Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-09-03 / 18. szám

18348/1918. sz. határozata és a kereskedelmi m. j kir. miniszter urnák 60736/1918—13. sz. leirata, mely szerint a Felsőbánya—magyarlápos—galgói-, a magyarláposi, oláhláposi, a magyarlápos—tőkési- és az Alsófernezely feketepatak-, krácsfalu gyulafalu, aknasugatagi gőzüzemű li. é. vasútvonalakra, Hollós Oszkár kir. tanácsosnak a Szat- már—nagybányai vasút ügyvivő igazgatójának és Makray Mihály Nagybánya város polgármesterének egy évre szóló előmunkálati engedély adatott ki. A közgyűlés a felolvasott határozatot és leiratot tudomásul venni határozta.

Magyar László

1854—1918.

E hó 10-én reggeli 8 órakor társadalmi életünknek ismét kidült egy régen sokat szerepelt tagja és jellegzetes alakja.

Magyar (Haulik) László a szatmári r. kath. tanítóképző falai közül 1872. évben, elég fiatalon, alig 18 éves korában került városunkba és 43 évig volt itt a magyar népnevelésügy szolgálatában.

A hosszú hivatásszerű közszolgálati időtartam alatt a társadalmi élet különböző munkaterén kifejtett tevékenységével, melynek megszakadásával egy agilis, becsvágygyal telt ember élete záródott le: rászolgált arra, hogy egyéniségéről megemlékezzünk és emlékezetét megörökitsük.

Az elhunyt életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze:

Szatmárnémetiben született 1854. évben. Gimnáziumi és képezdei tanulmányait ugyanott kezdte és végezte. 1872. évben a szatmári püspöki vikárius óhajának megfelelően (a püspöki szék üresedésben lévén) — amennyiben nem volt a képzőintézet bennlakó növendéke: igy rendelkezés alatt nem állott — Felsőbányára került ideiglenes minőségben róni. kath. tanítónak.

Ezt megelőzőleg a szatmármegyei tanítók részére rendezett póttanfolyam hallgatója volt.

Egy gyakorlati évnek „dicsérettel“ való eltöltése után, 1873-ban tanítói oklevelet nyervén, 1879-ben — „7 évi sikeres működésének érdemeiért“ Felsőbánya város képviselőtestületi közgyűlése által állásában véglegesittetett.

Megválasztott iskolaszéki tag és egyházi tanácsos volt. Tagja volt a Szatmár- és Ugocsa- megyei r. kath. tanitó-egyesületnek, melynek örökös választmányi s bíráló bizottsági tagja maradt.

1898-ban a szatmári kir. tanfelügyelőség felhívása folytán résztvett a sárvári országos tejrám, fokosát forgatva, mire én keserves arccal, még keservesebb, retyegő hangon énekeltem : Volt nekhem edj kecském, thudja khend ;

Khiment az útra, lásso khend,

Elvitte a forkhas, nézze khend,

Csak a forkhát hagyta, fogja khend . . .

Az ilyen zsidó szerepekre hetekkel előbb készültem. Szakállamat, bajuszomat megnövesztettem. Előadás estélyén a szakállamat kétfelöl rövidre vágtam, hogy csucsosan álljon az államon. Fehér hajamat vörösre föstöttem, felkötöttem két hatalmas pályeszt és egy vánkossal kitömtem magamat. Lehet képzelni a hatalmas tapsot, amely- lyel a közönség honorált. Néha alig ismertek a pocakos zsidóra. Voltak gyöngébb szereplőink is, akik szerepeiket ijedtükben elfelejtették. Ilyeneket, ha velem volt jelenetük, akképen segítettem ki, hogy híven elmondtam mondókájukat, addig, mig észretértek. Mert én sohasem beszéltem végszó után; az egész darabot tudtam. Néha nyelv- bicsaklások is történtek. így egyik jámbor szereplőnk ijedtében ezzel lépett a színpadra :

— Ott künn egy lefátyolozott nő vakaród- zik. (várakozik helyett.)

Dehát az ilyen dolgok csak fűszerezték az előadást.

Szereplőkben nem volt hiány. Főleg a szünidőben, mikor a deákok is hazajöttek, majd ösz- szevesztek a szerepeken. Jenő öcsémet egyik jelenetében most is előttem látom. Hallom, hogy mint urasági inas, fényes uniformisban, jelentést tesz úrnőjének, hogy „Nem a nagyságos ur jött haza, hanem a paplanos zsidó van itt.“

És a nőszereplők! Szeitz Irma volt a primadonna. Gyönyörű alakja, szivhöz szóló éneke,

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

! gazdasági tanfolyamon s| azt jeles sikerrel végezte. Ugyanekkor képesítést nyert az egyszerü- és kettős könyvvitelből Budapesten.

