Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-11-01 / 11. szám
Felvidéki Méhész S lődés szempontjából. Mert ne azt tegyük fel, hogy »tartósan kedvező az időjárás,« hanem az ellenkezőjét, nikor hirtelen rosszra fordúl az negs, minisül a méhlegelő s hetekig nincs hordás, tétlenségre vannak kárhoztaiva a méhek, s a készet fogyasztják. Mi lesz akkor ? A tartalék gyanánt eltelt lépőket adja be? Óh nem. Várja az időnek jobbrafordúlását (tiszt let a kivételnek) s mig az bekövetkezik, családja leromlik. Tudjuk azt is, hogy a téli élelemre, a hasítás táplálására a főhordás idején gyűjtött mézek a legjobbak, mert legnehezebben cukrosodnak meg, miért fosszuk hát meg teljesen attól méheinket ? De még tovább is megy a cikkíró, s nemcsak a főhordás idején de még ősszel is elszedegeti a fölöslegesnek latszó mézet, hogy az anya ne korlátozza a hasítást és csupa fiatal népe legyen télre. Pedig az anya korlátozza azt ősz felé már és nem ősszel, abban az esetben is, ha naponkint kicseréli is a mézes lé- peket üresekkel, mert az már a természet által beleoltott ösztön. Szeptember közepétől október elejéig teljesen be is szünteti, ha üres keretek állanak is előtte. Igenis: a jóravaló család őszszel már minden erejével a téli készlet beszerzésére törekszik, s ebben nem gátolni, de elősegíteni kötelessége a méhésznek. Attól, hogy öreg méhekkel megy telelőbe, ne féljen. Az a 6—8 félkeret, melyet az anya szeptemberben befiasít, elegendő fiatal méhet ad a családnak. Ha többre nem vesszük is, mint 2 négyszög deciméterre egy-egy kereten a fiasítást, 6—8 keretnél az már 10—14 ezer fiatal méhet jelent, mely az augusztusban kikelt méhekkel, melyek szintén elég fiatalok lesznek, minthogy a dolog nem emésztette meg erejüket, nagyon szépszámú, erőteljes családot fog alkotni. A kasoknál és a vadonélő méhek- nél senki sem szedegeti el a mézet azért, hogy az anya ne korlátozza a fiasítást s mégis, ugy-e szépen megmaradnak és erős családot alkotnak, ha jó anyjuk van. Azt kérdezi végül a cikkíró, hogy mi van az egységes méhlakásokkal, a hol nincs elkülönített méztér? Könnyen megfelelhetünk rá: ott is meg van a határ, eddig és ne tovább. Onnan se szabad az utolsó keret mézet is kivenni, hagyni kell a család fejlődésére is. Különben se higyje senki, hogy a költőtérből elszedett mézzel a fiasítás szaporodását mozdítja elő. Még a jó hordási időszakban is elsősorban az onnan elszedett mézet pótolják s csak azután kerül sor a méztérben levő keretekre, vagy legfölebb a 2 helyen egyidejűleg telnek meg mézzel a keretek. Hagyjuk meg hát továbbra is érintetlenül a költőteret, mert az onnan való mézgyüjtés nagyon kockázatos, nagyon sok veszedelemnek lehet a forrása. Lányi Elemér Rajzok az éhrajok világából. Irta: Hartwiger Ágoston. I. Lapunk múlt havi számában az éh- illetve szükségrajokról átalánosságban szólottám, most pedig néhány érdekes gyakorlati példát hozok föl e rajok világából, annak bizonyítására, hogy a mostanihoz hasonló szűk hordású, mostoha években éhrajok mindig voltak, s következésképpen lesznek is, mely körülmény kell, hogy a méheit szerető, gondos méhészgazdát arra bírja, miszerint méhcsaládjait élelmikészletüket illetőleg a méhészeti évad alatt állandóan a legéberebb figyelemmel kisérje. Én az első szükségrajt 1900. évi szeptember havában Pilisborosjenőn fogtam be. A jelzett hónap egyik napjának a délelőtti óráiban ugyanis a méhesem előtti fák egyikére egy közepes erősségű rajocska telepedett le, mely megítélésem szerint utóraj volt, s valószínűleg a szomszédos méhesek egyikéből jött illetve szökött meg. megjegyezni óhajtom, hogy a raj késői megjelenéséből menten éhrajra következtettem s föltevésemben, miként rövidesen meggyőződtem, nem is csalódtam. A jövevényt üres kaptár hiányában az egyik háromkeretsoros kaptárom külön kijáró- nyílással bíró mézűrében szállásoltam el, melyet előzőleg kellő számú mézesléppel szereltem föl. A kiéhezett, agyoncsigázott méhecskék igen jól érezték magukat új otthonukban s mivel az időjárás még kedvező volt, anyjuk még egy ideig petézett is. A kikeletet is a legjobb állapotban érte meg a kis család, amely tavasz- szal megbecsülhetetlen szolgálatot tett, mivel anyját egyik a télen át meganyátlanodott közepes erősségű csatádom anyásitására, népét pedig fölerősítésére használtam. A kezdő méhésztársak tájékoztatására közölni óhajtom, hogy a kis éhrajhoz hazonlóan más gyönge rajocskák vagy anyanevelő kaptár- kák népei is kiteleltethetők, mert a külön kijáró nyílással ellátott mézürben telelő népecske az alatta levő költőűrben telelő erősebb néptől ál
