Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-04-30 / 9. szám

vétellel, 3062 K 97 fillér kiadással s 2262 K 63 fillér maradvánnyal megállapította és elfogadta s felsőbb jóváhagyásra a törvényhatósághoz beterjeszteni határozta.

10. Olvastatott Kádár György kérelme földtér feladás iránt, a közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a csendőrlaktanya és Nagy Sándor háza között feladni kért területet oölen- ként 2 K árban Kádár György kérelmezőnek feladni határozta azzal: kérelmező köteles építkezés előtt az építési tervet bemutatni s hogy a feladott terület tulajdonjogának nyilvánkönyvi bejegyzésére csak a vételár befizetése és az építkezés befejezte után fog az engedély megadatni.

11. Olvastatott özv. Gribb Ferencné felsőbányái lakos tűzifa-segély iránti kérelme, a közgyűlés a városi nyugdíjas özvegyeknek előzőleg e tárgyban hozott határozata szem előtt tartásával kérelmezőnek 4 m3 tűzifát házhoz szállítva megadni határozta.

Di\ Báró Láng Lajos

volt díszpolgárunk haláláról a következőkben emlékezett meg a képviselőházban a ház elnöke, Szász Károly:

Tisztelt képviselőház! A halál, melynek oly bő aratása van most harcmezőinken, nemzetünk áldozatkész fiatalságának tömött soraiban, nem kíméli a hazáért idehaza dolgozó nagyjaink már is megritkult csapatát sem.

Szépen és hasznosan töltött élet után, a sorstól rá kiszabott munka buzgó és sikeres végeztével kidőlt az élők sorából báró Láng Lajos társunk, képviselőházunk egyik legrégibb és .legtiszteletreméltóbb tagja, aki egyszerű, dolgos polgári család tagjául született, s aki majdnem félszázadra nyúlt közpályáján fényes tehetségeivel és fáradhatatlan buzgalmával fokról-fokra emelkedve belső értékben és külső tekintélyben, a nagy közönség becsülésében és az intéző körök bizalmában egyaránt, mint érdemei nyomán főúri rangra emelt család feje hunyt el folyó évi március hó 28-án, 68 esztendős korában.

Láng Lajos — széleskörű tanulmányok után — mint szépiró lépett először a nyilvánosság elé; azután hírlapíró lett s a publicisztika terén sokáig nagy előszeretettel és fényes sikerrel működött; fiatalon került egyetemi tanszékre, hol :— valamint a tudomány egyéb fórumain, elsősorban az Akadémiában — a közgazdasági tudományoknak lett nemcsak buzgó munkása, hanem európai hirü vezéralakja. A politika is hamarosan magához láncolta az ő páratlan munkaerejét: negyven esztendővel ezelőtt, 1878-ban választatott először képviselővé s a háznak mindig egyik legszorgalmasabb és legtekintélyesebb tagja volt és egy darabig alelnöki tisztet is viselt. Időközben mint pénzügyminiszteri államtitelemi osztályt végzett; de a négy alapmivelettel teljesen tisztában volt.

Világos fejű, természetes ésszel megáldott ember volt. Ha tanult volna : sokra vihette volna. Egyéb iránt jó indulatu, melegszívű ember volt, akit örök vidám jókedve, tréfás humora sohasem hagyott el. Egy alkalommal vadászatra mentek ki Kisbányára, mely akkor még telepe volt Felsőbánya városnak. A vadásztársaság élés András bátyámmal, a város ottani korcsmájában szállt meg. Kemény tél volt. A vendégszoba — bár be volt fütve — a nagy hideg miatt — nem melegedett fel. A társaság egy ideig didergett és táncolt a szobában ; de végre is megunván a dicsőséget; átment melegedni — nó meg pálinkázni — a korcsmáros szobájába. Bemegy a korcsmáros a vendégszobába, hogy megnézze: mi az oka, hogy nincs meleg odabenn ? — Hát — megütközéssel látja, hogy az ablakok ki vannak nyitva. Nézi a fűtőben a tüzet látja, hogy ott nem apró fa hanem egy kis milli gyertya darab ég. Persze rögtön tisztába volt vele, hogy a tréfát senki más csak Dorogi rendezte, aki az alatt az idő alatt, mig a társaság a külön szobába reggelizett, magához vett egy künn levő erdőkerülőt és bement a vendégszobába; a kerülővel kidobatta a tűzifát az ablakon a kertbe, azután saját kezűleg elhelyezte a fütő ajtón belül a milli gyertya véget, amely ugyan világított, de nem melegített. ,

A korcsmárost nagyon bántotta a vele elkövetett csúfság; de látszólag leküzdötte bosszúságát s még jó képet vágott a dologhoz.

