Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-07-05 / 14. szám
XXII. évfolyam. 14. szám. 1917. juliua 5. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. == MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = i I Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ 1: • í !?j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére \é Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá !>■ ciák és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyi 11tér garmond sora 40 fillér. Társadalmi osztályaink. Az emberiség mindenütt társadalmi osztályokba tagozódik. Nálunk valamennyi szép tulajdonságai mellett igen nagy hibákba leledzik. Főarisztokráciánk teliden teli van lelkes hazafisággal. Hiven teljesiti politikai hivatását és lelkesen műveli a sportokat. De a nemzetgazdasági feladatok kultiválásával édeskeveset törődik. Ha akad köztük olyan, mint a néhai Andrássy Manó, azt gúnyosan zsidónak csúfolják. Pedig adna nekünk a jó Isten sok oly magyar zsidó mágnást! Az ipar terén mennyivel magasabban állanak a cseh és morva mágnások, hát még az angolok! Egyáltalán nem vagyok ellensége a hitbizományoknak, sőt nem vagyok barátja a paraszt-birtokok korlátlan feldarabolásának sem, aminek folytán a paraszt szántóföldek idestova csupa mesgyék lesznek. De az én nézetem szerint hasznot tulajdonosának csak oly birtok hajthat, amelyet legalább szuperinspiciálni bir. Máskép a haszon az ő zsebe helyett a sok közbeesőbe csúszik. Szerintem minden mágnásnak csak annyit kellene kezelnie, amennyit felüi ellenőrizni bir. A többit adja 500—1000 holdas részletekben bérbe, de ne 4—6—9 évre, de angolosan 99-re. Hány középbirtokos fia találna ily módon tisztes megéléshez? Vagy parcellázva adja el kis gazdáknak a feleslegest. De a vételárat természetesen ne verje el, hanem alapítson gyárakat. így egyrészről megszabadítanák a hazát a külföldtől, más oldalról ezrekre menő földtelen parasztnak adhatnának állandó s tisztességes megélhetési módot. Aztán gazdálkodjanak a megtartott részen. Tartsák föl erdőségeiket s vadásszanak azokban, sőt akár telekkönyviig biztosithatják az eladott birtokokon a vadászati jogot. így aztán több jövedelemmel élhetnek a közügynek is ä 1’ anglais! Még szomorúbb a középnemesség sorsa. A birtokok folyton megoszlanak az örökösödés utján. Aztán rövid időn nem lesz annyi, amiből urasan lehetne élni. De ennek dacára fiait a legtöbbje: „csak urnák“ neveli. Legfeljebb szolgabirónak vagy képviselőnek. Nem éppen valami fényes pálya egyik sem. De meg szolgabirói járás meg választókerület sincs egy légió. Kereskedőt, technikust nevelni az úri fiúból derogál. Pedig ezeken a pályákon aranyozhatnák meg a nagyon is megkopott ősi címert. Aztán szidják a zsidót, hogy minden téren ez az ur! Hat ki az oka, hogy ők nincsenek sehol? Pedig kár ezen osztályért. Elvégre ők védték meg az alkotmányt s a világ históriájában páratlanul, a kormány- hatalom ellenére ők osztották meg jogaikat az arra megérett polgárság és földmive- sekkel! Nem igen vigasztaló az a sors, amit a polgári elemnél látunk. A kereskedők is azon vannak, hogy fiaikból „ur“ legyen, vagy fiskális. Pedig a pudli senkit meg nem aláz, azután arany tojást tojik. Az úgynevezett nagykereskedő pedig mindenáron udvari tanácsos akar lenni. Hát nem furcsa-e kissé, ha a magyar társadalom „demokráciát“ szimulál? Áz iparos, ezen igazán lényegében értékes polgári osztály szintén csak „ur“ akar lenni s a fiát a világért sem nevelné másnak. Szégyenli a mesterségét. Egyik része, ha becsületesen szerzett pár ezer koronát, megvesz egy kötél földet. Elhanyagolja — mert földes ur — a mesterségét és lesz belőle úri koldus. Másik rásze tönkre megy a fiai úri iskoláztatásával. Ezekből szaporodik azután a legveszedelmesebb, a nadrágos proletariátus, akinek nem bir sem az állam, sem a társadalom elég úri kenyeret adni. Pedig mily hasznos tagjai lelietnének az államnak és a társadalomnak ha a crepidónál (kaptafa) stb. maradtak volna. De a mi közoktatásunkat se lehetne feloldani az úri proletárok kreálásánál való részesség felelőssége alól. Nagy része van ebben annak a 8-ik osztályos érettségi vizsgának. Kétségtelenül kell szelekció. De miért