Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-11-01 / 11. szám
6 felvidéki Méhész munkájukat igen megkönnyítjük és lényegesen előmozdítjuk, ha a sok levágni, tisztítani valót magunk igyekezünk eltávolítani. Mikor még a természet jégbilincsben van, a méhek már megérzik az 5 rendelt idejüket, s megkezdik évi munkájukat. Kitakarítják a sejteket, hogy azokban felneveljék az új nemzedéket. Ha a lépek nem öregek, nincsenek telve felesleges kenyérrel, jókedvvel és hamar végzik teendőiket. Eleinte a gomolyagnak csak a belső része dolgozik, a kívül pihenők egymásba fogózva halkan zümmögnek a bennebb levők múnkájához, a belsőbb lépútcák melegét igyekeznek testükkel mintegy megrögziteni. Milyen harmonikusan folyékony minden, ha a szükséges feltételek nem hiányoznak! . . . Van jó, egészséges lép, kéznél van a méz, hímpor is kellő mennyiségben van raktározva. A gyenge szerveket megemésztő rágás, takarítás helyett az erőt és időt kímélő élet üt tanyát. A beljebb és kívül ülő méhek nem taszigálják egymást, amint egy-egy kibányászott kenyérdarabot az aljdeszkára lejuttatni igyekeznek, míg végűi a legkívül álló munkás maga is leesik az erejét meghaladó teherrel, a dermedt méh ott leli halálát az alsó hidegrészeken. A család erejére a nép repüléséből lehet ugyan következtetni, de ebből a költőtér megbontása és figyelmes átvizsgálása nélkül a népesség, valamint az anya erejét megállapítani nem lehet. Ha lehet a felsoroltak figyelembevételével a betelelő méhésznek a költőtér megbontása, vagy ennek mellőzéséről kell kettétörni a vélemény pálcáját, egy pillanatra sem lehet kétséges a válasz: igenis, a bontást eszközölni kell, anélkül szakszerűen betelelni nem lehet. Meg kell bontani a költőtért bátran, bele kell nyúlni a kaptár belsejébe. A költőtér megbontása veszéllyel nem jár. Nyáron keresztül annyira megszokták a méhek a kezelést, velük való bánásmódot, hogy túlságosan nem zúgolódnak. A keretek kiszedésével, visszarakásával óvatosan kell bánnunk. A célszerűen visszarakott építmény kisebb roncsai pár nap alatt rendbe vannak hozva. Szeptemberi telelés mellett a háiúlsó ablakot is beragasztják kényelmesen, nem marad az léghúzam vezetőnek. Lehet a betelelést a gépész és orvos munkájához hasonlítani. A gépész kifáradt gépének részeit szétszedi, alaposan megvizsgálja, a jó alkatrészeket azon módon visszateszi helyére, a hibásakat pedig kijavítja, esetleg újakkal pótolja. A munkabíróvá tett géppel aztán vígan dolgozik. így a méhész is kiszedi a kaptárból a használható és hasznavehetetlen részeket, a haszonra valókat visszarakja, a nem oda valókat eltávolítja, másokkal pótolja sajáf maga és a méhek hasznára. Megjegyzem, hogy ezen tanácsot a gyakorlati méhészek kövessék. Hozzánemértéssel a kereteket kiszedni, ezeket a méhek természetével, életszükségletével ellenkezően íelcserél- getni éppen úgy nem telelés, mint ahogy a költőtér megbontásával eszközölhető hiányok és túltengések kiküszöbölése, valamint az anya és népesség közelebbi megismerése nélkül úgyszólván magára hagyott családokat szakszerűen betelelteknek nem állíthatjuk. Igyekezzünk a méhészetben a természetességet követni, de mindennek van határa. A természet gyakran olyan nehézségek közzé állítja a szabad ölén élő törzseket, kisebb mértékben a kasok népét is, hogy rövid időn belül pusztulás lesz a sorsuk. Miért nem hagyhatjuk meg pl. a kasokat 5—10 éven át, mint a kaptárakat, melyekben okszerűséggel, szerencsés időjárás mellett 20—30 évig is megél egy törzs? . . . Elsősorban az építmény elöregedése miatt. Talán az orvos a természetre bízza betegének meggyógyítását? . . . Dehogy! . . .Megvizsgálja a testet s mindazon nedveket és váladékokat, melyek a szervezetre károsak eltávolítja s gondoskodik, hogy ezek helyett az életműködésre hasznos anyagok kerüljenek be. És vájjon a jó háziorvos csak akkor végzi teendőjét, mikor a gondozásába fogadott egyén beteg, pláne nagy beteg? . . . Tévedés hinni! Érdeklődik a páciensének hogyléte felől bizonyos időközökben szorgalmasan. Nem egyszer megtörténik, mikor a reábízott a legegészségesebbnek gondolja magát, ő észreveszi a közeledő bajt s részint maga megteszi, részint betegével megtéteti a kellő intézkedést. Dekünk is állandó figyelemmel kell kisérni a méhcsaládokat, mint a jó háziorvosnak páciensét. De különös alapossággal kell ezen megfigyelő vizsgálatot végrehajtanunk a bete- lelés alkalmával, mikor kedves foglalkozásunktól, a méhek folytonos figyelemmel kisrésétől a zordon tél hosszú hónapjai elzárni készülnek. A költőtért azért beteleléskor szét kell bontani. Bakos István. 9 hirdetések utján vásárlókat kérjük, hogy hivatkozzanak a Felvidéki Méhészre.