Dorogi a vadászaton egy nyulat lőtt, melyet L. polgármesternek szánt ajándékba adni. A nyuFELSŐBANYAI HÍRLAP

kár, majd két ízben mint kereskedelemügyi miniszter szolgált, igazi hivatottsággal látva el ezeket a magas hivatalait is. Még a jelen országgyűlés alatt is élénk rászt vett üléseinken, munkánkban, fiatalos hévvel és buzgalommal látva el az országgyűlés első időszakában a felirati bizottság előadójának fontos tisztét és elnöki minőségében vezetvén, — úgyszólván életfogytáig — a ház egyik legtöbbet ülésező és legjelentékenyebb bizottságát, a pénzügyit.

Mikor most itthagyva földi munkássága szinterét, Láng Lajos átköltözött az örökkévalóságba, a magyar képviselőház nemcsak mély fájdalommal és megilletődéssel, nemcsak az ő páratlanul finom és kedves egyénisége iránti meleg szeretettel, de az országos közügyekért fáradozott halhatatlan nagyságnak kijáró őszinte hálává^ gondol az elhúnytra, kinek mint újságírónak, tu-' dósnak és államférfinak nem csekély része volt a modern Magyarország kialakításában. (Igaz! Úgy van!)

Koporsójára a képviselőház nevében diszes koszorút helyeztettem, temetésén a ház tagjai, vezetésem mellett, testületileg vettek részt s e bejelentéseim tudomásulvételét kérve javaslom, hogy a ház fejezze ki jegyzőkönyvben őszintén érzett fájdalmát és kegyeletes részvétét báró Láng Lajos halála fölött, hatalmazzon fel engem arra, hogy erről a gyászbaborult családot a vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett értesítsem. (Általános helyeslés.)

Különfélék,

Királyi kitüntetések. Őfelsége a király Farkas Jenő kir. tan. polgármesternek és dr. Makray Mihály Nagybánya város polgármesterének a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, Smaregla Mihály Nagybánya város rendőrkapitányának, Mostis Lajos Nagybánya város pénztárnokának és Bányai József Nagybánya város pénztári ellenőrének, Wenk Gyula m. kir. erdőszámtanácsos és Fülöp Andor m. kir. erdőszámvizsgálónak a háború tartama alatt kifejtett buzgó szolgálatuk elismeréséül a lll-ik osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta.

Elmaradt rekvirálás. A közélelm. miniszter újabb rekvirálást rendelt el Szatmár vármegyében s az eljárást Nagykárolyba vezényelt katonai kirendeltség már meg is akarta kezdeni. Az alispán erre 60 vaggon terményt ajánlott fel s kérte g minisztert a rekvirálás megszüntetésére. Először tagadó válasz jött, de most legújabban a miniszter értesítette az alispánt, hogy a felajánlott gabona mennyiséget elfogadja s a rekvirálást megszünteti, egyben az oda vezényelt katonaság elvezényeléséről is gondoskodott. Ez ügyben, valamint a vármegyében rekvirálandó

11.1,«.., 1 111,111 . 1 __!J MN .1 I Iun J

la

t, melyet fején érvén a lövés, véres volt, uj- ságpapirosba gondosan becsomagolta s úgy elhelyezte a táskába, melyet boldogan cipelt hazáig, illetve a Korona fogadó előtti hídig. Itt a táskát leakasztotta a nyakából és tartalmával együtt átadta egy erdőőrnek, azzal az utasítással, hogy azt vigye el és adja át a polgármesternek. A táskát itt átveszik, a tartalmáról a papirost lefejtik, ám de nagy volt a csalódás, hogy nyúl helyett egy, a nyúl súlyának megfelelő, hengerded fadarabot csomagoltak ki.

A higgadt, komoly polgármester elértette és megbocsátotta a vadásztréfát, amely tulajdonképpen nem neki, hanem Doroginak szólt, aki másnap nagy bocsánatkérés között, a korcsmárosra hárította át a dolog ódiumát.

Telt — múlt az idő. Ismét kimentek vadászni Kisbányára. Természetes dolog, hogy Dorogi is kiment.

Mielőtt a községből kiindultak volna, szokás szerint megreggeliztek. Egyszer csak Dorogi kiadja a jelszót az indulásra; ámde a korcsmáros két jeles kopója nincs sehol. Keresik, kutatják, kiabálva nevén szólítják a kopókat a ház körül — de a kutyák elcsatangoltak a faluban, nem hallották a hívást.

Egyszer csak nagy bosszúsan odaszól Dorogi Kapás György korcsmárosnak. Te Gyuri, hát nincs neked vadászkürtöd, hogy azzal hívd elő a kopókat ?!

— Hát hogyne volna! Ott függ a falon, látod ?

— Látom. Nó hát menjünk ki az udvarra és fújj belé.

szarvasmarhák ügyében f. hó 24-én tiszti értekezlet volt Szatmáron az alispán elnöklete alatt, mely értekezleten a várost Farkas Jenő, kir. tan. polgármester képviselte. Felsőbánya úgy a gabona stb. beszolgáltatás, mint a szarvasmarha rekvirálás alól fölmentetett.

