Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-02-15 / 4. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP (háromszáz) korona fizetési előleget kiutalni ha­tározza azzal, hogy ezen előleg fizetéséből folyó év március 1-től kezdődőleg 10 havi egyenlő részletben lesz levonandó, illetve f. év végéig megtérítendő. 4. Olvastatott Taub Mózes kérelme községi kötelékbe felvétele iránt. A közgyűlés a javaslat elfogadásával a kérelmet elutasítja, mert neve­zett bizonytalan időtartamú fakitermelésnél van mint fuvaros alkalmazva és igy ennek megszűnte esetére minden vagyon hiányában nincs beiga­zolva az, hogy a község terhelése nélkül magát fenntartani képes lesz. 5. Olvastatott Pap Márton v. főszámvevő beadványa a szervezési szabályzat módosítása ügyében. A bizottság javaslatának elfogadásával a közgyűlés Stoll Béla tiszti ügyész azon kije­lentése után, hogy a birtokváltozásokról szóló I. sz. kataszteri nyilvántartás vezetését magára vállalja addig is, mig a beadványban felsoroltak orvoslására a megfelelő intézkedés megtehető lesz, ideiglenesen Almássy Kornél rendőrtisztet a délelőtti órákra főszámvevő mellé beosztani határozza azzal, hogy megfelelő foglalkozta­tása, igy munkája könnyebbitése iránt saját be­látása szerint intézkedjék; a beadványt pedig a tanácsnak kiadja azzal, hogy a pénztárnok, ellenőr, végrehajtó bevonásával azt megfontolás tárgyává téve tegyen javaslatot, hogy a főszám­vevői és adóügyi tanácsnoki kettős állás teen­dőinek ellátása körül' milyen egyszerűsítések és könnyítések lennének keresztül vihetők és ezek megoldására milyen módot tartana alkalmasnak. 6. A tanács beterjeszti folyó évi február hó 6-án megtartott tűzifa árverés eredményéről jelentését, mely szerint Wider Lázár felsőbányái lakos a bükkfa m3-éért 10 K 50 fillért, a nyír­ás égerfa m3-éért 7 koronát ajánlott meg. A közgyűlés a bizottság javaslata mellőzésével az ajánlatot tekintettel, hogy az a kikiáltási áron alul van, nem fogadja el és a megajánlott árak kikiáltási ár alapul vétele mellett mielőbb újabb árverést kitűzni határoz s a további intézkedés megtételével a tanácsot megbízza az iratok ki­adása mellett. Asszonyainknak és mindenki másnak. Most már bizonyos, hogy a háború sorsa s igy a győzelmes béke eikövetkezése attól függ, hogy gazdaságilag kibirjuk-e a háború okozta megterheltetést, nevezetesen pedig, hogy Anglia és cinkostársaink kiéheztetési tervét ke­resztül tudjuk-e huzni. Minden azon fordul meg, hogy milyen kezekben vannak a kamara-kulcsok és pénztárcák. Örömmel olvassuk özv. Báthory N.-nénak tollából ezeket a mindnyájunk által megszivle­Kara Györgye élete szimbolikusan mutatja a szerbség sorsának a mi monarchiánkkal való öszefüggését. Kara Györgye fia, Karagyorgyevics Sándor, mikor másfél évtizedre terjedő ural­kodás után trónjáról elüzetett, szintén Magyar- országba menekült. Temesváron és Budapesten lakott, magyar földbirtokos lett, a bokszegi uradalom tulajdonosa, magyar ruhában járt és sok előkelő magyar emberrel tartott jó össze­köttetést. Mikor Obernovics Mihály fejedelem meggyilkolása után a bünrészesség gyanúja alá került, a magyar bíróság kénytelen volt meg­indítani ellene a vizsgálatot, de kímélettel és igazságosan bánt vele. Péter király, a kinek uralma alatt a mi ellenünk való izgatás nagyra nőtt, szintén egész ifjúságán át érezte a magyar méltányosság szellemét. Géniben és Saint-Cyrben nevelkedett ugyan, de apja ezalatt nálunk lakott, ő is gyakran töltött családjával hónapokat Magyaror­szágon. Nevelésben is nagyrésze volt a magyar kultúrának: a kiváló magyar nyelvtudós, Pod- horszky Lajos volt a