Vajnovszky is azt tanítja, hogy akkor pörgessünk, amikor a mézeslépeket befödni kezd: a nép. Hogyan képzeli el tehát Vajnovszky, hogy a család mielőtt ehhez a munkához fog, annyira behordja mézzel a költőíészket, hogy belefullad abba. Ez érthetetlen! Igen helyesen állapítja meg egyébként Vajnovszky, hogy a költőfészekbe is elhelyez mézet a nép, s a fiasítás redukálódik. Ámde ne felejtse azt, hogy a hasítást minden család minden nagyobb mézhordás idején szűkebbre fogja. A kedvező hordás azonban csak napok kérdése, s a természet olyan bölcsen rendezte
