Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-04-02 / 7. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Lajosné szül. Gábor Ilona 1918. évi március hó 23-án délelőtt 10 órakor rövid szenvedés után életének 58-ik évében elhunyt. Felejthetetlen halottunkat 25-én délután 4 órakor fogjuk a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezni. Felsőbánya, 1918. márc. 23. Lévay Ilona leánya, özv. Gábor Jánosné édes anyja, Gábor József és családja, Gábor Teréz, Gábor János és és családja testvérei. Béke poraira! — Lévay Ilona, a helybeli elemi gazdasági iskola derék tanítónője édes anyját gyászolja az elhunytban, kinek temetése nagy részvéttel ment végbe. — Március 22-én elhalt néhai Konczvald János, volt sándor- falusi főerdőőr özvegye szül. Hekkel Juliánná 81 éves korában. Béke poraira! Adomány. Ruhanemüeket adott a katonaság részére Sóvágó Nagy Sándorné. . Katonai azabadfágolás tavaszi munkára. A tavaszi vetési munkák biztosítása érdekében a honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a mögöttes országrészben levő katonai alakulatok nélkülözhető legénysége, még pedig az arcvonalbeli szolgálatra alkalmas bérlők és szőlőmüvelők, továbbá arcvonalbeli szolgálatra nem alkalmas erdőgazdák, dohány- és konyhakertészek, kovácsok, bognárok, kádárok, bádogosok, lakatosok, molnárok és utóbbiak hozzátartozói, amennyiben mesterségüket a mezőgazdaság javára fordítják, illetve értékesíteni képesek, végül az arcvonalbeli szolgálatra nem alkalmas gazdasági cselédek és más, a mezőgazdaság szempontjából fontos ipart nélkülözhető legénység március 1 -tő május 15-ig terjedő időben, az utazási napok hozzászámitása nélkül, 4 hétre szabadságoltassék. Önálló mezőgazdák, azok fiai, vejei, vagy szülői stb. gazdaságában fognak mezőgazdasági munkákat végezni, ugyanezen időszakban, vagyis március 1-től május 15-ig terjedő időben erre a 4 heti szabadságra akkor is hazabocsátandók, ha .gördülő pótlás“ alakulataihoz (póttestek és menetalakulat) tartoznak. A szabadság engedélyezése az alosztály- parancsnok személyes kötelessége és altisztre nem bizható. Semmiféle községi bizonyitványt vagy más igazolást követelni nem kell. A hadügyminiszter egyidejűleg megfelelő rendeletet adott ki. Felmentést kérők figyelmébe. A m. kir. honvédelmi miniszter 802004/1917. sz!. rendeleté értelmében a hadrakelt sereghez tartozó egyének felmentései javaslataiban az illetők időszerinti katonai beosztása (csapattest, intézet, parancsnokság, azok tábori postaszáma) lehetőleg pontosan kitöltendő, mert ezen adatok nélkül a felmentés csak tetemes késedelemmel, vagy egyáltalán nem intézhető el. A mezőgazdák felmentésének meghosszabbítása. Az április 30-ig felmentett föld- mives népfölkelők körében meglehetős izgalommal és tájékozatlanul várják a honvédelmi miniszter rendeletét: vájjon ezúttal is hivatalból fogják meghosszabbítani a felmentéseket, vagy pedig fel kell terjeszteni a felmentés iránti javaslatokat. Eddig még ilyen irányú rendelkezés nem érkezett kezdett lelkében a konokság s helyett engedett könnyes, édes fájásnak ... Odahaza ilyenkor már ott szokott állni a Tóték udvarán, a két leánderfa mellett, várva, hogy mikor végez Maris a ház körül. Hát ki volt az oka? Ő nem. Ő csak azt akarta, hogy neki legyen igaza . . . Pedig tal^n mégis úgy volt jól minden, ahogy a lyány, meg az apja akarták, hogy ne a patikárus földjét vállalja el harmadába, hanem az övékét. Hisz tudta ő azt jól, hogy úgy is volna rendjén a dolog, csak a lyány ne beszélt volna úgy. Annak aztán sehogyse akart igazat adni. Szó jött szó után, úgy, hogy a végén recsegve csapta be maga után a kis kaput. „Még a temetésedre se gyövök el.