Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-05-01 / 1. szám
6 Felvidéki Méhész. a hajlandóságot és kedvet, aminek a megnyilvánulásával együtt is jár már az 1—2 méhcsalád megszerzése után látó készség is. így szaporodhat hamarosan a méhészek száma még ott is, ahol egyedül méhészkedett valaki; s így alakúihat xmeg a helyi méhészkor, melynek egyedül való célja egyelőre a tagok egymást oktató tanítása lesz. A megalakult méhészkörök működésének az iránya volna, hogy bizonyos időközönkint, pl vasárnap délutánokon, a legráérőbb időben összegyűlnének a méhészek, akiket a legértelmesebb méhész az ismertekre oktatja, a szükséges tudnivalókra tanítja, s a saját méhesén a kezelés gyakorlati bemutatásával és mindennek a megmagyarázásával a mébészkedésre oktatja; a következő alkalommal pedig hol az egyik, hol a másik méhesen folytatják az idő- és szükségszerű méhészkedés gyakorlását, természetesen mindig a méhészkor vezetőjének az irányítása mellett. Az ő belátása szerint lassan- lassan önállóan is méhészkednék, végre egészen maga kezelné a méheit minden kezdő méhész. Ilyen módon 1—2 esztendő alatt is szépen megindúlna a méhtenyésztés minden községben. A méhészkörök alakításának a hasznos következéseit nem fejtegetem tovább. Csak any- nyit mondok, hogy a fölemlített cél megvalósítása egymagában is igazolja a méhészkörök létjogosultságát. A helyi méhészkörök — miként már érintettem — a Felsőmagyarországi Méhészegyesülettel szerves kapcsolatban lennének, az alapszabályokban biztosított minden kedvezést élveznének, s helyi érdekű ügyeiknek korlátlan intézői maradhatnának. Azok a méhésztársak, akik megszívlelik ezt a néhány sort, bizonyosan meg is alakítják a méhészköröket. Remélhető, hogy minél többen sietnek erre a nemes versenyre. Kívánatos, hogy a verseny győztese a köz legyen, melynek a javáért fáradoznunk mindnyájunknak hazafias kötelessége. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiket mutatványszámunk nem érdekel, hogy szaklapunkat méhészismeri) - seinék átadni szíveskedjenek. Mesterséges szaporítás. A legtöbb vidéken május—június a rajzás időszaka. Nagyritkán megtörténik ugyan, hogy gazdag repcevirágzás idején április hónapban, néha meg augusztusban is megrajzik a család, különösen az Alföldön, ha gazdag, esős volt a nyárvége; de hiszen ez kivételes állapot. A mesterséges rajoztatásnál — helyesebben: szaporításnál — mindenkor figyelemmel kell lennünk a természetes rajzás minden körülményére, mert bizonyos, hogy a törzsek szaporodása emberi beavatkozás nélkül biztosabb a műrajnál, hiszen az idejében jelentkezett raj életrevalóbb a mesterséges szaporítással kapott új családnál. A kevesebb törzzsel méhészkedő kezdők — ha arra idejük és ahhoz módjuk van — nagyon helyesen cselekszenek, ha bevárják a természetes raj megjelenését, de ott, ahol nagyobb a méh- állomány, rengeteg a munka ilyenkor, s néha alig győzzük a rajok befogását és elhelyezését. Rajzás idején két hétig voltam falun. Szomszédomnak 11 kasos méhcsaládja volt, szinültig tele néppel. Némelyiket meg sem mozdíthatta. A 14 nap alatt 12 rajt fogott be. Volt nap, amelyen 4 raj is akadt. Szomszédom fia állandóan egy hatalmas eperfán lakott, s leste a kivonúló rajokat, s le is fogta a fáról, mig apja a »ráfot« a kerékre szorította; mesterember lévén, nem volt mindenkor ideje a műhelyen kivűl eső munkára. És hányán vannak igy! A tanító a tanítást, a mezőgazda a külső dolgát, a tisztviselő az irodáját, a pap a szószékét, stb. nem hagyhatja ott, hogy a raját lesse. De megtörténik, hogy némely család a főhordás idején túl rajzik meg, s ilyenkor már sem a megrajzott törzs, sem a raj nem gyarapodhat oly biztosan. Van eset, hogy bármennyire szeretnők is, mégsem kayunk rajt, habár a törzsek is elég népesek, hordás is bőven van. Mindezek a körülmények megokolttá teszik a mesterséges szaporítást. Mielőtt a munkához fognánk, lássuk a dolog lényegét. Jöjjünk tisztába azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen mi a raj, s miért és mikor rajzik a törzs. A rajzást előidéző ok csak két körülmény lehet: 1., hogy szűk a lakása a meggyarapodott családnak, tehát megoszlik, megrajzik; 2., hogy fiatal anya után vágyik a törzs, s ezért válik meg az öreg anya pártjáyal a családtól. Innen van az, hogy azok a családok,
