Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-10-01 / 6. szám
Felvidéki Méhész. 3 A költésveszedelem. (Folytatás és vége.) A tudományos megfigyelések és kísérletek nyomán megállapítást nyert, hogy a költéssenyvnek három válfaja van, amelyek mindegyike a megtámadott méhcsalád pusztulását okozhatja. Röviden emlékezem meg a háromféle változatról, miután a gyakorlati méhészt végeredményében nem annyira a betegség változatai, mint inkább a külső, a látható, a szemléltethető tünetek, továbbá a betegség ellen való védekezés módjai érdeklik. A költéssorvadást, vagy költésseny- vet eddig kétféle változatban ismertették. Nevezetesen: jó- és rosszindulatú költésrothadásnak. A betegségnek ilyen meghatározását nem helyeslem. Nem pedig azért, mert mihelyt betegség valami, nem lehet jóindulatú, mégkevésbbé lehet az, ha rothadás a következménye. A költésveszedelem három változata a következő: I. A köllészápúlás, mely betegséget a streptococcus ápis és a lándzsa alakú bacillus lanceolatus nevű baktériumok okozzák. II. A költésrothadás, okozója a bacillus alvei. A betegségnek ez a válfaja az, melyet ezelőtt jóindúlatú költéssenyvnek neveztek. III. A három változat közűi a legveszedelmesebb a kölléssorvadás, mely betegségnek a kórokozója: a bacillus larvae, vagy másnéven: bacillus branden- burgiensís. Mig a köllésrothadás rendkívül erős, az állott enyv, vagy záptojás szagára emlékeztető bűzt áraszt, addig a kölléssorvadás kevésbbé bűzlik, s azért szagtalan költéssenyvnek is nevezik. Ezt a betegséget illeték a rosszindúlatú jelzővel. A betegség három változatát nevezzük egyszerűen költésveszedelemnek. Ez az elnevezés magában foglalja a b. lanceolatus, a b. larvae, a b. brandenbur- giensis és a str. apis néven ismert baktériumok által okozott költésmegbetegedéseket. A bacillusok (az említettek mindegyike) növénysejtek, melyek oszlás útján szaporodnak; éspedig oly szédítő rohamossággal, hogy 12 óra leforgása alatt egyetlen sejt 12 milliárdra szaporodhat. Innen van az, hogy a költésveszedelem méheseket tehet tönkre, sőt egyes vidékek méhállományát és kipusztíthatja. A megtámadott fiasítás mindegyikében tehát számtalan a bacillusok száma. A dolgozók a megtámadott Hasítást, vagy a már porrá vált anyagot a kaptárból eltávolítani igyekszenek, s e munkálkodásuk közben sűrűn szőrözött testükhöz megszámlálhatatlan mennyiségű baktérium tapad. Említenem sem kell, hogy a bacillusokkal telt méh, ha virágra száll, mindazokat a méheket, amelyek arról a virágról gyűjtötöttek, megfertőzte. Az igy elhurcolt bacillus egészséges családhoz jut, ott megfelelő talajra talál, s élőiről kezdi meg romboló munkáját. . A betegség fölismerése nem nehéz. Félreértés kikerülése végett említem meg, hogy nem a költésveszedelmet jellemző bűznek az észrevevése az első, a biztos jele a pusztúlásnak. Ha már oda fejlődött a kór, nagyon előrehaladott az állapot. A be nem födött fiasításon nagyon nehezen ismerhető föl a baj, mig a födött fiasítás változatos képet mutat. Nevezetesen: a rendes körülmények között egyszínű fiasítás tarkázott lesz. Itt- ott föltűnik a gyakorlott szem előtt a szomszédosnál valamivel sötétebb, s kevéssé behorpadt födés, melynek a közepe táján apró nyílás keletkezik. Minél előrehaladottabb a betegség, annál tarkább a fiasítás, annál több a behorpadt, a lukacsos íödés. Sajátságos, hogy a rendkívül elfajúlt költésveszedelemes fiasítás között itt-ott mindenkor találunk egészséges, kikelő dolgozókat is. A fiasítás behorpadt, lukacsos födé- sének az eltávolítása után szembetűnik
