Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-08-01 / 4. szám
Felvidéki Méhész. 7 Júliusban sem panaszkodhadiak vidékünk méhészei. Enyhe napos idők járlak, itl-ott langyos esővel örvendeztetett meg bennünket az Ég. Családaink mézben — ha nem is bővelkednek — hiányt nem szenvednek. Nálunk cukoretetésre nem szorulnak a méhészek. Hanem szokatlan jelenség, hogy a méhcsaládok kivétel nélkül telelésre készülnek. Lehúzódtak a hasítással az alsó sorra, a költőfészek fölső sorába pedig serényen raktározzák a mézet, s néhol már le is zárták azt. Azt kell ebből látnunk, hogy itt korán beköszönt a tél. Sosem tapasztaltam még, hogy a hézagokat annyi propolissal ragasztották volna be egyes családok. A júniusban kapott 12 rajom egyenként 26 kereten dolgozik. Méze bőven van. (Ezektől különben nem is pörgettem, s a telelő fészekből kimaradó mézeskészleteket — mint más esztendőben — elraktározom, s a tavaszi etetésre, erősítésre használom föl.) A háború folyamán rengeteg méh pusz- túlt el a hegyek között. Hogyan és mikor történt ez a vandalizmus és kik okozták azt, arról most még nem időszerű tárgyalnom. Majd a háború befejezése után szólok erről bőven. Borsa, július hónap. Juhász Imre, méhész. Tek. Szerkesztő Úr! Vidékünkön a méhek mézben oly szegények lettek, hogy ha hamarosan nem lesz jó hordás, méheink még a nyár folyamán válságba jutnak, mint 1913-ban, mikor oly gyenge hordás volt, hogy a rákövetkező tavaszra pl. csak nálam 115 család pusztúlt el. Igaz, akkor későn kaptuk a cukrot s nem is volt az jó telelésre, de most még van idő, hogy a méhekben fekvő nagy nemzeti tőkét az éhenpusztúlás veszedelme ellen biztosítsuk és attól megmentsük. Eltekintve a méhek szokatlanul korai téli berendezkedésüktől és a belső életükben mutatkozó más jelektől, elég utalnom az idei teljes rajzástalanságra, hogy helyeselni tudjam Egyesületünk vezetőségének abbeli törekvését, hogy legsürgősebb feladatának a cukorbeszerzést tartja. Semmi körülmények között ne bizakodjunk egy esetleges jó augusztusi hordásban, mert az már nem hozhat annyit, hogy az idén nagyobb számban és későbben készült műrajok és a ketté osztott családok segítés nélkül kitelelhessenek. Tehát kérem a minél gyorsabb ^intézkedést. Naqumajténu. Fischer Pál. Tekintetes Szerkesztő Úr! Közvetlen bevonulásom előtt, júliusi megfigyeléseimet illetőleg, a következőkben van szerencsém mélyen tisztelt Szerkesztő Urat tájékoztatni. A rendellenesen száraz és túlmeleg időjárás dacára, méheim az akácvirágzás után is kitűnően hordtak a vadrepcéről, majd a gazdagon virágzott bükkönyről. Július első felében 220 kilogram igen sűrű és jó minőségű mézetpörgettem. A hordás jelenleg igen gyönge, de a dúsan mutatkozó tisztesfü úgyhiszem, hamarosan rendes kerékvágásba lendíti kis munkatársainkat, illetőleg azok tevékenységét. Eddig mindössze 3 rajom van és semmi kilátás nincs arra, hogy az idén több rajhoz jutnék. De nem is kívánatos a további rajzás, bár az időjárásban igen kedvező fordulat állt be. Harmad-negyed naponként bőséges nyári esőt kapunk. Szerény véleményem szerint a rajok elmaradását a rajzási ösztön csekély volta és több családnál teljes hiánya okozta. A rajzási ösztön hiánya pedig az abnormálisán forró tavasz és nyár folyamán nagy és megfeszített munkával behordott túlsűrű nektáriában leli magyarázatát. Csak a könnyű és gyors munkával behordható híg nektária kelti föl a méhecskékben a rajzási ösztönt. Vidékünkön úgyhiszem, a bőséges esők után nem kerül cukoretetésre a sor. Magamat ajánlva, vagyok: Részegén, 1917. évi julius hó 18.-án. Juhász István, áll. el. isk. vezető-tanitó, méhész. Júliusban hordás, sajnos, nem volt jobb az elmúlt hónapiakénál. Június 30.-án az esőzés megindúlt, de a méhlegelőn már ez sem segített. Az elmúlt abnormis időjárás, a méhcsaládok fejlődését nagyon visszavetette. Most, amikor már a tarlóvirágról volna főhordás, megint üresek a kaptárok, ebből sincs mézelés és nem is igen van rá kilátás, hogy legyen. A hordás úgyszólván semmi. A költőtér hátsó keretei teljesen üresek, a méztérben pedig a legerősebb családnál találtam egy keret mézet, pedig már junius 10.-én pergettem. Az idén én is megpróbálnám a cukorral való etetést, ami még méhészkedésem alatt nem történt velem, ha hozzá tudnék jutni és a környéken levő méhészetekben is azt hiszem, hogy szükség lesz rá, hogy ha csak hosszú ősz nem Ígérkezik, hogy ez némiképpen kárpótolná a sivár nyarat. Tyúkod, 1917. július. Lőrincz Gyula.
