Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-06-01 / 2. szám
4 Felvidéki Méhész. ványozza, hogy az egyesület méhészeti szaklapját május elejére jelentesse meg. Vargha Kálmán, majd Kende György báró elnök hozzászólása után a közgyűlés a szaklapnak május elejére történő kiadását elhatározza és a lap szerkesztésével Nagy Géza főtitkárt bízza meg, s fölhatalmazza őt, hogy a szaklapot a szokáshoz híven jelentesse meg, s küldesse szét. Nagy Géza, főtitkár készséggel tesz eleget a közgyűlés kívánságának, elfogadja a lap szerkesztését, hivatkozva azonban állami tisztviselői hivatására, a szerkesztést csak abban az esetben fogadhatja el véglegesen, ha a földművelési m kir. kormány erre az engedélyt meg fogja adni. Kende György báró, elnök, reméli, hogy az elnökség írásban benyújtandó kérésére a földművelési minisztérium az engedélyt meg fogja adni. 16. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Mihály Ferenc és Szeless Albert egyesületi tagokat kéri föl. 17., Az elnök ismételten megköszöni a közgyűlésen résztvett egyesületi tagoknak és méhészbarátoknak a megjelenését, s a közgyűlést berekeszti. Kmft. Nagy Géza sk. Kende György báró sk. főtitkár. elnök. Hitelesítik: Mihály Ferenc sk. Szeless Albert sk. Mesterséges szaporítás. (Folytatás.) A megrajzott család számára csak az a kivánalom, hogy az új anya párosodása sikerüljön. A raj pedig kedvező idő esetén szépen épít, új építményét mézzel hordja tele, s a rajjal kivonúlt anya is megkezdi a petézést. Ilyen az állapot a megrajzott törzsnél és a rajnál. Ez a természetes állapot. Ha tehát mesterséges szaporításhoz fogunk, vagyis beleavatkozunk a természet dolgába, jól fontoljunk meg minden cselekedetet, hogy munkánkban megközelítsük a természet rendjét. Ezt pedig úgy érjük el, ha gazdag és tartósnak ígérkező hordás kezdeién elválasztjuk a húsz keretre fejlődött családtól a méz- gyüjtő népet és a meglevő anyát: és megvan a természetes rajt leginkább megközelítő mesterséges szaporítás. Természetes, hogy minden igyekezetünk azon legyen, hogy a megosztandó törzseket a megosztásra előkészítsük. E végett szükséges a serkentő etetés, hogy amire a főhordás közeledik, az erre kiszemelt család ís elérje a 20 keretes kifejlődést. Vannak akik a megosztást a főhordás ideje után végzik. Honnét gyűjt már most a törzsből lett két család és miből raktározza el téli szükségletét ? De meg a természetes raj is azt mutatja, hogy főhordás előtt volt szükséges a megjelenése. Életrevalókká csak olyan késői rajok váltak, amelyek olyan szerencsés helyen születtek, ahol a nyárvégi és őszi hordás bőséges. No de ilyen hely nem mindenütt akad e mézzel folyó Kánaánban! A megosztás. A családok fejlődését csak a gazdag hordás biztosíthatja. A megosztás előtt takarítsunk ki egy a megosztandó törzs kaptárához teljesen hasonlót, s állítsuk mellé. Készítsünk elő 18 dolgozólépes keretet. Lássunk a munkához napos, csöndes időben, délelőtt 10 óra tájban. Vegyünk ki a megosztandó törzs 20 kerete közül az alsó sorból kilencet, a fölsőből mind a tizet és a rajta ülő néppel együtt rakjuk át az üres kaptárba, ugyanolyan sorrendben. Átrakás közben figyeljük meg az anyát, s azt a keretet, amelyen megtaláltuk tegyük viszsza saját kaptárának a méz- ürébe. Az új családhoz tehát 18 keret jutott. A megosztott törzs kaptárában csak egy keret marad. Még pedig a kijáró mellett volt virágporos keret. Ne mozdítsuk el onnét, ott annak a helye. Az elkészített 18 keretet rakjuk be most a fölső és alsó sorba egyaránt, huszadiknak pedig tegyük vissza az anyás keretet, mégpedig lehetően a költőfészek fölső sorának a közepébe. Tegyük föl az ablakot és az ajtót mind a két kaptárra, a megosztást elvégeztük. Megosztás után. A megosztással kapott új család kaptárát helyezzük valamivel távolabb helyre. Miután ez a család lassan-lassan elveszti
