Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-11-01 / 11. szám
Felvidéki Méhész 5 ereje a nagy természetben megindul, mi is megbontjuk családaink fészkeit, hogy a téli nyn- galom után új életre kelt tettvágyunk hevével kezdjük meg a tavaszi munkát. Első dolgunk az anya jelenlétének a megállapítása, de sokszor elszomorodva látjuk : biz az a tél folyamán elpusztúlt és sokszor boszú- sággal állapítjuk meg ezt a legnépesebb családunknál is. És ilyenkor, ha rágondol az ember őszi munkájára, eszébe jut: „Miért is öltem meg annyi szép fiatal anyát?“ És megkezdődik a nagy harcz az anyaneveléssel. Pedig sok bajjal és vesződéssel jár az! Sokszor gondolkoztam ezen és csöndes munkálkodásom között reájöttem arra, hogy ha már egyesítenünk kell, úgy tegyük azt inkább a tavaszi kibontáskor. Ha a gyönge családokat kellő eleséggel és meleg takaróval ellátjuk, kitelelnek. Az anyá- , kát az egyesítéskor nem kell lemészárolnunk, mert a télen át elpusztúlt anyák helyére tesz- szük. A fölöslegeseket pedig csekély néppel anyanevelőben tarthatjuk rajzásig, mert nem ritka eset az, hogy az anya a tavasz folyamán olyankor pusztúl el, amikor még here nincs, s kilátásunk sincs arra, hogy a nevelt fiatal anya megpárosúljon. Még egy különös, sok helyen ma is divó rossz szokásról emlékszem meg itt, melyet számottevő méhesben láttam. Nevezetestn, mikor a méhes gazdája a betelelést jól-rosszúl elvégezte, méhesét bezárja az elejét kukorica-szárral körülrakta, hogy az egerek annál jobban kitelelhessenek ott és megkezdhessék pusztító munkájokat, ő is telelni megy abban a biztos tudatban, hogy a munkáját a legjobban végezte el. Sok helyen jártam, ahol a lépek, keretek garmadával hevernek a méhes közepén a földön, szabad prédájáúl az egérnek, meg a molypillének. Az ilyen méhésznek ajánlanám, hogy rendesebb legyen: mert haszna csak úgy lehet. Fülöp Lajos. Meg kell-e bontani a fészket beteleléskor? Az okszerű méhészek a kaptár szerkezetének feltalálásával, tökéletesítésével, a költőtér és a mézűr elválasztásával nem a mézűrt tartották célnak, nem egyedül a méhek kincseinek könnyebb eltulajdonítását tűzték ki feladatúi, hanem arra is törekedtek, hogy a méznek üléssel való elvétele helyett emberségesebb eljárást találjanak, a szélsőségeket, melyek egyes családok nemesebb tulajdonságából, vagy degene- ráltságából, a méztermés nagyságából, vagy hiányosságából első sorban a méhekre, másodsorban a méhészekre háramolnak, szabályozhatók legyenek. A telelő méhésznek tudnia kell, hogy a költőtér túl mézbősége, valamint mézhiánya egyrészt káros lehet a méhekre. Ha a költőtérben sok méz van, több mint amennyire a családnak szüksége van, azt el kell venni, ha pedig kevesebb van, mint amennyi télére szükséges, a hiányt ki kell pótolni. De nemcsak ezen két ok miatt kell a fészket átvizsgálnánk. Némelyik évben, így az 1917-ik- ben is, feltűnően sok volt a kenyeres lép, átlag minden családtól 2 keretet kellett e miatt eltávolítani. Ezek a felesleges kenyeres lépek tavasszal, a fiasítás legfontosabb időszakában okoztak volna tetemes kárt. Gátolják a fészek bővítést. A munkások jelentékeny része a romlásnak indúló kirágásával, kihordásával tölti el drága idejét s teszi tönkre még drágább munkaerejét. Láthatjuk, amint egy-egy penésznek induló kenyérdarabot cipel a méh a röplyukon körösztűl. Mennyi dolgot és kellemetlenséget okoz az ilyen bennmaradt lép a méhésznek is!... Bizonyára többet, mint ősszel a két, felesleges kenyeret tartalmazó keret kivevése. A levágott, aljdeszkára hulló szemét kiseprése a méhésznek sok munkát ad, a folytonos seprés, takarítás, melynek megejtése végett igen gyakran kell megbolygatnunk a fészket, zavarólag hat, sőt gyakran a méheknek beülő képességét meghaladó hasítást a meghűlés veszedelmének tesszük ki, amiből költéssenyv, vagy más veszélyes baj származhat. A fészek folytonos bontását a lerágott kenyérmorzsa miatt mellőzni nem lehet, mert az a szipoly kellemes fészkévé válik. Ősszel történik a régi lépek kicserélése is. Egész nyáron a fiasítás, a család népessége nem engedik ezt, már pedig a költőér legmozgalmasabb helyén, ahol egyik nemzedék után a másik nő fel szakadatlanul, olyan fekete, szúrkos lesz az építmény, hogy ennek kicserélése elsőrendű feladatunk. A költőtérnek ez a része, a felsősor belső oldalán levő 2, 3, 4, 5-ik keret ne legyen öreg építmény a bete- lelés után. Tavaszi fiasítás szempontjából a fészek legfontosabb kereteinek alkalmasokkal való kicserélése mulhatatlanúl szükséges. Téli pihenés alatt a gomolyag belsőbb részein is csak feleerőben van a nép. Tavaszi
