Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-06-25 / 13. szám
MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDDEN. ' Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. ;j Egyes szám ára 20 fillér. ( ;j Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ j'j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére !•■} Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá j,j ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- íjl zendőlo — Nyi 11tér garmond sora 40 fillér. . ^ A nyolcadik hadikkölcsön jegyzése f. hó 12-én kezdődött. Az orosz tömb, Ukránia s Románia után már Finnországgal is békét kötöttünk. Észak és kelet már el van intézve, széttiportuk a szerb-montenegrói tűzfészket, délnyugaton minden eddigit felülmúló támadás súlya alatt recseg-ropog az angol-francia front. Ki sóhajt, hogy soká tart a háború? Ellenállhatatlan erővel robogunk a sikerek országutján fölfelé s fönn vár a végső győzelem. Hasztalanul siklik, menekül előlünk a háború vége, üldöző kezünk rohamosabb, utoléri, elfogja bizonnyal. Minden attól függ, hogy a világküzdelem valamennyi terén végig vigyük erőkifejtésünk nagyszerű crescendóját. Mily hatalmas tempójú ez a hadseregnek pénzzel való ellátásban, Az első német hadikölcsön négy milliárdt volt, a hetedik tizenkettő, a nyolcadik majd 15, együtt a nyolc mintegy nyolcvanhatezer millió. — A mi első hadi- kölcsöniink 1 milliárd körüli, a hetedik négyszer annyi. Most kezdődik a nyolcadik, ma. június 12-én. Mi lehetne a mentség, ha az eredmény alatta maradna az eddigiek által jogosan keltett várakozásnak, a nemzeti becsület és életszükséglet követelményeinek? Pénzforgalmunk nagyobb, mint valaha volt. A nemzeti egység tudata járja át a közvéleményt. Világszerte becsülik már érdeme szerint a magyart és káprázatos boldog fejlődés távlata nyílik előttink. Ha ez bezárul, ha erőfeszítésünk fokozódása elmarad, lezuhanunk a sikerek országutjáról és megbotránkozik gyöngeségünkön a jövő nemzedék, melyre egy nyomorúságos béke jármát hagyjuk örökül. Nincs más választás: teljes dicsőség, vagy végtelen sanyaruság. így készüljünk a nyolcadik magyar hadikölcsönre. S mi bizonyosak vagyunk benne, hogy Felsőbánya városa jól készül, s a nyolcadik hadikölcsön jegyzésnél sem fog letérni a sikerek országutjáról. Sőt még fokozottabb hazafias felbuzdulással vesz benne részt. Úgy legyen! A hadviselési költségeinek fedezésére a pénzügyminiszter 5Vs%-kal kamatozó adómentes járadékkölcsön-kötvényeket bocsát nyilvános aláírásra. A pénzügyminiszter tehát ez alkalommal közvetlenül fordul a közönséghez. Az aláírd» tartama éa az aláírási helyek. Az aláírás időtartama 1918. junius 12- től julius 11-ig bezárólag terjed. Aláírási helyekül fognak szerepelni az összes állami pénztárak és adóhivatalok, a postatakarékpénztár és adóhivatalok, a posatakarékpénz- tár éa annak közvetitöhetyeml szolgáló összes postahivatalok, valamint az öszes számottevő hazai intézetek. A címletek nagysága. A kibocsátásra kerülő 5Va%>-kal kamatozó járadékkölcsön kötvényei 50, 100, 1000, 5000 és 10,000 koronás címletekben fognak kiállíttatni. Az aláírási ár. Az 5V2ft/o-kal kamatozó járadék-kölcsön- kötvény kibocsátási ára voltaképen 95 K 50 f-rel van számítva. De arra való tekintettel, hogy a járadékkotvény kamatozása csak 1918. szeptember 1-én veszi kezdetét s a jegyzéstől 1918. augusztus 31-ig járó kamatok az aláírási árba be vannak számítva, á kötvény aláírási ára minden 100 korona névértékért a következő összegekben van megállapítva: 1. Arra az esetre, ha az aláíráskor az aláirt összeg egész ellenértéke befizettetik. a) az 1918. évi junius hó 12-től junius 27-ig bezárólag történő aláírás esetén 91 korona 5Ó f. b) az 1918. évi junius 27-ét követő időben 1918. évi julius 11-ig bezárólag történő aláirás esetén 91 K 70 f. 2. ha pedig az alább ismertetendő kedvezményes (részletekben történő) fizetési módozat vétetik igénybe, az aláírási határidő egész tartamára szólólag 92 K 50 f. Kamatesedékessóg. A nyolcadik hadikölcsön 100, 1000, 5000 és 10,000 K-ás címletei minden év március 1-én és szeptember 1-én lejáró félévi Utólagos részletekben évi ö’/éU-kal ka- ^ matoznak. Az első szelvény 1919. március I 1-én esedékes. Különleges kedvezmény a nyolcadik hadikölcaönnél. A kibocsátásra kerülő ÖW’/o-os járadék1 kölcsönkötvények felhasználhatók lesznek a jelenleg