“ Ezt kiáltotta vissza. Aztán most egész nap sir. Már nagyon beesteledett. Látni lehetett a túloldal lámpasorát és Tót Janinak nagyon szorongatta a mellét, a torkát valami. Még egy utolsót erőlködött, mintha le akarta volna nyelni azt a két csepet, ami csak azért is kiült a szeme szögletébe . . . . . . Másnap reggel Kis Tari egy papirost talált az ágyán. Ezt volt rajta ceruzás Írással: „A huszonnégy pengőt kérd meg Márton bácsitul, ami még nála marad azt külgyétek huza postán, ne haragugy ha megbántotalak. Tót János.“ Jani meg eltűnt reggelre. Mire a nagy hajó feltűnt a láthatáron, talán már utban^volt hazafelé. ♦ P. H. s igy e tárgyban egyik hatóság sem tud felvilágosítást adni. Most kezünkbe került a Magyar közigazgatás c. lap, amely egy vonatkozó kérdésre a szerkesztői üzenetben válaszol: A honvédelmi minisztériumtól nyert értesülés szerint az egyelőre április 30-ig fölmentett mezőgazdák további felmentése iránt még a felmentési határidő lejárta előtt rendeletet fognak kiadni. Mikor jönnek haza az öreg népfölkelők. A király elrendelte, hogy az 1867., 1868., 1869. évfolyamba tartozó bevonult egyének a következőképen szabadságoltassanak: 1. Az 1867. évi születésű évfolyamba tartozók 1918. március 15-ikével, legkésőbb 1918. évi május hó végéig, 2. az 1868. évi születésű évfolyamba tartozók 1918. évi jun. hó 1-ével, de legkésőbb 1818. évi szeptember hó 15-éig, 3. az 1869. évi születési évfolyamba tartozók 1918. évi szeptember hó 16.-ával, de legkésőbb 1918. évi december 31-ig. Ezt a rendeletet, amely a legrövidebb időn belül az illetékes katonai parancsnokságok tudomására jut, érthető örömmel fogadja az ország népe. A nagybányai 48-as függetlenj ;i párt közgyűlése. Évi rendes közgyűlését tartotta a nagybányai 48-as függetlenségi párt a „Polgári Kör“ nagytermében. A gyűlésen a tagok igen szép számban jelentek meg, ami a mai viszonyok között, mikor annyi sokan vannak a párt tagjai közül a harcmezőn, valóban örvendetes jelenség. Vonzó volt azonban a napirendre kitűzött két tárgy is és pedig a Földes Béla országgyűlési képviselő átmenetgazdaságügyi miniszternek a párthoz intézett levelére való válaszolás és nemkülönben hasonló irányú levele Károlyi Mihály grófnak, amelyben előbbi a kormánypártba való belépésre, utóbbi a vezetése alatt álló pártba való belépésre szólítja föl a nagybányai 48-as függetlenségi pártot. Azután meg választás is volt, amely szintén gyakorolt valamelyes vonzó erőt, szóval megjelent oly sok párttag, ami a vezetőséget arra kell hogy sarkalja, — munkálkodjunk, dolgozzunk, egyesüljünk testvériesen azért, hogy hazánkat mielőbb önállóvá, függetlenné te- hessük. A gyűlést a párt ideiglenes elnöke (mert a múlt évben történt pártszervezkedés alkalmával Szerencsy bátyánk csak ideiglenesen vállalta az elnöki tisztet), illetve örökös tiszteletbeli elnöke Szerencsy József