Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-09-03 / 18. szám
XXIII. évfolyam 18. szám, 1918. szertember 3. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP Városi közgyűlés — 1918. augusztus 24-én. — Elnök: Farkas Jenő, kir. tan. polgármester, jegyző: Spáczay Gyula közig, tanácsnok li. főjegyző. 1. A javaslat a piaci hely pénzek felemelése iránt. A közgyűlés a bizottság javaslatával meg- egyezőleg a városi pénztár kiadásainak fedezhetése és jövedelmének fokozása végett tekintve a magas forgalmi árakat és a helypénz szedéssel járó több kiadást: a helypénzek emelését időszerűnek és indokoltnak tartva az előterjesztett és felolvasott emelést tervezetet egyhangúan elfogadni és azt felebbezésre való tekintet nélkül azonnal életbe léptetni határozta. 2. Polgármester bejelenti, hogy Miskolczy Camilla szülei Miskolczy Márton és neje Pap Julianna emlékére alapul 500 K-rít, tett le azzal, hogy ennek kamatait a város szegényei élvezzék ; ehhez képest polgármester a helybeli szegény- sorsú gyermekeket segélyező „Ferencz József“ egyesületnél helyezte ele az összeget és 550 K n. é. hadikölcsönt jegyzett vele. A közgyűlés az alapítványt tudomásul vette és alapítvány tevőnek köszönetét jegyzőkönyvileg is kifejezni határozta. 3. Olvastatott Balala Vilmos ajánlata, melyben a város tulajdonát képező Hajdú Károlyné féle házat 900 K árban eladni kéri. — Az ügy előterjesztése után elnök az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. §-a alapján névszerinti szavazást rendelt el és feltette a kérdést, kik fogadják el a bizottság javaslatát ? igennel szavaztak: Újhelyi András, Lányi Gyula, Jékly Károly, Kosztróber, György, Tury István, Szabó Károly, Maár József, Wider Lázár, Salamon Mayer, Diinand Károly, Varga János, Csausz Károly, Báthy Lajos, Pap Márton, Spáczay Gyula, Puskás Ferencz, vagyis az összes jelenlevők. Így a közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával, miután a felajánlott vételár a jelenlegi forgalmi viszonyoknak megfelel és az épület ezidőszerint elhanyagolt állapotba van: a szóban lévő Hajdú Károlyné-féle lakházat Balala Vilmos felsőbányái lakosnak 900 K, azaz kilenczszáz korona árban egyhangúlag eladni határozta és a fizetési feltételek megállapításával, valamint a szerződés megkötésével a tanácsot megbízni határozta. 4. Olvastatott Páska János felsőbányái lakos kérelme, melyben a gyapjutépő és fésülő bérletének átvételét 15—20 évre meghosszabbítani kéri. A közgyűlés a bizottság javaslatával meg- egyezőleg a bérlet átruházást tudomásul vette és a gyapjutépő s fésülő telepet az eddigi feltételek érintetlen jóváhagyásával Páska Jánosnak bérbe adta f. évtől kezdődőleg 30 K, azaz har- mincz korona bér mellett. A bérleti idő tartamát nem állapította meg, mivel a városnak bármikor jogában fog állani három havi felmondási idő betartása mellett a bérletet bármikor megszüntetni. 5. Olvastatott Horváth József felsőbányái lakos kérelme, melyben a szent János pataka melletti legelőtérből örökáron eladni kér egy darab földet. A közgyűlés a bizottság javaslatával megelőzőleg a kérelmet elutasítani határozta, mivel a kért terület feladása az amúgy is kevés legelő területet megkisebbitené. 6. A tanács beterjeszti Csausz Károly v. ellenőrnek az államszámviteltani vizsga sikeres letételéről szóló bizonyítványát. A közgyűlés a bemutatott bizonyítványt tudomásul venni határozta és ennek alapján Csausz Károlyt a városi ellenőri állásra véglegese/] megválasztottnak jelentette ki, illetve állásában véglegesítette. 