Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-05-01 / 1. szám
Felvidéki Méhész. 5 A méhtenyészt és fejlesztésére szolgáló intézmények. A méhészkedés minden kínálkozó mellék- foglalkozásnál áldásosabb. Ez már annyira álalános meggyőződés, hogy nem szőrűi bizonyításra. Sajnos, mégis lassan terjed ennek a fontos mezőgazdasági ágnak a művelése. A kormány régóta méltányolja a méhészet nagyjelentőségét, s fejlesztése és terjesztése érdekében állandóan és fokozódó áldozatokkal tart fönn erre szolgáló intézményeket. Az 1881. évig nem volt a földművelésügyi kormánynak szakközege, aki a méhészkedéssel foglalkozókat oktatta volna. Az 1881. esztendőben 1, 1885-ben már 6 méhtenyésztési szakközege volt a földművelésügyi minisztériumnak. Az 1913. évben meg már 16-ra emelte azoknak a számát. Az ország 16 méhészeti kerületében működő szakközegek alkalmazásán kivűl a Gödöllőn létesített állami méhészeti gazdaság is a méhtenyésztés fejlesztését szolgálja, s e mellett nagyobb méhészetek önálló kezelésére alkalmas méhészmunkásokat nevel. Úgy a méhészeti kerületek, mint a gödöllői méhészeti gazdaság ügyeinek a főintézése a földművelésügyi minisztériumban történik, a hol napról napra olyan irányú rendelkezések érvényesüléséről gondoskodnak, melyek Magyarország méhészetének a teljes kifejlesztését célozzák. Hosszadalmas lenne azoknak az intézményeknek, intézkedéseknek és jótéteményeknek a fölsorolása ós csak rövid ismertetése is, amikkel kormányunk a méhtenyésztést bőkezűen istápolja, s mindazzal azt célozza, hogy megélhetésünk nehézségein segítsen, anyagi .bajlódásunkat enyhítse, s módot és eszközt adjon a méhészkedésre még annak is, tulajdonképpen elsősorban annak, aki anyagi tehetetlensége miatt képtelen volna erre. Nincs több nemzet, melynek a kormánya annyi jót tett volna és annyit áldozna a méhészetért, mint a magyar nemzeté. De ország sincs még másik, ahol olyan szervezett a méhtenyésztést fejlesztő intézmények sorozata, mint nálunk. Nem is értek még el sem a gyakorlati méhészkedés, sem a méztermelés kérdésében sehol akkora haladást a méhészek, mint minálunk. A kormány jótéteményes gondoskodásának köszönhetjük ezt; a földművelésügyi minisztériumnak tartozunk azzal a hálával, melyet annak a tudata ápol bennünk, hogy a méhészkedésből szép megélhetést is biztosíthatunk magunknak, csak egy kis jóakaratunk legyen az állami gondoskodásokban kínálkozó jóalkalmak fölhasználására. Méhészkörök a méliészkedés terjesztésében. A földművelésügyi minisztérium minden rendelkezésére álló eszközzel és móddal készségesen segít minden méhész szükségén. Másirányú jótéteményeit nem is érintve, csak azt említem meg most, hogy azzal is megkönnyíti a méhészek igyekezetét, hogy szakembereket küld ki azokhoz, akiknek tanácsadó és útmutató tanításra van szükségük. Ámde nem mindig terem az így elhintett mag, sőt — elég sajnos — sokszor még ki sem csírázik. De nem zúgolódhatunk miatta. A méhészeti kerületek vezetői 10 esztendőnkint is aligha fordúlhatnának meg egyszer-egyszer minden faluban, mert működésük köre 4—5 vármegyére terjed, s szaktudásuk és igyekezetük teljes odaadásával sem elégíthetnék ki kerületeik szükségeit és — ámbár nagy missziót teljesítenek — rászorúlnak a segítőtársak munkájára. Régen megfogant gondolat kifejezésére készülök, amikor a most érintett kérdésben kedves tanító- és méhésztársaim szíves hajlandóságához fordúlok. Ott, hol a méhészeti szakközeg útmutatásainak a kívánt sikere azért késik, vagy éppenséggel elmarad, mert az Ő továbbgyámolító látogatása egyhamar nem is várható: következik a mi munkánk, s figyelmünket oda kell irányítanunk úgy a már régebben méhészkedőkre, mint — és különösen — a kezdő méhészekre. Nehéz föladat biz ez, de az ügyszeretet előbb- utóbb győzedelmeskedni fog. A megoldás végett alakítsuk meg a helyi méhészköröket, s legyenek ezek szerves kapcsolatban a Felsőmagyarországi Méhészegyesülettel. Az olyan községben, ahol legalább 10 méhész lakik, könnyű a méhészkor megalakítása, mert aki méhészkedik, örömest társul, miután tudja, hogy javára válik az egyesülés. Ahol azonban 2—3, vagy éppenséggel csak egy ember foglalkozik a községben méhészkedéssel, nehezebb, de nem lehetetlen a dolog. Ne sajnáljon az egymagában levő méhész sem egy kis időt és fáradságot, melynek a jutalmát hamarosan élvezni fogja. Hívja el az arra kínálkozó alkalmak idején az érdeklődőket a méhesére, mutogasson és magyaráz- gasson nekik figyelmet ébresztő dolgokat, különösen pedig mutasson rá méhészkedésének az eredményeire és biztassa őket a hasznos foglalkozásra. Némi bátorítással bizonyosan fölébreszti egyelőre hacsak 1—2 érdeklődőben is
