Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-08-01 / 4. szám
6 Felvidéki Méhész. lást, osztást és föladást végző személyek díjazásával tetemes kiadása van. Ha a rovatozás a tagok neveinek a bejegyzésére elegendő nem volna, a kimutatás hátlapján is följegyezhetők, mely esetben az igazoló záradék oda is reávezetendő. Az akácfa elvirágzásával bekövetkezett a nyugalom, a tétlenség időszaka a méhesben. Az utolsó akácvirággal mintha megszűnt volna a természetben minden élet és elevenség: olyan kopárnak, olyan színtelennek látszik minden. Az ég állandóan derült fénnyel mosolyog le reánk s a nap perzselő melege eltikkaszt mindent, embert, állatot és növényt. Ilyen melegség már évek óta nem volt, csak a régi jó világban fordult elő. A csonttá aszalódott földben nem fejlődik semmi, esak senyved, betegeskedik s a gyengébb el is pusztúl. Május 5-ike óla nem volt eső, sőt akkor sem ázott meg kellőleg a föld. A rét, mely más években ilyenkor a virágok sokasága által felkésítve, olyan gyönyörködtető látványt nyújtott s a belőle nyert haszon miatt olyan nagy értéket képviselt; ma tenyérnyi szélesen össze-vissza repedezve, kopáron terül el. A fehérvirágú lóhere, mely itt nagy mennyiségben tenyészvén, értékes mézelő növény: ma alig-alig virágzik. A vörös lóhere, mely szintén gazdagon mézel épen ebben az időszakban, ma a földből is alig látszik s ha hoz is egy két virágot, nincs benne méz. Egyszóval a várva-várt jobb időt, jobb mézelést sem június második fele, sem július eleje nem hozta meg. És ez annál nagyobb baj, mert nemcsak szórványosan, egyes vidékeken van így, hanem országszerte mindenütt. Mindenfelől csak panaszhangokat lehet hallani. Sőt másutt még rosszabbúl vannak, mert akác virág sem volt, abból sem gyűjtöttek, s már is a méhek éhenhalása miatt kell aggodalmaskodni. Bizony messze maradiunk a múlt évi mézhozam mögött, hacsak meg nem nyílnak végre az égnek csatornái s a jótékony eső fel nem üdíti az eltikkadt, elfonnyadt növényvilágot. Zsarolydnban, 1917. junius 25. Lányi Elemér, ref. lelkész. A méhcsaládok teljes kifejlődése községem környékén csak július első felében következett be. Ezen késedelemnek oka a lapban már több közlemény útján ismertetve lett. E miatt a rajzás nagyon elkésett, illetőleg a kaptárokból úgylátszik végleg el is marad. A kasok június 10—25. közötli időben 60 %• rajt adtak. A méhállomány tehát természetes rajokkal kevés mértékben volt szaporítható. Érdekes állapot volt, hogy a kaptárokban legtöbb család anyát cserélt. Nálam pl. 37 kaptárban három már április hóban új anyát nevelt. A hordási viszonyok inkább gyengének mondhatók, eddigi eredmény családonként átlag 8 kg. Mindezek után is reményem van, hogy az év jókimenetelű lesz. A község határában kezd meghonosodni a tarlóvirág és a háborús viszonyok miatt olajtermelés szempontjából a lakosság nagyobb mennyiségű napraforgót termel. Mindkét növény virága kedvező időjárás esetében bőséges mézet nyújt a beteleléshez és némi felesleget is ad. Legfontosabb feladatomnak tartom, hogy ezen virágokat kihasználtatom méheimmel. melyet csak úgy érhetek el, ha kaptáraim kirajzását minden áron megakadályozom, azoknak nagyszámú népességét fenntartom és ha még is egy pár család kirajzana, a rajt az anya kikeresése után eredeti családjának visszaadom, mert eddigi tapasztalataim szerint csak erős családdal lehet kellő eredményt elérni. Királydaróc, 1917. jul. 17. Szőcs Dávid, községi jegyző. A hárs virágzása június 17.-én kezdődött és tartott egy hétig, — de éppen úgy, mint az akácvirágzáskor, a nagy szárazság következtében nem mézelt oly dúsan, mint máskor, s igy a hársból a pergetés csak tallózás volt és egyesek nem is pergettek. A rajzás befejeződött, raj 70-80 családos méhészetben is 1—2 ha volt, s az sem sokat igér, mert a m. hó 23.-án kijött első raj — dacára annak, hogy műlépre lett telepítve, s 2 keret mézet is kapott — mai napig sem építette ki fészkét. A családok jó népesek, de a hónapok óta tartó esőhiány miatt alig kordják be a napi szükségletet, s ha az idő továbbra is Így marad, — különösen azon méhészeknél, kik a nagy mézárak miatt családjaikat megdézsmálták — cukoretetésre kerül az őszön a sor. A méz ára jelenleg 14—^6 K, s a készletek csaknem mind el lettek adva. Jelenleg a japán-akác ad némi hordást, s » most lenne a tisztesfű virágzás-szaka is, de eddig még a gyűjtés eredménye nem mutatkozik. Nagykároly, 1917. jul. 19. Ndgele Ignác, kir. jbir. irodatiszt.