Személyi hírek. Gábor Sándor, m. kir. erdőtanácsos és Kovács Pál m. kir. főerdőmér- nök itt jártak.

Jubiláló erdőtanácos. Ápr. 10-én volt 25 éve annak, hogy Bálint Imrét Nagybánya város erdőtanácsosának választotlák meg. A jubiláló Makón született 1865. okt. 18-án s a közöpiskola elvégzése után a selmeci erdészeti főiskolára került, ahol 1891. nov. 18-án szerezte meg az erdészeti oklevelet. Pályáját Bánffy báró szászrégeni uradalmában kezdte, aztán a máramarosszigeti kir. erdőrendezőségnél, majd a Károlyi László gróf uradalmában szolgált, végre fiatalon Nagybányára került, ahol az eddig erdész nélkül, házilag kezelt erdőségek vezetése, rendezése lett feladatává. S e nehéz feladatot mint buzgó tisztviselő s mint. kiváló munkaerő végzi immár 25 esztendeje. Hivatalos elfoglaltsága mellett a társadalmi életben is tevékeny részt vett mindig. A rokonszenves, népszerű városi tanácsost ez ünnepi évforduló alkalmából számosán üdvözölték szerencsekivánataikkal. Mi is csatlakozunk jókivánatainkkal az ünneplőkhöz, további pályájához erőt, kitartást kívánva.

A szegedi köztisztviselők, altisztek és szolgák nagyarányú mozgalmat indítottak a háború mártírjainak és legszánandóbb páriáinak, a fix fizetéses tisztviselők és alkalmazottak helyzetének javítása és megélhetésének biztosiiása érdekében. Egy részletesen indokolt memorandumot terjesztettek fel a m. kir. kormányhoz, melyben többek közt kérik a beszerzési előlegnek, ruhasegélynek sürgős folyósítását, 200—300/o-os fizetésjavitást, a szolgálati pragmatika megalkotását, a háborús évek kétszeres számítását és a nyugdíjasok helyzetének javítását. Ezen létminimumokat tartalmazó kérvényt a városi tisztviselőknek is megl^üldötték hasonló értelmű felirat felterjesztése vegeit. A helybeli városi és kincstári közalkalmazottak csatlakoztak a mozgalomhoz s képviselőjükül Farkas Jenő, kir. tan. polgármestert választották meg.

Oblatek Béla. Nagybányán f. hó 21-én este 7 órakor váratlanul elhalt Oblatek Béla m. kir. főbányatanácsos, Révai Károly munkatársunknak egyetlen még élő testvérbátyja. Délután még sétált, kedélyesen beszélgetett, este hirtelen rosz- szul lett s a hirtelen előhivott orvosi segély már nem menthette meg: jóságos szive utolsót dobbant, hogy mély fájdalmat okozzon vjgasztalha- tatlanul sújtott szeretettéinek. A kedves modorú, igazán rokonszenves főtisztviselő évekig lakott Felsőbányán is, hol igen tevékenyen vett részt a

Kapás gyanútlanul levette a falról a kürtöt és zsinórjánál fogva a nyakába akasztotta. Az udvaron bele akar fújni a kürtbe, de legott leteszi azt, mert a fenekével felforditott kürtből valami keserű folyadék öntötte el ajakát. Epe volt, amit Dorogi Kuhajda Antal mészáros sógorától vett és bőrtokostul kivett és egy senkitől sem látott pillanatban a kürtbe öntött.

Volt aztán nagy nevetés. Kölcsönös szemrehányás, kimagyarázás. De az ilyen ártatlan tréfákért haragot legkevésbé se tápláltak, sőt egyik is, másik is azon törte a fejét: hogyan licitálja, mivel szárnyalja túl a másikát.

Egyszer azonban majdnem megjárta András bátyám a tréfájával.

A Dorogi-pár anyagilag igen jó módnak örvendett; gyermek áldásban azonban nem volt ré- szök. Alapítványokat tettek, adományokat osztogattak. Egy rokonuk leány gyermekét — sajátjukként felnevelték, kiházasitották. Ennek hagyományozták több rqint 60.000 K értékű vagyonukat is. Szóval minden kérés, amelyet hozzájuk intéztek, hacsak teljesíthető volt: utat talált nemes szivükhöz. És ezen aranybányát — hosszú évtizedek során át, nagyon soknak engedték kiaknázni, részint azáltal, hogy boldognak — boldogtalannak kezeseknek mentek, részint azáltal, hogy az egybekelő pároknak násznagyául és nászasszonyául, ezek gyermekeinek pedig keresztszüleiül mindenkor szives készséggel vállalkoztak.

Köztudomás szerint százakra rúgott a keresztgyermekeik száma.

Egy alkalommal vőfélyek jelennek meg Do-