nyitotta meg. Annak utánna a párt főjegyzője adta elé a beszámolót a múlt évről, amelyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Ezután következett dr. Földes Béla országgyűlési képviselő, átmenet gazdaságügyi miniszternek Szerencsy Józsefhez a nagybányai 48-as alkotmány pártba, illetve a jelenlegi kormány pártba kéri eme belépésének tudomásul vételét és egyben felkéri a nagybányai függetlenségi párt Elnökségét, hogy foglaljon állást illetve alakuljon a Nagybányai 48-as alkotmánypárttá. A közgyűlés, mielőtt még ez irányban állást foglalna, felhívja főjegyzőt, hogy a választmánynak ez ügyben hozott határozatát ösmertesse. A választmány határozata a következőképpen hangzik : A nagybányai 48-as függetlenségi párt, régi hagyományos elveihez ragaszkodik azokból egy jottánnyit nem enged és igy megmarad továbbra is 48-as függetlenségi pártnak. Azonban úgy a mostani 48-as alkotmány pártot, illetve kormányt s annak egyik kiváló tagját dr. Földes Béla átmenetgazdaságügyi m. kir. minisztert mint eddig támogatja, inig azoknak az elveknek a megvalósításáért küzd, a melynek megvalósítását a 48-as függetlenségi párt zászlójára irta. A felolvasott határozatot a közgyűlés, egy tagjának kivételével, — tudomásul vette s azt elfogadta. Olvastatott gróf Károlyi Mihálynak az országos függetlenségi és 48-as pártelnökének levele, amelyben a nagybányai 48-as függetlenségi pártot szervezkedésre és csatlakozásra kéri föl. E levélre a gyűlés elhatározása az, hogy a gróf vezetése alatt álló pártba sem lép be, megmarad ama elvek mellett a melyeket, már dr. Földes Béla levelére adott válaszában kimondott. Ezek után Szerencsy József elnök úgy a maga, mint tiszttársai nevében bejelentette viselt állásáról való lemondásuk at s egyben felkéri a gyűlést a tisztujitás megejté Ennek következtében a szavazatszedő küldöttség elnökéül a gyűlés kijelöli Mostis Lajos elnöklete alatt Barazsu Endre és Tréger Lajos urakat. A szavazás eredménye a következő lett: Elnök: dr. Miskolczy Sándor. Alelnökök: Sólyom Ferencz, Szász József. Főjegyző: Oláh László. Aljegyzők: dr. Barna Samu és Ketney Mihály. Választmányi tagok: dr. MakrayMihály, Csepey Ferenc, Kornis ' Ernő, Szőke Béla, dr. Ajtai Nagy Gábor, Virágh István, dr. Stoll Tibor, Mendihovszky József, Incze József, Mostis Lajos, Kupás Mihály, Kovács István, Marosfy Dezső, Kovács Béla, Bárvai József, Steinfeld Béla, Károly Imre, Szappan yos Jenő, Brebán Sándor, Iring Pál, Kovács Ferenc, Gyalay Gyula, Botos Vimos, Radó Dezső, Szűcs Jenő, Harasztkó István és Miszti Lajos. A megválasztott tisztikar nevében dr. Miskolczy Sándor elnök mondott köszönetét a közgyűlésnek a megválasztásáért s egyben elismeréssel vett búcsút Szerencsy József elnöktől, ki ebben a nehéz időkben tapintattal vezette a pártot és újból megszervezte. (Megjegyezük, hogy Szerencsy József örökös elnöke a nagybányai 48-as függetlenségi pártnak.) Összetartásra, kitartására buzdítván a pártot, az ülést berekesztette. Nagy tűz március 18'-ikén Nagybányán a Gózsen utczában. Szabó Adolf ny. kir. erdőigazgató egészen külön álló, szép kertes háza égett le rövid egy óra alatt; a falak felett levő része teljesen a bősz elem martaléka lett. A tűzoltók nem tudtak idejében kivonulni, mert nem volt ló és nem volt