történik az a 8-ik és nem már a 4-ik osztályban. Miért teszik koldussá a fent említett szerencsétlen szülőket az által, hogy még a felső 4 osztályban is költekezzenek fiaikra, akik csak terhére lesznek a köznek, ha megbuknak. Holott a 4-ik osztályban történt kiselejtezés után mehettek volna polgári pályára és hasznos tagjaivá vallhatták volna a közéletnek? Most jövök a legfontosabb tagozathoz, a parasztnak csúfolthoz. Itt van aztán a leg- és legnagyobb baj. A „Felsőbányái Hírlap,, tárcája. Fohász. — Irta: Révai Károly. — Mit rossz emberek föl idéztek: A földet mossa vérpatak; Szünete nincs a zugó vésznek, Villámok egyre hullanak. Özvegyek, árvák szive reszket S ültetik a sok sírkeresztet. Ó, úgyis rövid ez a véges élet, Adj Uram nekünk immár békességet! Zsenge hajtású nemzedékünk S virágzó erős ifjaink A jövendőt építik nékünk A harctereken oda kint. S a szép jövendő kőfalához -— Hogy soká tartson — vérrel áldoz. A tűzesőnek — könyörgünk vess véget! Adj Uram nekünk csöndes békességet! Hogy megműveljük barázdánkat Te adtál kezünkbe acélt. Békés idők munkás fiának Az eke csodákat beszélt. De szaporodtak a pogányok, S az ekéből fegyvert csináltak, Mely pusztít, gyilkol, mindent zúz és éget. Adj Uram nekünk áldó békességet! Tedd némává az ágyuk torkát, A kardok élét törd le mind! Ne legyen emberek közt korlát, Mi boszut gerjesszen megint. Taníts a munka himnuszára, Ragyogjon szeretet sugára! Hisz úgyis rövid ez a véges élet 1 Adj Uram nekünk örök békességet! Az ötös bakák útja. — Háziezredünk a világháborúban. — A Szamos szerkesztősége kéréssel fordult Szatmár város háziezredének, úgy a cs. és kir. 5. gyalogezrednek, mint a 12. honvédgyalogezrednek a parancsnokságaihoz. Elmondta kérelmében, hogy Szatmár vármegye és Szatmár város büszkeséggel vegyes aggodalommal figyeli a háziezredekben szolgáló, dicsőségesen harcoló vitéz fiainak, testvéreinek hősi tetteit és ezért arra kérte mindkét ezred parancsnokát: szíveskedjenek a mi derék fiainknak hősi tetteiről minket tudósítani, hogy mi büszkén közölhessük az anyákkal, testvérekkel, rokonokkal: mit csináltak, milyen dicsőséges harci tetteket vittek véghez a mi derék szatmári bakáink a hazának hősi védelmében. Az 5. gyalogezred parancsnokságától, az itt következő tudósítás jött: Harctér, junius hó. A hosszú háború óriási küzdelmei közepette megtépázott gyermeki lélek már-már azt hitte, hogy szülő anyja kitagadta öt. Azért belső meghatottság vesz erőt rajta, midőn először hallja a feléje irányuló anyai érdeklődést: Szattnármegye közönségének a Szamos-ban hangot adó érdeklődését. Szivrepesve tesz eleget az érdeklődésnek s közli ezrede történetét — bár egyelőre csak nagyobb vonásokban — kéri azonban szülőanyját: meg nem érdemelt közönyéi, ridegségét váltsa fel anyai szeretetével, hisz ő az Ő fia, neki szerzett fényt, büszkeséget s a világtörténelem lapjaiba dicső módon, vérbetükkel irta be a nevét, a „szatmári“ nevet. Maloniz mellett 1914 évi augusztus hó 27-én megy át a szatmári 5. gy. ezr. a tűzkeresztségen. Rohama feltartózhatatlan orkán, melynek előrehaladásában akadályt nem ismer. Ha itt még csak félni tanult volna meg tőle a muszka, augusztus 31-én az ezred.által elfoglalt Janowkánál, megtanult futni előle. Az ezred felé áramló elismerés büszkeséggel tölti meg a kebleket, a legénység büszkén énekli reá ragadt nevét: „Híres ötös baka vagyok én“. A hadihelyzet megakadályozza azonban az ezredet a további előnyomulásban. Vissza kell vonulnia október 21-én, még egy időre megáll a San mellett, hogy Wola Buchowska mellett figyelmeztesse az oroszt, kivel áll itt szemben. E figyelmeztetés eredménye zsákmányban 21 tiszt, 420 közlegény és 6 gépfegyver. Az orosz hullatömegek pedig szinte megakadályozzák az ellenfelet, hogy nyomon kövesse a félelmetes ezredet. Rendben, nyugodtan folytathatta tovább visszavonulását az ezred Krakkau alá, hol november 14-én újjá szervezik azért, hogy rá három napra Sarbia, ólén, Glewic, Krabowice elfoglalásával végrehajtott fényes sikerű támadások után maga előtt üldözze az orosz tömegeket. A beköszöntő tél a Tarnow mellett levő Wall begyen álló harcra kényszerit benünkel. A hazai földről magunkkal hozott halálmeg-
