Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-04-02 / 7. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

első kerületének mandátumát tartotta meg. — Az udvarnál mindig kegyben állott és politikai szolgálatainak jutalmául a magyar bárói méltóságot adományozták neki. Még a legutóbbi időkben is kombinációkba vették, mint olyan miniszterelnököt, aki a különféle pártállása politikusok között a békét létre tudná hozni. Erre azonban már nem került a sor. Láng Lajosnak ilyen vezető szerep a magyar politikában nem jutott. Csöndesen élte le életének utolsó napjait és most, hogy szemeit örökre lehunyta, mindenütt, ahol személyesen ismerték rokonszenves egyéniségét, igaz részvétet éreznek elmúlásán.

Városunknak igaz barátja volt és sokat fáradt a város ügyeiben.

Az utolsó száz év háborúi.

— Irta: Szikiay János. —

(Folytatás.)

1861-ben a nyugati földtekére csapott át a háború szele. Kitört az úgynevezett szecessziós háború az Egyesült-Államokban a rabszolgafel- szabaditó északi s az azt ellenző déli- államok között. Ez a háború tartott 1864-ig. Ez idő alatt pedig 1862-ben Mexikó forradalmi harca tört ki, amelyet nem nyomhatott el a császárrá választott Miksa, sem a francia segélycsapat s végre is 1867-ben, miután a franciákat hazaparancsoíta Napoleon, Miksa császár elfogatásával és kivégzésével ért véget. 1863-ban a lengyelek gyászos végű szabadságharca folyt az orosz hatalom ellen s még nem ért véget az amerikai háború, amikor Dánia ellen vonult az egyesült porosz és osztrák sereg. Az együttműködés csalóka képe volt az állítólagos egyetértésnek; mert két év múlva már Poroszország kiszorította az osztrák császárt Németországból. Deazl865-iki esztendő sem volt békeesztendő: Amerikában Brazília és Paranguay verekedtek. 1866-ban rövid idő alatt lezajlott az osztrák-porosz-orosz háború, amelynek története közismert a magyar közönség előtt. 1870-ig tartott tovább a brazíliai háború, mig közben 1867—1868-ban Anglia Afrikában Ábesz- szinia ellen, 1868—4870-ben Oroszország Közép- Ázsiában viselt háborút. így tehát ebben a hetedik évtizedben egyáltalában nem pihent el a háború vihara, amely záradékul 1870-ben megdöntötte III. Napoleon trónját. 1870—1871-ben volt ugyanis a német-francia háború, amelynek eredménye Németország egysége lett, ellenben az egykori német tartomány (Elzász meg Lotha- ringia) annektálása miatt ma is lobogó gyűlöletet hagyott a franciákban, noha akkori levereté- süknek maguk voltak az okai. Akkor is ők idézték föl és vereségeik ellenérí is makacsul nyújtották a háborút.

A következő négy esztendőben Európa ment volt a hadak utjától, de európai seregek csatáztak más földrészeken. 1872-ben az abessziniai- egyiptomi háborúba beleavatkoztak az angolok; ugyancsak ők harcoltak Afrikában az osantik ellen ; Németalföld pedig keletindiai gyarmatán Acsin szultánság ellen volt kénytelen véres harcot viselni. 1873-ban Oroszország folytatta ázsiai háborúját Turkesztánban. Franciaország, hogy európai /veszteségeiért kárpótolja magát, újabb gyarmatszerzésre vetette magát, 1875-ben elfoglalta Tonkint.

