Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-12-01 / 12. szám
Valló-féle Magyar Langstroth, a Göndöcs-féle kaptárak oly jeles alkotások, melyek megérdemlik a figyelmet a velük való méhészkedést. Alapos gonddal mérlegeljük, nehogy ócska, szúrágta költésrothadásos kaptárokkal méhész- kedjünk, s nehogy esetleg összevásároljuk a különféle kaptárformákat, melyeknek kereteit tetszés és szükség szerint használni nem tudjuk. Most gondoskodjunk az esetleg szükséges méhészeti eszközök bevásárlásáról is, hogy idején kéznél legyen a mi szükséges. Vessünk számot a szükséges mézelő fák és növények kérdésével. Teremtsünk erre helyes alapot pénz, idő és hely figyelembe vételével. Vessünk számot mindennel a mi méhészetünk sikerére kedvező befolyással lehet, nehogy az első bizonytalan próbák után sutba- vessük a méhészkedés nemes gondolatát. Avagy mindezektől befolyásolva hagyjuk kiaknázatlanul a magyar haza legegészségesebb és gyógyító virágnektárjait? Nem! Hanem propagandát csináljunk végre a méhészetnek is. Tanároknak és tanítóknak alkalmunk lesz ezután a méhészetet is előadni, s ezt mindnyájunknak közkincsá tenni. El kell következnie a méhészet fénykorának is. Hiszem nem messze van az idő, amikor ez a gazdasági ág megérdemlett becse szerint, s szakszerűen kultíválva lesz. Országos vezetőségünk már meg is találta módját a célirányos és széleskörű fejlesztésnek. Állami méheseket állíttat fel. A középiskolákat s a népesebb állami iskolákat méhessel látja el. Ezen iskolák tanár s tanítói kara és tanúló ifjúsága csakhamar az életbe is átülteti a gazdaságos ágazat e nemét. Kerületi vezetőségek, egyesületek és lapjaik, méhészkörökben az erők együtt törekvése, férfiak-nők részére rendezett tanfolyamok mind oly tényezők, melyek az egészségesen fejlődő s a kívánt célú méhészeti eredményt valóra váltani képesek lesznek. Kincset, gyógyító írt ismertek ki a méhecske termékéből s valamint ő szembeszállt a dacos idővel — szorgalma nem hagyta el, s hellyel-közel begyűjtött, sikert aratott — bennünket sem hagy el a reménység, hogy fölra- gyog még a magyar méhészet csillaga, fénykora. Jeles méhészeink nem hiába fáradtak. Ma oly lelkes gárda követi őket, mely a nemes törekvést tudja, akarja s föl is fogja virágoztatni. Ortutay Miklós. íl hirdetéseit utján vásárlókat kérjük, hogy hivatkozzanak a Felvidéki Méhészre. 8 Felvidéki Méhész A kasok betelelése. Hány ezer méhésztársunk van, akik még ma is a kasokkal gazdálkodnak. Befogják a rajt egy üres kasba, leteszik a «padmalyra» s a többit az Istenre, meg a méhre bizzák. Jó mézelő évben a kas haszna nem ki- csinylendő. Ha pedig 3—4 raja rakodik, az egy család után 50—60 mézet jelent, ezenkívül a második rajt, mint I-sőrendű anyakast hagyhatja meg, kitűnő anyával. Őszre fordúlva az idő, a kasos méhész számot vet magával és méheivel. Megállapítja, mennyit hagy anyának, mennyit ad el. A házi szükségre is megöl egyet-kettőt. A méhek röpűlését jól ismeri. Azt is tudja, melyik az első, második, harmadik raj. Hozzálát tehát a belső vizsgálathoz. Ő nem bonthatja szét a méhek építményét, mint a kaptárral méhészkedők, de azért alapos vizsgálatot tud tartani. Tudja, hogy a régi építményű kasoktól nem lehet annyit várni, mint amelyekben fiatal, egészséges lép van. Ezért magméhnek az öreg, két évesnél idősebb kasokat nem hagyja meg, csak szükség esetén. Ismeri már az öreg lépek tulajdonságát: meghibázik abban az anya igen könnyen, még ha fiatal is. Következik a kas súlyának és népességének megtekintése. Felemeli kissé a kast, alátúj egy-két szippantás füstöt s mire a méhek támadást indítanának, tisztában van a tudni valóval. Ha kiválasztotta így a legsúlyosabb és legnépesebb első vagy második rajok közül azokat, melyekre szükség van, a többit a mézkereskedőnek szánja. Majd kiválasztja akkor házi fogyasztásra a legkedvére valóbbat. A levegő lehűlésével hozzálát a telelés második részéhez. Télen át a méheif, vagy a méhesben, vagy a padláson tartja. A méhes legtöbbször kezdetleges alkotmány. Se eleje, se hátulja, mindössze a padok felett tetőül szolgáló szalma. Vannak azonban jobb méhesek is. Aki a méhesben telel, a fölső padra egymás mellé rakja a magnak meghagyott kasokat, a röpnyílásokat marhaganés sárral egész kicsire szűkíti. Jól teszi, ha a kasok szájához és kerületéhez bojtorjánt rak, ezzel védi azt az egerek ellen. Még egy-egy üres kast borít a kinn telelő családokra téli takaróul. Mit csinálnak a padláson telelők?... Meg- seprik a padlás azon részét, hová a kasokat akarják rakni, szép tisztára. Ide hordják és helyezik a telelőbe szánt törzseket. A röpnyílást bedugják bojtorjánnal, a kas körül is ugyanezt tesznek. Ha nincsen jó macska a háznál, az