A 90-es évek elején tevékeny részt vesz mint városi képviselő a szőnyegen forgó városi ügyekben. A közgyűléseken legtöbb kérdésben alaposan hozzászól, őszinte mondanivalóját meggyőző érvekkel támogatja, vélt vagy való igazát körömszakadtig védi. Bir az őszinte szó kimondásának bátorságával; egyszer elfoglalt álláspontjából nem enged; a város vezető férfiúival összeütközésbe kerül; a képviselők soraiból sug- gesztiv erejénél fogva tekintélyes ellenzéket alkot és vezet, szóval jó előadó képessége és a népkegy segélyével irány- és hangadónak küzdi fel magát, mit igazol azon körülmény, hogy az időben a regále kártalanítási ügyben a képviselő- testület képviseletében kiküldetett, hogy a pénzügyigazgatóság közvetítésével a pénzügyminiszterrel tárgyaljon.

Ezen időszak volt közgyűlési szereplésének delelőpontja, melyre mindenkor büszke is volt. Nemsokára a viszonyok megváltozván, a for- gandó sors szele a közszereplés teréről lesodorta s többé nem sikerült magát városi képviselőnek megválasztatnia.

Tagja volt a Kaszinónak; később könyvtárnoka, majd jegyzője. Elnöke volt a Polgári körnek és egyidőben a Temetkezési társulatnak és pár hónapig ügyvivő alelnöke a 20 évvel ezelőtt alakult Hitelszövetkezetnek. Tagja volt egykor a helybeli Dal- és zeneegyesületnek és működő tagja Műkedvelő-társulatnak. Munkatársa volt régebben a Felsőbányái Hírlapnak s egyikmásik vidéki lapnak.

Tapasztalatszerzés céljából 1889-ben meglátogatta a párisi világkiállítást; részt vett a 850 magyar utazó társaságában Kossuth Lajos turini látogatásánál.

Most 3 éve — 43 évre terjedt szolgálata után — a vallás- és kőzokt. miniszter „buzgó és érdemekben gazdag működésének elismerése“ mellett, valamint a kir. tanfelügyelőnek, nemkülönben Felsőbánya sz. kir. r. t. város képviselő- testületének és tanácsának jegyzőkönyvileg kifejezett elismerése mellett nyugalomba vonult; azonban ágynak dőltéig

1 ^ a helybeli m. kir. bányiaskolánál helyettes tanári szolgálatot teljesített.

Halála nem jött váratlanul. Már tavaly baloldali szélhiidés érle, mely ugyan nem verte le teljesen a lábáról, de a járásban erősen korlátozta.

Ez év elején újabb és erősebb szélhüdés érte, amely aztán ágyba is döntötte. Ez idő óta meg volt a sorsa pecsételve. Beállott a vég kezélethű alakítása felejthetetlen maradt előttem. Melléje sorakozott Török Kamiiba, aki főleg falusi énekes szerepekben bájolta el a közönséget. Ábrahám Fáni, Ábrahám Mimi, Zazula Róza, különféle szerepekben tűntek ki. Ábrahám Mimi, mint Tóti Dorka, Budapesten is játszhatott volna. Szeitz Tinka hatalmas talentumot árult el. Micsda Rózsi volt az a „Csizmadia mint kísértet“-ben! Mily hatalmas szerepet játszott meg Fodrák Miskával. Most is ott térdelünk a májsztram ravatalánál . . .

Gyermekelőadást is rendeztem. Pedig az még akkori időben kényes dolog volt. Az iskolásoknak nem volt szabad színházba menniük. Aki ez ellen vétett, arra nagy büntetés, esetleg az intézetből való eltávolítás várt. Hát még a színpadon játszani! És most megváltozott. Az országban mindenfelé rendeznek gyermekelőadásokat. „Őrangyal“-omban éveken át mintegy húsz gyermekszindarabot közöltem, melyeket országszerte játszanak most is. Első gyermekszindarabom az „Az obsitos“ volt. Azt játszottam el. Kunczly Dezső, Dengi János, Herr Ödön, mint gyermekek, mily gyönyörűen játszottak! De a többi szereplők is 1

Műkedvelő társulatunknak hire ment a szomszéd városokba, sőt megyében is, ahonnét nem egyszer egész sereg kiváncsi látogatta meg előadásunkat. A város lakosai pedig oly tömegben jelentkeztek, hogy gyakran vissza kellett őket utasítanunk.

Legszívesebben látogatták a hosszú felvonásból álló darabokat. No ebbeli várakozásoknak rendesen megfeleltünk ; mert a rövidebb darabok is rendesen éjfél felé végződtek sőt egy Ízben a „Violá“-t éjfél után két órakor végeztük be.

Hol vannak azok az idők !

dele. Élete már nem volt élet, csak tengődés; lassú, fokozatos előkészülés az örök nyugodalomra, melybe — haláltusa nélkül —- csendesen szenderedett át.

