Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-12-01 / 12. szám
Felvidéki Méhész táraikat. Hány méhész van, akinek kertjében nincs fa, vagy csak kevés számú fiatal fa van, árnyékos helyre tehát fel nem állíthatja kaptárait. Ha pedig a nyári nap perzselő hevének teszi ki, mi lesz az eredmény? Mindezeket mérlegelve megállapíthatjuk, hogy lehet sikerrel méhészkedni a szabadban is, a méhesben is. Én azonban az elsőséget a méhesnek adom, mert ott esős, szeles időben is dolgozhatunk nyugodtan és mert ott van egy csöndes helyünk, ahol nyugodton szemlélődhetünk, ahol a méhek békés zsongása minket is megbékéltet a világ sok-sok bajával. Lányi Elemér A méhészkedők téli gondjai. A természet nagy háztartásában pihenőt fuvat az ősz dermesztő szele. Édes és nyugalmas pihenőt az adott helyzetet és a körülményeket tudatosan és szorgalmasan kihasznált munka után, de nem tétlenséget. S a pihenés mértékénél tekintetbe jő, hogy a pihenő a természet alacsonyabb vagy magasabb fokán áll-e? A természet koronája az ember pl. alig ismer pihenőt. Tudása, ereje és munkájával minden akadályon keresztül törni iparkodik. így éri őt a hideg időszak sokszor keményebb muncsípésű darazsak dongának. Egyszer azonban még útközben megfoghatatlan módon eltűnt. Ezalatt odahaza is különös dolgok történtek. Magda asszony minden elfogadható ok nélkül eladogatta nélkülözhető holmiját, feloszlatta a kincseket gyűjtő méhest és valahol az alföldön, a tanyák nagy labyrinthjában vásárolt egy eldugott pusztát és méheseivel együtt oda költözött. A rokonság másfél évig szavát sem hallotta sem a miklósnak, sem a feleségének. Egyszer csak hire terjedt, hogy Miklós feleségét, a tanyák közt rejtőző katonák leánycselédjével együtt meggyilkolták és a gyilkosság idején Miklós is a pusztán tartózkodott. Miklós apja, a még mindég duzzogó méhes Márton kapta ezt a szomorú hirt. most már félretette vesztett reményei miatt táplált haragját és több rokonnal együtt leutazott szerencsétlen fiához. A visszatérő rokonok aztán elbeszélték, hogy Miklós már másfél év óta ott élt pusztán, de nem mint férj, hanem a szomszéd tanyások szerint, mint vincellér. Magdának ezen másfél év alatt lánya is született és kitudja miket beszélhettek róla a jámbor erkölcsű tanyások? kája. jelszava: „minden órádnak leszakaszd virágát“. méhecskéink pihenni térnek, mi azonban féltő gonddal őrködünk fölöttük. Kincset látunk bennök, melyet szorgalmunkkal és tudásunkkal mindjobban kamatoztatni szeretnénk. Ők pihennek, mi azonban folytatjuk az élet küzdelmes harcát, hogy újabb tudást, módot és helyzetet szerezve, biztatóbb sikerrel vehessük föl a méhészkedés szószoros gyakorlati fonalát. S milyen gondjaink lehetnek ilyenkor? Őrizni méheinket a hideg széltől, az ellenségtől, és a zajtól? Csekélység már ez ahhoz a nagy gondhoz, hogyan telelnek ki ezen hordástalan, ínséges tavasz-nyár után, hogyan segíthetjük majd erőre a gyöngén kitelelt családokat mézt és cukor hiányában. A kiosztásra kerülő cukor már eléggé késett. De itt van a kaptár készítés ideje. Nem időszerű méhész ma már az, aki csak kasokkal méhészkedik, s méznyerés céljából rendszerint nehezebb, erősebb családjait lelketlenül lekénezi. Mézelésre a kaptár szolgáljon, a kas pedig rajoztatására s csak időszerűleg ^— át- dobolással történhető — mézelésre. Állítsuk össze a méhészkedéshez szükséges és legalkalmasabb kasokat és kaptárokat. Az újabb idők alkotásai e téren fölötte megszívelendők és követendők. Tanúlmányozzuk a különféle kaptárokat és kasokat. Látogassuk meg a méhészeteket és figyeljük meg a különségeket. A Szonsz-féle átmeneti kaptár, a Boconádi-. a A gyilkosság után megejtett vizsgálat aztán kiderítette, hogy a tanyák világában mélyen eldugott cserényesi pusztát a házastársak közös elhatározással vették meg, hogy Miklós minden ismerős arctól távol, tovább élhessen kedves bogarainak és kis Magdájának. A pusztára érkező aszonykát már ott várta vincellérnek mondott férje, aki nagy gonddal helyezte el ezen a tájon is, szorgalmas népét, amelyek pár nap múlva vígan zümmögve járták a végtelen rónát és megszállták az édes illatot lehelő fehér akácfürtöket.. Másfél évig tartott a csendes boldogság, mig nem egy napon fegyveres katonák tűntek fel a pusztán. A katonaszökevény Miklós rosszat sejtve, elbújt a tanyán. Déltől késő estig szorongott búvó helyén s a katonák még mindég ott tartózkodtak a pusztán, egyszerre csak éles sikoltások verték fel az est csendjét, [Diklós vasvilláv. 1 rohant elő, búvóhelyéről, de a rabló katonák akkorra már megszöktek. Bent a házban szomorú látvány tárult Miklós elé. Magda karjára dőlve véresen terült el a szoba közepén s homályosodé szemmel mutatott a bölcsőben szunnyadó kis leánykája felé. Kapos Kopcsa István.
