Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1917-08-01 / 4. szám

Felvidéki Méhész.

3

való védekezésnek sikerült útját állania, de teljesen elfojtani, kiirtani mindaddig nem sikerül, amig a közömbösség, a nemtörődömség szokása marad a mi népünknek, s amig az indolens méhészek úgy gondolkoznak; ha az én méhészetemet tönkretette a betegség, pusztítsa el a tiedet is! Amig ezt nem hallottam, el sem hittem volna, hogy a méhészek így is tudnak.

A betegség okát sokáig találgatták, védekeztek ellene, gyógyítgatták a bajt, de sikertelenül. A méhek életével és fokozatos fejlődésüknek a tanulmányozásával, továbbá a méhbetegségek megfigyelésével is foglalkozó rovartani intézetekben végzett kísérletek minden kétséget kizáróan megállapították e fertőző méh- betegség okozóját, keletkezését és a kór lefolyásának a tüneteit.

(Folytatása következik.)

Az akác méztermelése.

Az akác virága úgy járt, mint a tavasz többi mézelő virága. Dúsan virított ugyan, de a méhész számára nem adta meg azt, amit attól várni és kapni szokott. Hogy a virág megteremje a nektáriát, alkalmas időjárásra van szüksége. Ha a meleg nappal után langyos esték következnek, a reggelek pedig harmatosak, a virág ki tudja izzadni, megtudja teremni a nektáriát.

Az elmúlt virágzási időszak más volt. Május második felében száraz nappalok után hűvös lett az alkonyat, meglehetős harmattal. A hideg csapadék egész éjjel rajta ült a virág kelyhén, s a hajnali órákban végbemenő méztermelési folyamatot megakadályozta.

Az akác és a líceum virágain arról győződtem meg, hogy a méz nagyobb mennyiségben csakis hajnalban, kora reggeli harmattal járó időben képződik, mely folyamatot nappal észrevenni nem lehet.

Egy kellemes reggelen méhesemhez közel levő akácfán sok virágot figyeltem meg, s azokban dús nektária mennyiséget tapasztaltam. A korai órákban kiröpűlő méhek gazdag teherrel tértek vissza lakásukba. 11 óráig nagy munka színhelye volt a fa, s a reászálló bogarak minden virágon hosszabban tartózkodtak.

11 óra után szemmel láthatóan lanyhább lett a hordás.

Legkeresettebb hely volt a napközben kipattanó virág kelyhe; ezekhez viszonyítottan a többieket csak meg-megérintették. A délelőtti gazdagabb mézelésről visszamaradt édességet igyekeztek a maguk számára biztosítani.

Délelőtt 11 órakor ismét megízleltem a méhek által eddig munkában tartott akácvirágokat, s úgy találtam, hogy a nektária nagyrésze eltűnt. Ezután letakartam egy jókora virágfürtös ágat vékonyszövésű köténnyel. Az így elzárt ágon a virágok kiaknázását megakadályoztam. Ha a virág a szükséges hajnali lehűlés nélkül nappal is megteremné, kiizzadná a méhészek előtt gazdasági számításba vehető nektáriát, úgy d. u. 6 órakor a kísérlet végeztével tapasztalnom kellett volna ezt a próbavirágokon, de többszöri kísérletezés után egyszer sem vettem azt észre.

Az akácvirágokkal éveken át kísérleteztem és végeztem azokon megfigyeléseket. Rendszerint reggel hat órakor megízleltem a virágot, s megjegyeztem az édesség fokát. Nappal — az idő hűvös volt — nem jártak a méhek. Este 6 órakor újra megvizsgáltam a kijelölt virágokat, de azokban a nektária mennyiségének szaporodását nem észleltem. Másnap reggel édesebb lett a kehely tartalma, de az előtte való napon megjegyzett édesség fokának kétszeresére nem emelkedett, még a negyedik nap estéjére sem.

Úgylátszik a virág e tekintetben olyan, mint a tejet termelő állat. Ha naponkint kiszívják a méhek a virágot, mondjuk igy: megfejik, mint ahogyan eltávolítják a fejős állatból a tejet, napról-napra termel és ad nektáriát egyenletesen, mindaddig, mig a képződéshez szükséges hő és nedvesség alkalmas ráhatását megkapja a virág. Azt hosszú megfigyelés alatt egyszer sem tapasztaltam, hogy két napi termést a virág elraktározott volna.

Azt az idén kísérletezés nélkül is tapasztalhattuk, hogy esteli hideg harmattal, hűvös éjszakával, vagy meleg éjszakával reggeli harmat nélkül a virág nektáriát nem termel.

Akácvirágzás idején — tudjuk — rajsze- rűen dongják a méhek a virágzó fát. E tavaszon, a virágzás első 5—6 napján valósággal kerülték a méhek az akácot.

Egy községünkben öreg méhész eljött hozzám megtudni: mi az oka annak, hogy a méhek nem dongják az akácot? Ö ezt ilyen föltűnően 40 évi méhészkedése alatt sohasem tapasztalta. Elmagyaráztam a jelenség okát, amint fönt említettem.