Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-05-01 / 1. szám
2 Felvidéki Méhész. rosi havasok között, a Verchovina bércein, s Bereg-, Ung-, Zemplén- és Sárosvár- megyék változatos hegyrajzán meggyérül már az akác, itt-ott föltűnik a hárs, s az erdei iák, virágok, rétek és kaszálók, az erdővágások nyomán pedig a buján felburjánzó és gazdagon mézelő füzike (epilóbium) és málna pótolják a terített asztal elmaradását. Ahol pedig más a virágzás, más a méhészkedés is, mert a méhcsaládok fejlődése és gyarapodása, s nyárszaki életmunkássága és telelése is más. Nem mindenütt májusban rajoznak a méhtör- zsek, s nem június—augusztus közén történnek a mézszüretelések és nem október a betel elés dátuma. Márpedig: ha a kezdő méhészek (és ilyenek gyűltek legtöbben a táborunkba) nem kapják meg idejében azokat a tanácsokat, melyeknek a híján nem boldogúlhatnak, elvesztik a kedvüket, s a méhészetért ébredező szeretett helyébe elhidegülés támad bennük. De nem csak a kezdő, hanem a gyakorlott és tapasztalt méhész sem lehet el olyan szaklap nélkül, mely a vidék állapotaihoz és körülményeihez al- kalmazkodóan igyekszik a közszükség szolgálásán. Egyesületünk megalakulása után első szükség tehát szaklapunknak a megindítása. Szerető gondossággal s odaadó figyelemmel és körültekintéssel akarjuk szolgálni ezt a szükséget és bizodalommal reméljük, hogy kedves olvasóink megelégedésére munkálkodhatunk. Hogy azonban nehéz és felelősséges föladatunkat megoldhassuk, bizodalommal kérjük kedves méhésztársaink szíves támogatását, segítő közreműködését abban, hogy a méhtenyésztés művelése közben megérlelődött értékes tapasztalásaik, becses eszméik s megfigyeléseik és tudásuk közreadásával munkatársaink legyenek. Köszönettel fogadunk minden olyan közleményt, mely okulást és tanúlságos oktatást tartalmaz, s a méhtenyésztés ismereteit gyarapítja és a méhészkedés gyakorlását fejleszti. Tisztelettel kijelentjük azonban, hogy a tárgyilagosság elvéből soha semmit nem engedünk, s személyeskedésre egyetlen betűje sem lesz szaklapunknak. Szakcikkeinken kívül itt adunk életjelt egyesületünk működéséről, melynek minden jelensége felől idejekorán tájékozódnak olvasóink. A SZERKESZTŐ. Krenedits Ferenc, miniszteri osztálytanácsos. ő felsége, a király Krenedits Ferenc, földművelésügyi miniszteri titkárnak, a XI. 3. ügyosztály vezetőjének a miniszteri osztálytanácsosi címet és jelleget adományozta. Őszinte örömmel üdvözöljük az uj miniszteri osztálytanácsos urat, kinek a hatáskörébe a méhészet ügyeinek az intézése is tartozik, s aki az ország méhészetének a fölvirágozlatásán immár második évtized óta fáradhatatlanul munkálkodó tevékenységéért kapta ezt a méltó kitüntetést. Szívből kívánjuk, hogy nagy eredményekre vezetett irányitó működésének a jutalmazásában öröme teljék, s ügyünk javáért lobogó buzgalmát Isten áldása kisérje. A magyar méhészet ügyeit intéző működésének az irányát és eddig elért eredményeit rövidesen a következőkben érintjük: A méhészeti szakoktatást újra szervezte, a méhészeti kerületeket szaporította, s a méhészet tanítását, fejlesztését és terjesztését gyakorlatibb irányba terelte. — Méhészeti megfigyelő állomásokat létesített és rendezett be. — A méhlegelő javításán nagyot lendített. — Méhészetünknek és mézünknek a megbecsülését a külföldön személyes utánjárásával növelte, gyarapította és megszilárdította. — A méhészeti tanfolyamokon kívül hellyel közzel kaptárkészílő- és kaptárkezelési tanfolyamokat is rendeztetett. — A tanító- és tanítónőképző-intézeteket, s gazdasági irányú iskolákat és emberbaráti intézeteket méhesekkel, méhészeti fölszereléssel és méhcsaládokkal látta el, s az intézetek méheseinek a megfelelő gondozását biztosította. — Számtalan szegénysorsú kezdő méhészt kaptárok és eszközök adományozásával segít. — Mindennél legszebb gondoskodása a rokkant