Ezután megint Európában csapott ki a láng. 1876-ban tört ki a szerb-török háború, ezt követte 1877-ben az orosz-török s a török minden vitézsége mellett is 1878-ban végleg összeros- kadt. Feltámadt Bulgária, megnövekedett Szerbia, vérszemet kapott az oláh, amely a mostani háborúban jelentős szerepet nyert Dobrudzsát kapta ugyan, de Oroszország elvette tőle fizettség fejében Besszarábiát. A berlini kongresszus után 1878 nyarán Ausztria és Magyarország Boszniát szállotta meg a köztudomás szerint akkor elég nagy véráldozattal. Ezzel egyelőre az európai háborús krónika lezárult, a harcok idegen földrészeken dúltak tovább. Még 1878-ban Dél-Ame- rikában Bhile és Bilovia szálltak szembe: 1879- ben a zuluk elleni háborút vívták az angolok Dél-Amerikában; a németalföldiek legyőzték az aenuiakat, a chileiek Boloviát. 1880-ban az afgánok ellen harcoltak az angolok: 1881-ben Szudánban szorongatták az egyiptomiakat és az angolokat a mohamedán madhisták 1882-ben ürügyet talál Anglia, hogy fensőbbsége alá kerítse Egyiptomot, amelyről nem is vette le többé „segítő“ kezét. A franciák gyarmatosító étvágya is újabb zsákmányt talált 1885-ben elfoglalták As- samot Keletindiában. Az olaszok is gyarmatokat akarván szerezni, az Abeszinia érdekkörében fekvő afrikai partokon foglalnak, ami több háborúba keverte őket. Előbb ugyan de később 1896-ban kemény vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak Abesziniával egyezségre lépni. Európa földje ezidőtájt ment volt a csatazajtól, noha a különböző világrészekben elegen véreztek fiai. 1892—1893-ban Dél-Amerikában és Közép-Ame- rikában folytak kisebb hadakozások az egyes álla- mokközött. 1894-ben kitört Kina-és Japán között a háború, aihely Japán győzelmével 1895-ben ért véget. S ugyanebbe az évben a franciák nehéz, de elég rövid harc után elfoglalták Madagaszkárt, azt a nagy afrikai szigetet, amelynek területe nagyobb az anyaországuknál. Ezután ismét a háború egész sora következik. 1897-ben a török-görög háború amelyben a törökök aratnak győzelmet. 1898-ban Spanyolország elvesztette nemcsak Kubát, hanem kénytelen volt eladni a Fűlöp-szigeteket is Észak- Amerikának. Ezzel Amerika felfedezője és gyarmatosítója egészen kiszorult az újvilágból. 1899- ben következett be az angol pusztító bur-háboru Dél-Afrikában, amely csak 1901-ben ért véget, amikor óriási erőfeszítéssel és nagy hadsereggel a kis búr népet sikerült letörni. Ugyanezen időben folyt Kinában a boxer-lázadás, amelynek leverésében kisebb-nagyobb csapatkülönitménnyel minden európai nagyhatalom részt vett; egy osztrák és magyar tengerészcsapat is. 1904—1905- ben folyt le az újkor egyik legnagyobb háborúja

Oroszország és Japán között, amelyben Japán a modern hadviselés mesterének bizonyult. Japán elsőrangú ázsiai hatalmasság lesz s a háború következményei azzal, hogy a világháborúban Oroszországgal szövetséges lesz nincsenek lezárva. Még ezután készülhetünk a sárga birodalom részéről meglepetésre. 1900-ban Bosznia annexiója után hajszálon függött az európai háború; a világháború szörnyszülöttje már akkor megmozdult. Előbb még Olaszország szállt harcba Törökországgal Tripolisz miatt: 1913-ban pedig Törökországnak majdnem egész európai birtokát szabdalták szét a törökre rohant balkáni országok, akik közül Görögország és Bulgária csakhamar késre mentek s Románia vérteleniil rabolhatott el egy darabot Dobrudzsát, amiért megkapta keserű leckéjét a világháborúban. A világháború óriási színtereinek eseményeit a mi fiaink vére is irja. S ha végre sikerül békét teremteni: a száz év, de főképen a múlt század elejének hasonlatos történetéből alig fogjuk azt a biztos reményt meríthetni, hogy ezzel lezáródott a háborúk története. Hosszabb nyugalom azonban Európában mindenesetre !";i az általános kimerülés következtében. * (Vége.)

Különfélék,

Kitüntetés. A király Őfelsége, dr. Wagner József ezredorvosnak, az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét a hadidiszit- ménnyel adományozta.

A városi főjegyzó-választás március 22-én volt Nagybányán Makray Mihály dr. polgármester elnöklése mellett. Hitelesítők: Thordai Imre, Révész János, Szentmiklósy József. Jelölő bizottság: Bay Lajos, Veress József, Szentmiklósy József, Kupás Mihály. Bizalmi férfiak: Berks Leó, Soltész Elemér, Virág István, Winkler Jenő dr. Szavazatszedő küldöttség: Révész János elnök, Székely Árpád, Weisz Ignác dr., Almer K. A képviselők 91-en szavaztak le. Ebből Ajtai Nagy Gábor dr. 66-ot, Bertalan István dr. 25-öt kapott. Ajtai nyomban lette az esküt. A polgármester pár meleg szóval üdvözölte s Ajtai Nagy Gábor lelkes beszédben Ígérte, hogy a város érdekében önzetlenül fog fáradozni és köszönte az impozáns kitüntetést. Az újonnan megválasztott főjegyző honv. főhadnagy s egyelőre Egerbe utazott ezredéhez, ahonnan valószínűen a jövő hónapban jön vissza uj hivatalának átvételére.

Uj időszámítás. A kormány uj rendeletet adott ki, mely szerint április hó 15-én éjjeli két órakor az órákat előbbre kell igazítani. Akkor lép életbe az uj időszámítás, ami szeptember 15-ig fog tartani.