alkotmányos tárgyalás alatt álló törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után az annak alapján kivetendő hadinyereségadó fizetésére. n. v. A „Felsőbányái Hírlap“ tárcája. Orosz, török, magyar. Ez a mi mai generácziónk, mióta csak gondolkozni tud, mind abban a tudatban nőtt fel, hogy előbb-utóbb, még a mi életünk folyamán lesz egy nagy háborúnk Oroszországgal. Azoknak a tudat alatt rejtőző gondolatoknak egyike volt ez, a melyek nem valami mérlegelő okoskodás alapján, hanem mintegy elemi módon, a természeti szükségszerűség erejével gyökeresednek meg a lelkekben. Ami gondolkodásunk, sajnos, nincs külpolitikai gondolatokra berendezve, de ez az egy külpolitikai gondolat, mint valami magától értetődő dolog, mint valami gondolattá kristályosodott sejtelem élt bennünk. És éreztük, hasonlóan homályos inditó okokból azt is, hogy ebben a nagy harcban mellettünk lesz a török. Annyit még a politikailag iskolázatlanok is tudtak, hogy ez a mi orosz háborúnk a Balkán kérdéseiből fog kifejlődni s ugyancsak szembeszökő volt, hogy Ausztria-Magyarországriak és a török birodalomnak itt egy az érdeke, sőt mind a kettőnek léte és hatalmi állása ugyanegy feltételhez van kötve: a« orosz hóditó-politika czéljainak meghiúsításához. Ez a tudat — a minthogy legtöbb rokonszenvünk és ellenszenvünk a tudat felszíne alatt rejlő motívumokban gyökeredzik — egyik legfontosabb psychológiai motívuma a magyar nemzet immár hagyományossá vált török rokonszenveinek, azok mellett a látható motívumok mellett, melyeket múlt heti számunk „Török szimpátiák“ czimíi czikk megállapított. Tulajdonképen gyűlölet a magyarban a török ellen talán csak a török harezok első idejében volt, a továbbiak folyamán a két egymással harezban álló nemzet közt bizonyos megértés fejlődött ki. Nemzeti mozgalmaink Bocskaytól kezdve egész Rákócziig mind a törökre támaszkodtak, vagy legalább rokonszenvre találtak a török politikában, amelynek a XVII. században fontos érdeke volt a Habsburg-birodalom gyöngitése. A magyar és török katonák között, mint az újabb történetíróink s különösen Takács Sándor kutatásai igen érdekesen kimutatták, a folytonos csatározások folyamán bizonyos bajtársiasság fejlődött ki: mindegyik megbecsülte a másikban a vitéz katonát, a lovagias^és emberséges ellenfelet. A mostani háborúban is sok adat szól a mellett, hogy itt-ott, a hol hosszabban állnak egymással szemben a lövészárkokban, bizonyos kedélyeskedés, tréfálkodó kötődés fejlődik ki németek és franciák, magyarok és szerbek vagy oroszok között, amelyben elhalványodik az ellenséges érzés, — nem gyűlölik egymást, a kötelességét teljesítő katonát látják egymásban s a harag, a mellyel ellenük a harcba indultak, megenyhül. Ugyanilyen, sőt még barátságosabb viszony fejlődött ki a magyar és török végbeli vitézek között. (Gyönyörű emberi dolog ez-: a hol emberek összekerülnek s módjukban van megismerni egymást, mindjárt megenyhül az ellenséges indulat, a népek csak addig gyűlölködnek, a mig nem ismerik egymást.) S nem tudni, nem I ez az érzés élt-e öntudatlanul tovább az utódokban s nem ez készitette-e el a talaját a mai rokonszenves megértésnek? Az orosz sokkal később került a mi színterünkre és a törökére. Mikor mi javában küzdöttünk a Nyugat kultúráját fenyegető török hatalom ellen, az oroszok még nem játszottak semminemű szerepet Európa életében, még állami életük alakuló, erjedő korát érték. A nagy történelmi feladatot, a törökségnek a maga természetes kareteibe, ázsiai jellegének és ázsiai világnézetének megfelelően Ázsiába való visszaszorítását az orosz mindennemű közreműködése nélkül oldottuk meg. Két századon át Magyarország és a Magyarországot támogató német Habsburg- birodalom vérzett, koronkint majdnem el is vérzett a török csapásai alatt, a mi országunk óriási területei váltak néptelenekké, mi dobtuk oda áldozatul nemzeti gyarapodásunkat, fajunknak számbeli szaporodását, kultúránk és gazdasági életünk fejlődését. Ha nem vívjuk ezt a kétszáz éves harcot, akkor nem pusztult volna ki hazánk déli részéből, a Dunántúl és Szlavonország nagy te- ! rűieteiről az egykor ott élt magyarság s nem laknának ma ott németek, szerbek, románok. Az orosz csak osztozkodni jött azon a gyümölcsön, a melyet mi érleltünk meg. Nagy Pétertől származtatják az oroszság Konstantinápolyra való igényeinek eredetét. Nagy Péter korában —
