Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-06-01 / 2. szám
6 Felvidéki Méhész. A rajzás korlátozása. Aki méhállományát szaporítani kívánja, bőven elég, ha 100°/0-kal emelte méhcsaládéinak számát. Kasból — amennyiben erős a benne tenyésző törzs, az idő pedig kedvező és hordás is mutatkozik — engedhetünk két rajt is, de kaptárból soha ne rajoztassunk kétszer egy nyáron át. Sokszor megtörténik — különösen jó hordás idején, — hogy a törzsek második, harmadik, sőt negyedik rajt is bocsátanak, vagyis rajzanak mindaddig, amig ösztönük le nem csillapul. A legtöbb esetben káros a szertelen rajoz- tatás. Évről-évre halhatók a panaszok, hogy a »szipoly« a kast »megette«, a raj nem fejlődött telelésre alkalmassá, a másik meg a téli élelmét sem gyűjthette össze, s minden esetben a rósz időjárást, a méhek lanyhaságát vetik okául a bekövetkezett bajoknak. A hiba pedig akárhány esetben a kapzsiság, a szertelenség volt. Ne akarjon tehát a méhész családonként 1—1 rajnál többet. A további rajok sokszor kockázatosak, mert esetleg sem a raj nem erősödhet meg, sem a megrajzott törzs nem gyarapodhat újra. A további rajzást könnyen megszűntethetjük a továbbrajzó ösztön megszűntetésével. A rajzás oka kétféle: 1. hogy új anya után vágyódik a törzs, 2. hogy szűk a lakása a meggyarapodolt családnak, tehát megoszlik, megrajzik. A rajzás meggátlása a kasokban a következőképpen történik: A raj kivonúlása után a negyedik-ötödik nap reggelén valamennyi lép éléből köröskörűi egyujjnyi szélességűt levágunk. Ezzel a műtéttel minden látható anyabölcsőt leszedtünk. Valószínű, hogy a lépek magasabb szélein, vagy azok fölületén is vannak még anyabölcsők, de ha a további eljárást nem mulasztjuk el, nem rajzik meg másodszor a törzs. Nevezetesen: vágjuk ki a kas minden hereiépét olyan mélyen, ameddig csak lenyúlhatunk, s távolítsuk el a veselépeket, még ha mézesek is, végűi cseréljük föl gyöngébb család helyével d. e. 8—10 óra tájban, nem rajzik többet a törzs. Kaptáros családnál egyszerűbb az eljárás. Miután az első raj kivonúlásával az egyik ok, nevezetesen, hogy új anya után vágyódott a törzs, megszűnt, a lakás bővítésével és a fia- sítás tömörségének a meglazításával megszüntetjük a rajzás második okát, s nem rajzik meg a kaptáros család sem, A fiasítás meglazítása abban áll, hogy kettőnél több fiasításos lépet egymásmelleit nem hagyunk. Legjobb módja ennek az, hogy a 20 kereten ülő törzs legteltebb lépeit, nevezetesen a mézeseket és érett fiasításosokat váltakozva fölrakjuk a mézürbe, s helyüket a költőfészekben vagy tarlaléklépekkel, vagy egész műléplapos keretekkel pótoljuk. Miután a család fészke megnagyobodott, a fiasítás tömörsége (folytonossága) megszakadt, megszűnt a második ok, s nem rajzik meg másodszor a család. Az anyásításról. Nemsokára itt lesz a rajzás vége, mikor a törzsek gondos megfigyelés alá veendők. Igen fontos feladata ez a méhésznek, mert a második és harmadik rajzás után a nászúira kijáró anya igen gyakran áldozatúl esik a méhes előtt átvillanó fecskének, vagy az ott ólálkodó cinkének; ha pedig idegen kaptárba száll, úgy ott halálát leli, s törzsét árván hagyja. Hogy milyen fontos dolog az anya jelenléte a törzseknél, azt már a kezdő méhésznek is tudnia kell, azért minden erejéből oda törekedjék, hogy még június havának közepén minden törzse fiatal életképes anyával rendelkezzék, mert csak ez teszi biztos alapra jövő évi reményűnket. Az anyátlanság kívülről való fölismerése igen nehéz dolog. Azt nagyon sok évi tapasztalat után sem lehet egész biztosan megállapítani, csak sejthető a méhek lanyhább munkájából és a nép nyugtalanságából. A szórványosan ki- röpűlő és a küszöb deszkáján ide-oda futkosó méhek is megmutatják a gyanús törzseket, melyeket át kell vizsgálnunk; rajzás után 8—10 nap múlva, ha fiasilást s fiatal anyát nem lelünk, úgy anyátlanságát egész bizonyosan megállapítottuk. Hogy minden méhesnek meg legyen a kellő számú s mindenkor kézalatt lévő termékeny anyja, a kisebb rajokat 10 keretes kis anya- nevelőkbe fogjuk be, az ott megtermékenyült anyát az anyátlan törzshöz azzal a kerettel és kísérő néppel együtt tesszük be, a melyen megtaláltuk. Ha az anyátlan törzs már megnépte- lenedett volna, úgy az anyanevelő egész népességét át kell oda rakni. Teljesen mellőzendő a zárkarendszer. Egész bizonyossággal állíthatom, hogy a törzs az anyát elfogadja. Szórványosan még mindig előfordúl az anya zárkába való zárása, holott az anyanevelés gondjaival küzdő törzs a termékeny anyát minden gandolkodás nélkül elfogadja, mert az neki életfeltétele, a család