kocsis. Ló került egy negyedóra alatt, akkor Lakatos öreg tapasztalt tűzoltó akart befogni, de az állatok nem engedelmeskedtek. Szóval félig már leégett a ház, mikorra megérkezett a tűzoltóság. Tűz volt március 29-én nálunk is a Bányahegyen, de miután annak elfojtása iránt idejében intézkedés történt, nagyobb kárt a tűz nem okozott. Hatvan magyar író mestermüve. A magyar újság olvasó közönség páratlan érdeklődésével tünteti ki a Pesti Naplót. A napról-napra érdekesen és változatosan szerkesztett pompás újsághoz állandóan rohamosan csatlakoznak az előfizetők. A lap főszerkesztője: Hatvány Lajos köré a legjelesebb magyar irók hatalmas gárdája csoportosult. A szerkesztőség a legkeresettebb magyar Írókból áll, akik fényes tehetségeik minden erejét a Pesti Naplónak szentelik. A Pesti Naplóba napról-napra a következők imák: Csathó Kálmán, Farkas Imre, Gábor Andor, Hatvány Lajos, Harsány Zsolt, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Lakatos László, Szép Ernő, Színi Gyula, Szomaházy István és irodalmunk sok más kitűnősége, akik szépirodalmi részében páratlan értékessé teszik a lapot. Érdekes, hogy a legjobb magyar újság adja ki a legnagyobb magyar reviit, az: Esztendőt, mely gyorsan vált rendkívül népszerűvé. Jellemző, hogy a Pesti Naplót járatni nemcsak gyönyörűség, hanem megtakarítás is. Aki most előfizet a régi előfizetési áron, negyedévre 9 korona 50 fillérért kapja a Pesti Naplót ezenkívül évente 24 korona a megtakarítás az Esztendő-nél, mert ennek 3 koronás vaskos köteteiért a Pesti Napló előfizetői csak 1 korona önköltségi árat fizetnek, a Pesti Napló kiadóhivatala Budapesten Rákóczi ut 18. szám alatt van. Felsőbánya állatállománya a háború előtt és a háború alatt. Szarvasmarha: 1914- ben 252, 1916-ban 232, 1917-ben 321, 1918-ban 284. Ló: 1914-ben 103, 1916-ban 77, 1917-ben 68, 1918-ban 55. Sertés: 1914-ben 414 1916-ban 93, 1917-ben 298, 1918-ban 152. Juh: 1914-ben 293, 1916-ban 0, 1917-ben 37, 1918-ban 48. Szamár: 1914-ben 21, 1916-ban 20, 1917-ben 19, 1918-ban 20. Öszvér: 1914-ben 1, 1916-ban 1, 1917-ben 0, 1918-ban 1. Kecske: 1914-ben 34, 1916-ban 20, 1917-ben 37, 1918-ban 38. A Sxurmay Sándor honvédalap jelvényei. A 'br. Szurmay Sándor honvédalap javára művészi kivitelű jelvényeket és plaketteket hozott forgalomba a Hadsegélyző Hivatal. A jelvényeket Székely Károly szobrászművész, tart- hadnagy tervezte s ahhoz a mélyreható társadalmi mozgalom érdekében örömest ült modellt Szurmay Sándor honv. miniszter, a kinek kiválóan sikerült domborművű arcmását az uzsoki harcok titáni küzdelmét simbolizált keretben mutatja be a jelvény. A sapkajelvényeket 2 koronáért, a nagy bronzplaketteket pedig 30 koronáért árusítja a Hadsegélyző Hivatal. Az ország védelmében elesett hős honvédekért a legkevesebb amit a hálás utókor tehet: hogy gondtalan ellátást és nyugalmas jövőt ad elárvult hozzátartozóinak. A Szurmay Sándor alap célja annyira nemes, hogy a mozgalom intenciói megszólaltatják ezúttal is a melegen érző emberek szivét s ki-ki tehetsége szerint, de legalább két koronás sapkajelvény megvásárlásával — részese lesz az alapnak. A jelvényeket a Hadsegélyző Hivatal központi elárusító helyiségében (V. Akadémia-u. 17.) és városi üzletében (IV. Kossuth Lajos-u. 15.) árusítják.