Családot nem alapított. Agglegény maradt. De — szeretvén a független és jó életmódot, háztartást vezettetett.

Se felmenő se lemenő rokonai nem voltak; csak távol oldalági rokonai valának. Ezekkel azonban nagyon laza összeköttetést tartott, akik viszont nem igen törődtek vele. Betegsége alatt egy nőrokona azonban mégis meglátogatta, de nagyon hűvösen fogadta és kijelentette neki, hogy nincs szüksége a látogatására — hazamehet.

A hosszas betegség testét és lelkét egyaránt nagyon megviselte; néha félre is beszélt; de túlnyomó részben öntudatánál, a józan ész birtokában volt.

Végelgyengülését és a végóra közelidejét érezvén, önkezűleg végrendelet készítésébe fogott; azonban a keze megtagadta a szolgálatot. Nem fejezhette be és nem írhatta alá azt, de már az irt 6—7 sorból is kivehető, hogy ápolónőjét i óhajtotta örököséül.

E hó 8-án d. e. 4 órakor e sorok íróját magához kérette és kifejezte óhaját, hogy végren- j deletet akar készíttetni velem.

Én figyelmeztettem,' hogy alakszerű és tör- | vényerős végrendeletet csak kir. közjegyző csi- ; nálhat. Ilyen azonban városunkban nincsen. Erre I ő aztán szóbeli végrendeletét jegyzőkönyvbe fog- . laltatta; ez előtte felolvastatott, általa helyben- hagyatott és rajtam kívül négy tanú jelenlétében aláíratott.

Úgy a tanuknak mint nekem megköszönte fáradságunkat, s barátságos kézszoritással, melyet nem hittem, hogy utolsó lesz, vett tőlünk búcsút.

Felvett jegyzőkönyv értelmében a helybeli 26. sorszámú házát és minden ingóságát odaadó és hű ápolónőjének hagyományozta, oly kikötéssel, hogy őt betegsége tartama alatt — amint eddig — továbbra is híven ápolni és ha meghal: tisztességesen eltemettetni tartozik.

Magyar László összeomlott porsátorát e hó 12-én d. u. 4. órakor adtuk át az auyaföldnek a r. k. egyház szertartása szerint.

A végtisztességtételen egy nőrokonán kívül kartársai, barátai és ismerősei teljes számmal jelentek meg.

Béke lengjen porai felett! Pap Márton.

A vértetű irtásáról.

A gazdasági egyesület választmánya f. hó 11-én tartott ülésén elhatározta, hogy a gyümölcsfákat károsító s veszedelmes volta miatt egész gyümölcstermelésünket veszélyeztető vértetü irtása ügyében intézkedéseket teszen. Egy ilyen intézkedést kívánt tenni a gazd. egyesület azzal is, hogy a m. kir. rovartani állomástól a vértetü irtását ismertető 300 drb füzetet kért, hogy az érdekelt gazdák között szétoszthassa. Minthogy a rovartani állomás csak nehány drb ilyen füzetet tudott küldeni, az egyesület vezetősége ügy határozott, hogy közérdekből a helyi lapokban fogja az útmutató füzetek tartalmát — a kevésbbé lényeges részek elhagyásával — közölni. Ugyanis a vértetü irtása kötelező, aki azt elmulasztja, tetemes pénzbírság éri s ezen kívül a hatóság az irtást a kertbirtokos költségén eszközli.

Hogy Nagybányán gyümölcsfáinkat a vér- tetiitől komoly veszedelem fenyegeti, bizonyítja az, hogy a veresvizi gyümölcsöskerteknek Veres- vizi-, Tárna-, Iskola és Sveicer-utcák által határolt részben levő fák a legnagyobb mértékben vértetvesek s ha ezen területen nem hajtják végre az irtást alaposan, úgy rendre ellepi majd a többi gyümölcsösöket is.

Nem lehet azért eléggé a gazdák figyelmébe ajánlani, hogy ott, ahol a vértetű föllépett az irtást saját érdekükből, de közérdekből is lelki- ismeretesen végezzék, valamint azt sem, hogy az összes kertbirtokosok, de különösen az említett utcák által határolt területtel szomszédos kertek tulajdonosai vizsgálják meg és kisérjék állandó figyelemmel vájjon fáit nem támadta-e meg a vértetű? A hatóság segítségére volt és van a kerttulajdonosoknak az irtás munkájában. Hiszen az érdekeltek tudják, hogy a hatósági megbízott Lengyel Andor úr házról-házra járva a fertőzött fák tulajdonosait az irtásra nemcsak felszólitotta, kérte és buzdította, hanem az irtás módját is lelkiismeretesen megmagyarázta még azoknak is, akik csak úgy félválról akartak