Gyáazhirek. Vettük s közöljük a következő gyászjelentést: Szomorú szívvel jelentjük, hogy a szerető, jó, gyöngéd anya, testvér, Lévay

A felesége hozzátoldott az ura szavához:

— Nem maradt ám. Nem marad az Tót Marival egy faluban. Azóta bolond, hogy a Marissal összevesztek; nem vót ez azelőtt ilyen bogáros, csak azóta. Ha össze nem kapnak, nem vóna itt a nyakunkon. Csak azé is truccbul gyütt el. Jaj irgalmas atyám micsoda méreg van ebbe a legénybe. Mit csinált ez akkor. Az öreg Tót puskával hált azóta, örül is neki. hogy már nincs ott.

— Mikor hozzák má azt az ennivalót? — türelmetlenkedett valaki.

— Igazis — kaptak rajta — elmúlt má nyolc óra, hun a vacsora ?

— Várjanak egy kis türelemmel, — szólt be a sapkás felügyelő — itt vannak az uj utasok is, most jött meg a vonat. Tiz perc múlva itt lesznek, majd együtt kapnak vacsorát.

Alig egy negyedóra múlva tényleg megjöttek az utasok. Elfogadottan, nem félve, inkább valami dacos meghatottsággal szorongtak befelé az ajtón, csak akkor vidult fel az arcuk, mikor a földieket meglátták. Csupa ismerős volt ebben a barakkban. Ez volt a kis sárosi falu „szállit- .mányának“ a második része. Fél falu férfia, sokan asszonyostul, telepedett itt meg a kivándorlók nagy átszállóhelyén. A felügyelő sorra vezette mindegyiket az ágyához, egy papírlapról olvasva fél a nevüket:

. . . Kis Márton 122, Kis Bertalan 123, Kiss Sándor 124 .. .

Segítettek a jövevényeknek örvendező arccal, megrohanták őket száz kérdéssel, mintha egy esztendeje jöttek volna el hazulról, s nem két nappal előbb, mint ők.

De már hozták is a vacsorát. Egy kicsit ba- joskodtak még az elhelyezkedéssel, aztán mindegyik maga elé húzta a tele tányért. Lencse volt és egy pár virstli a tetejébe csapva feltételnek. Nagyon meg voltak elégedve a magyarok és hangosan élvezték az uras kosztot.

— Jani, szerbusz Jani! — rivalt fel egyszerre Kis Márton, — csak most veszlek észre, hogy szembe vagyok veled. Hát én is vagyok komám.

— Látom, — mondta foghegyről Jani.

— Simák otthon a lyánok, má nem is tugy- gyák, hogy lesz meg a falu nálad nélkül.

— Úgy, ahogy én nélküle,

— Hej, de könnyen beszélsz má no. A szegény Tót Marinak meg nem szárad a szeme azóta, hogy eljöttél.

— Az is az ő baja.

— Jó van no, ha olyan nagy legény lettél, nem is szólok.

Tót Jani leszegte a fejét és komoran hallgatott. Azért néha-néha odapillantott a szemben- ülő arcára, hogy ugyan mond-e valamit, de az csak a lencsét kanalazta szorgalmasan, kikanya- ritotta a tányért egy darab kenyérrel, aztán felállt a többi után.

A legény csak somfordáit egy darabig kö- 1

rülötte. Nem mert békülni, szégyelt hozzászólni végre azt mondta:

— Látta-e má a tengert ?

— Láttam messzirül a vonatról.

— Itt van a ház megett. Vitorlás hajó is van. Gyere no.

— De feküdni kéne.

— Van arra még idő.

Kicipelte a másikat az ajtó elé. v

— Hát itt a viz.

— Szép nagy.

— Az. Oszt sós is ez a viz. Csupa só az ;ze, keserű meg sós.

— Szép, nagy viz, — mondta a másik — majd megnézem még hónap — azzal indult volna már befelé, de Jani nem engedte.

— Hát aszondod, hogy sir?

— Sir hát. Az annya attul félt, hogy kútnak megy.

— Hát csak mennyen, — mondta vadul, nekikeseredve Jani — sirhat. Csak rijjon.

— Bolond vagy Jani.

— Az, bolond. Azzá tett.

Otthagyta Kis Mártont, nekitámaszkodott a ház oldalának és kibámult a tengerre. Piszkossárga vitorláju dalmát bárkák álltak a kőpart mellett. Balra egy fehér kiránduló gőzös süvöltött. A hatalmas vibráló víztömegre leszállt az alkony. Már nem lehetett látni a túlsó partot és lámpák fénye rezgeti itt-ott. Jani csak bámult, ' bámult bele a sötétlő vízbe és lassan engedni