7. Olvastatott Tury István jelentése a vízgyűjtő ügyében. A közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával a jelentést tudomásul vette és annak alapján a szükséges cementezés megtétele iránt, teendő intézkedésekkel a gazdasági tanácsnokot megbízni határozta. 8. Olvastatott Varga János városi állatorvos kérelme, melyben az eddig fel nem vett vásárbiztosi napidijai fejében megfelelő mennyiségű tűzifát kér megállapítani és kiutalni. A közgyűlés a bizottság javaslatának elfogadásával a kérelemnek helyt adott és az eddig fel nem vett 220 korona napidijnak a polgári ár alapul vétele mellett — megfelelő mennyiségű tűzifát megállapított és kiutalt; jövőre pedig vásárbiztosi na- pidij fejében egy köbméter tűzifát állapított meg. 9. A tanács beterjeszti a városi közigazgatási alkalmazottak 1918/1919. évi családi pótlékára a 70.800/1918. évi B. M. körrendelet értelmében a főszámvevő által elkészített kimutatást. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyező- leg a főszámvevő által összeállított és felolvasott | kimutatást elfogadni és az ott kitüntetett családi I pótlék kiegészítéseket megállapítani és az esedé- | kességük időpontjában az állami hozzájárulási ! összeg kiutalásának bevárása nélkül kifizetni — I a kimutatást pedig elfogadási és jóváhagyási zá- | radékkal ellátva felsőbb jóváhagyásra a törvény- hatóság utján a nagyinéltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjeszteni határozta. 10. Olvastatott a m. kir. belügyminiszter urnák 50892/1918 sz. leirata' az 1918 évre kiutalt rendőrségi államsegély felhasználása ügyében. A képviselőtestületi közgyűlés a bizottság javaslata alapján az 1918 évre kiutalt államsegélyt a rendőrőrmester rendőri fizetésének kiegészítésére, valamint a hadbavonult rendőrök pótlására szükségessé vált és felfogadott egyének napidijának, valamint a költség előirányzatban felvett rendőri kiadások fedezésére fordítani határozta a főszámvevő által beterjesztett kimutatásban feltüntetett összegek arányában — s a beterjesztett kimutatást elfogadni s jóváhagyási záradékkal ellátva vármegyei törvényhatósághoz beterjeszteni határozta. 11. Városi szülésznők háborús segélye ügyében előterjesztés. A közgyűlés a bizottság javaslatának előadásával, tekintettel arra, hogy a szülésznők a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyok között csekély javadalmazással vannak alkalmazva, a szülésznők pontos és lelkiismeretes eljárása pedig a mai időben népszaporodás szempontjából rendkívül fontos — felterjesztést tenni határozta a nagyinéltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz, hogy a szülésznőket visszamenőleg is az állam terhére háborús segélyben részesítse. 12. Olvastatott vármegyei alispán urnák MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDDEN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FAKRAS JENŐ j; A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére ;• I Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- iji zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A „Felsőbányái Hírlap“ tárcája. Emlékeim. —- Irta: Kárpáti Endre. — Vili. Abban a nehéz időben nagyon óvatosaknak kellett lennünk, minden szavunkra vigyáznunk, nehogy a spiclik akik, mindig és mindenütt, főleg az uriosztály körül settenkedtek, egy-egy szavunkat félremagyarázzák és mint elégedetlen, lázitó polgárokat a Hatalomnál bevádoljanak. Azért a nyilvános összejövetelek vendéglőkben, kávéházakban ritkábbak voltak, csupán a színház volt az a hely, ahová bátran elmehettünk, ahol nem fenyegetett bennünket veszély, ahol kibeszélget- hetük magunkat ismerőseinkkel, barátainkkal, az előadás megkezdése előtt és után. És a jövőre nézve tervezgethettünk. De nem minden városban tarthattak fönn színházat. Ezen úgy segítettek, hogy műkedvelő társulatot alakítottak. Felsőbányán is volt ilyen. Előttem a fényképe. Huszonhét személyt Iátok egymás mellett. Nagy dicsérettel emlékeztek meg róla az öregek, hanem, mikor Felsőbányára költöztem, a társulat szünetelt. De csakhamar fölujitottuk, megalakítottuk az uj társulatot. Lelke a két Csausz és Gábor János volt. Csausz Károly volt a szellemi, Csausz István a gazdasági, Gábor János pedig a műszaki vezető. Abban az időben nem duskálkodhatik a színdarabokban. De voltak igen jeles darabjaink, amelyek közül némelyiket még most is széliében játszszák. A népszínmű, mely akkor uralkodott, most majdnem teljesen szünetel. Társadalmi és egyéb vígjáték és dráma is ritkán kerül színpadra. Napjainkban az a szerencsétlen operette dühöng, erkölcstelen meséivel és többnyire a tucaténekesek fülsértő kornyikálásával. Tisztelet a kivételnek. Szinte jól esik, ha egy-egy drámát vagy társadalmi darabot hirdetnek a falragaszok. Aki a népszínműveket és vígjátékot, itt-ott egy- egy drámát, szedegettük elő. Mily tűzzel-lélek- kel játszottuk a Csikóst, Vén bakkancsost, Violát, Az üldözött honvédet, A cigányt meg a többi pompás népszínműveket. Minden szerepre volt vállalkozó. Nem az okozott aggodalmakat, hogy ki tudná eljátszani a kitűzött szerepet, hanem, hogy kinek osszuk, hogy a vetélytársat megbékéltethessük. A próbákra többnyire én tereltem össze a szereplőket. Nem volt csekély munka, mert télen minden két hétben játszottunk. Már évek óta sokszor játszottam előbbeni lakhelyeimen, de egy előadás sem lepett meg oly élénken, mint mikor Felsőbányán játszottam. Mily pompásan dolgozta ki mindenki a szerepét. Voltak, akik a legelső színpadokon is fölléphettek volna. Csausz Károly kitűnt hatalmas intrikus és cigányszerepeiben. A putriban született cigány sem volt olyan tőrölmetszett cigány, mint ő. Az a mimika, arcjáték, cigányt jellemző nyelv és hanglejtés, amellyel ő szerepét eljátszotta, felejthetetlenek előttem. Szabó Lajos, mint a puszták fia, kedves énekével, jellemző játékával bámulatot keltett. Varga Vilmos mint szerelmes, olvadékony hangjával, páratlan arcjétákával nemcsak partnerét hódította meg, hanem a közönséget is magához láncolta. Popp Márton, mint öreg apa és kékbeli paraszt, remekelt. Előttem áll, mikor egy együgyü parasztot játszik. Kijön, kezében lekváros kenyér. Megkezdi mondókáját patnereivel. Közben egyet-egyet harap lekváros kenyeréből. Mire végét éri a jelenete, még a füle is lekváros lett. Én sem voltam a legrosszabb színész. Az akkor játszott darabokból ritkán hiányzott a kántor, vagy a zsidó korcsmáros. Ezeket én játszottam. Főleg a zsidószerepekben voltam elememben. Nem dicsekszem, mert a „Selbstlob stinkt“, de azt mondták, hogy igen jó zsidó voltam. Sőt egy ízben Róth Salamon, kereskedő, előadás után való nap „Sólem “-mel köszöntött és igy szólt: — Ugyan kérem, nem volt Ön zsidó? . . . vagy nem volt valamelyik famíliája zsidó! Mert jobban beszél zsidósan, mint mi. Az volt a legfurcsább, hogy még a közönség is gondolkozóba esett származásom felől. Sőt a Tinucika elnevezett „Sali“-nak, és bizony sokszor megkaptam ezt a nevet. Mennyire szeretném, ha a felsőbányái uj színpadon elénekelhetném azt a nótát, amit a „Violádban extemporizállam. Mikor Viola fejem fölött megforgatja fokosát, és rám kiált: „Énekelj most!“ ijedtemben rágyújtottam : „Ujnte te Brücken, ajbele Brücken, wachsen rajté Rajzen . . .“ „Magyarul énekelj, Mózsi! nem kell nekem az a madárnyelv,“ — kiáltott
