Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1917-09-01 / 5. szám

Felvidéki Méhész. 9 Elbúcsúztunk az 1917. évadtól, számadá­sainkat összegezhetjük, hiszen idefön már úgy­sincs mit várnunk az ősztől. Mert furcsa, különös ám az ősz itt a havas­alján! Gyönyörű napsütéses, szinte nyári délután még ott ülünk a nagy diófa alatt a gyöpön, s pipaszó mellett hányjuk-vetjük njeg ügyes-bajos dolgainkat és másnap, virradatra nehéz köd üli meg a völgyet, hogy az öreg embereket köhö­gésre ingerli. Hűvös van, s nem enged az idő déltájig. Akkor aztán megint meleg lesz, de csakhamar lebukik a nap a havas mögé, s más­nap 9 óráig elkóborol. Szerencse, hogy családaim behordták a téli élelmet. Egyik sem szenved hiányt, s vala­mennyi kibírja majd a telet, bármilyen hosszú legyen is az. Sohasem mesterkélek a beteleléssel. Aho­gyan elrendezték maguknak a méhek, úgy telel­nek. Csak azt figyelem meg, van-e elég élelmük, s ha nagyon hűvösre fordúl az idő, néhány réteg ujságlapot teszek az ablak mögé. Borsa, 1917. augusztus. Juhász Imre. Augusztus hava az előző hónapolj: időjárá­sához hasonlóan száraz, meleg és csapadék nél­küli volt. Nagyobb eső az egész hóban csak egyszer volt, de a kiaszott növényzeten semmit sem változtatott. Semmi hordás, az anyák a fiasitást mini­mumra redukálták, s igy a családok igen nép- telenek, a hordás a napi fogyasztást sem elé­gíti ki. Az idén a családok betelelése — különö­sen a kiskerettel méhészkedőknél — nagy gon­dot okoz, s a cukor etetés elkerülhetetlenül szükséges lesz. A Boconádi s más nagy kereten levő csa­ládok — bár ezek is megfogyatkozott népes- ségüek — élelem tekintetében etetésre nem szorulnak. A csekély számú rajok — bár többször lettek felsegélyezve — telelőképessé nem fej­lődtek. A betelelés megkezdődött. Méz eladó már nincs, jóllehet még mindig keresik. Nagykároly, 1917. aug. 20. Nágele Ignác kir. jbirgi irodatiszt. Az anyacsaládok még július hóban igen erősek voltak, de már augusztus hóban nagyon legyöngűltek. Ennek pedig részben az anyátlan- ság az oka. Immár már nemcsak annak a veszély­nek vagyunk kitéve, hogy nem lesz elegendő mézkészletük, hanem az anyátlanság következ­tében, a családok nagyobbrésze el fog pusztúlni. A kasokból eredt első rajok 70%-a már elpusz­tult, ami még megmaradt, azok talán jók lesz­nek az anyátlan kaptárak egyesítésére. Kaptárakban fiasitást alig lehet találni. Az e hónapban megejtett vizsgálat alkalmával az egyik kaptárban 3 szép anyafiasitást találtam, az anyát kivettem és egy anyátlan kaptárban tettem át és 2 anyafiasitást kimetszettem és egy szintén anyátlan kaptárba tettem be. Az anyák már kikeltek, s most kíváncsian várom, hogy mikor kezdik meg a petézést. Méhlegelő nincs semmi, szomorú nyár után szomorú ősznek nézünk elébe! Tyúkod, 1917. aug. 14. Lőrincz Gyula. Ami az augusztusi hordást illeti, azzal tel­jesen meg vagyok elégedve. Régen nem volt e hónapban ilyen bő mézelés. A rengeteg napra­forgó, a meglehetősen sikerült tisztesfű s más ilyenkor virágzó mézelők bőven ontják nektár­jukat. Most csak az a baj, hogy mire ez a nem remélt rendkívüli hordás bekövetkezett, csalá­daim valósággal anyanevelőkké gyöngültek, tel­jesen elnéptelenedtek. A magukra hagyott rajok — leginkább a kezdőknél — nagyrészt elpusz­tultak. A fiasitás a családoknak kb. 50%-ánál még mindig igen kevés. Azt hiszem, kevés nép­pel fogunk az idén telelni, minek kihatása lesz a jövő évre is, amennyiben serkentőetetés nél­kül — ha ugyan lesz mivel etetni — aligha fognak törzseink idejére kifejlődni. Egyébként a téli élelem az öreg törzseknél — kevés ki­vétellel — biztosítva van. Feleslegre nem szá­mitok, mert a mézkamrák üresek, ami kevés méz egyik-másik családnál fent van, a hordás megszűntével bizonyára hamarosan lekerül. Méhészetem mai állapota szerint a 30 műrajo­mat és a megosztott 12 törzsemet csak etetéssel tudom betelelni. E hó 21.-én kertemben egy termékeny anyás rajt találtam. Ugyanez időtájban egy másik falumbeli méhésznek is volt raja. E helyütt felhívom méhésztársaim figyelmét a négy hét óta folyton virágzó japánakácra. Nálam kevés méh látogatja. Úgy emlékszem régebben hallottam ily irányú panaszt. Kérem azokat a méhé­szeket, kiknek községében ilyen fák van­nak, szíveskedjenek ezirányu megfigyelé­seiket lapunkban közölni. Nagymajtény. Fischer Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents