Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-06-01 / 2. szám
Felvidéki Méhész. 5 kijáró munkásait, szükséges, hogy néhány napig vízzel lássuk el. A 18 léphez, melyet a megosztott törzstől kapott, tegyünk he utolsónak a költőfészek fölső és alsó sorába 1—1 üres lépes keretet, melybe előzőén öntsünk vizet. Vízre a nagyszámban fejlődő íiasitásnak van szüksége. A megosztással nyert új család gyűjtésre siető népe gyanútlanul hagyja el új lakását, s nem ide tér vissza, hanem régi megszokott helyére. így jut vissza az anya mellé a mézgyűjtő nép, s hasonló ez állapot a természetes rajzáshoz, azzal a kedvező különséggel, hogy kész építményt hapott. Itt rendben van tehát az állapot. Lássuk az új családot, ahova minden vagyon, az összes hasítás és a fiatal nép jutott. Vizet is kapott. Csak anyja nincs. Mihelyt észreveszi anyátlanságát a nép, a bőven levő friss hasításból, vagy petéből anyanevelésre törekszik. 14—16 nap múlva ki is kel az új anya, s ha nászútja sikerűi, csakhamar rendben lessz ez a család is. Mire az új anya petézéshez fog, mind kikel a megosztásból áttelepített hasítás, s mert a gyűjtő méhek száma a fogyó hasítás arányában egyre növekszik, a kikeléskor szabadon maradó sejtek csakhamar megtelnek mézzel. Számtalan más módja is van a mesterséges szaporításnak és az úgynevezett műraj készítésnek, mely módok egyike sem olyan köny- nyű, s a természetességet sem közelíti meg any- nyira, mint ez. Ha tartaléklépünk nem volna, a megosztáshoz egész műléplapos kereteket is használhatunk. (Vége.) Kísérletem egyesfalú kaptárokkal. A méhészember minél jobban megismeri a méhek életének a világát, létük föltételeinek a törvényeit, annál világosabban látja, hogy a méhészet tudománya a tanulásnak és tapasztalásnak kimeríthetetlen forrása. Csekélységem nem tartozik azok közé, akik a méhészetet csak anyagi hasznáért űzik, hanem azért is, hogy a fontos nemzetgazdasági ágnak a jövedelmezőséget, szerény kutatásaival — ha kell áldozatok árán is — előbbrevinni segítse. Rövidre fogott cikkem keretében egy ki sérletről, a 13 m/m vékonyságú egyesfalú kaptárokban eszközölt próbatelelésemről számolok be. Ugyanis a megváltozott viszonyok következtében ma alig lehet duplafalú, jó meleg kaptárokat készíteni, másrészt az 1914. évi nagy pusztításból jól tudjuk, hogy a mig a legjobb kaptáraink a tavaszra üresek lettek, addig a rozoga, vékonyfalú kaptárokban telelt családok megmegmaradtak. Ennek az alapján lehetőnek tartottam, hogy jó telelés — ha egyéb föltételek nem hiányoznak — normális (2 és 1/i c/m.) vastagságú egyesfalú kaptárokban éppen úgy lehetséges, mint a legmelegebb kaptárokban. Hogy az 1914. évi rendkívül érzékeny veszteségem árán szerzett tapasztalatom célra- vezetésében meggyőződjem, régi méhesem ócska födelének a deszkáiból, azon gyalulatlan módon összemesterkedtem 12 család számára Hungária- méretű két soros fölsőröpnyílású kaptárokat. (Nálam a háromsoros országosok is fölső kijáróval vannak ellátva). A 2 és 7a c/m-es közfal kivételével minden oldal vastagsága 1 és 1/i c/m. A kaptárok elhelyezése szándékosan rozoga födél alatt történt, tehát hótól és esőtől nem voltak megvédelmezve. Telelőbe ment 10 jó és 2 gyönge család 16—16 saját épílményű kereten. Január végén a nagy hideg beállta előtt a röpnyílásokat próbaképen megszűkítettem, A méhek ezen rendkívül fölzúdúltak és csak a teljes megnyitásra csöndesedtek le ismét. E családokat se ablak, se papír nem védte, sőt a 2 gyönge törzs is a kaptár teljes űrében telelt, de csak 10—10 kereten. Akik látták, hogy mit csinálok, rám fogták, hogy jegesmedvéknek vélem a méheket. A 12 kísérleti családom legteljesebb megelégedésemre telelt. Etetésre egy sem szorúl. A holt méhek száma rendkívül csekély volt. A mézkészletből minimális volt a fogyasztás. A tisztúló kiröpűléskor ezek a családok voltak a legserényebbek. Ennyit a vékony, egyesfalú kaptáraimról, melyekre még megjegyzem, hogy kísérletem sikere mellett sem tanácsos ilyen vékonyfalú kaptárokkal méhészkedni. A mégegyszer ily vastag, vagyis 1 colos anyagból készült kaptárokba azonban minden aggodalom nélkül bele- tehetjük rajainkat. Nálam már készülnek ilyen kaptárok. Nagymajtény. Fischer Fái, rk. tanító, méhész. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiket e lapszámunk nem érdekel, hogy szaklapunkat méhészismeröseinele átadni szíveskedjenek.