nevelője és Irányi Dániel oktatta a politikai tudományokra. Attól a szel­lemtől azonban, a mely Szerbiában többé-kevésbé mindig megvolt s a mely Obrenovitcs Sándor rettentő elpusztításával őt trónra juttatta, nyugat­európai nevelése ellenére sem tudott szabadulni. A királygyilkosok szelleme letörölte róla azt a hajtást, a melyet a Nyugaton töltött ifjúság, a müveit nemzetek szellemének és életfogásának ismerete tett rá s eltörölte Irányi Dániel nemes, fenkölt és a becsület szellemétől áthatott egyé­niségének hatását is. lendő itthoni háborús regulákat, melyeknek meg­tartása most lelkiismeretbeli kötelesség, mint ahogy azt Németország minden lakosa valóban meg is tartja : 1. Ne egyél és ne etess többet, ^ mint amennyi a létföntartáshoz szükséges ! És ha százszor annyi telik- is, száműzd a reggeli asz­tal vajától és gyümölcsizétől kezdve a vacsorái Ínyenc fogásokig mindazt, amire szervezetednek nincs föltétien szüksége. Minden deka ennivaló, amit nem vonsz meg magadtól, ellenségeinket hizlalja, minden fölösleges falat, amiről lemon­dasz, a mieinknek jut. 2. Ne vendégeskedjél semmi cim alatt és semmi áron ! Ne legyen névnap, se lakodalom, se zsur, se semmi néven nevezendő lakoma. Mert nemcsak több fogy a kelleténél, de rósz példa adódik. Ne kerüljön senki asztalára két tál ételnél több. Ha azzal kínálja meg vendégét vagy az ozsonnai sovány teácskájával, azzal nem árulja el,a hazát és a barátságnak is áldoz. 3. Éppen ilyen fukarmódon bánj a szövet­tel, fémmel, bőrrel, tüzelővel, zsiradékkal, szap­pannal, mert amink van, az első és utolsó sor­ban nem nekünk itthonvalóknak, de künn küzdő milliónyi hőseinknek kell. Bármit e felsoroltak közül elvonunk tőlük, harcképességük rovására esik. Gondold csak meg, mennyi az, amit ott fönn a hómezőkön, vagy lenn a déli sziklákon elnyünek ? Olyanok, akik máskor mezítláb jár­tak és téli gúnyájuk sem volt éppen mintaszerű. Akkor pedig nyitva állott előttünk az egész világpiac és kevesebben voltunk fogyasztók, most el vagyunk zárva, készleteink kifogytak, ugyan kinek jusson ma erős bőr, meleg gyapjú, szóval mindenből a legjobb, ha nem védelme­zőinknek? 4. Ne vond el a munkaerőd személyes kényelmedre és fényüzési hajlamaid kielégíté­sére. Ami magyarul annyit tesz, hogy ha ez­előtt három cselédet tartottál, érd be ma kettő­vel. De ne a kettő vállára sózd a harmadik munkáját, hanem oszd el magad és családjaid vállára arányosan. Mondjon le kiki egy henye negyedórájáról, tisztítsa ki a cipőjét, a ruháját, szolgálja ki magát, ezzel is a hazát szolgálja. 5. Ha bevásárlásaidban is korlátozod ma­gad, nemcsak a külföldi behozatalt csökkented, amivel aranyunk kiözönlését és a végzetes diszázsiót meggátolod, de az idehaza elfoglalt sok munkáskezet is felszabadítod és termelő munkára tereled. Minek ma a cicoma-, dísztárgy készítés ? Dolgozzon minden kéz az életföntar- tásra és a hadsereg ellátására. Amely nőt ma külföldi eredetű pompában, párisi virág, kana­dai prém, angol szövet, brüsszeli csipkében lá­tunk, az megvetendő áruló. 6. Minden szavad és minden tetted arra irányuljon, hogy a termelést fokozzuk. Ha talp­alatnyi földed van, vesd be veteménnyel. Ha paraszt cseléded van, bird rá, hogy menjen haza ásni és kapálni. Gyermekeidnek tedd kö­telességükké a kerti munkát ; ha nincs maga­toknak földetek, segítsetek másnak. Takarékos­kodni a készlettel egyfelől és szaporítani a kész­letet másfelől, ez legyen szeme előtt ma mind­nyájunknak. íme mindenki közreműködhetik a béke siettetésére. A haza becsülete legyen drágább, mint a saját igényeink kielégítése. Csak egy éjszakára . . . — Szabadon Gy<5nl Géza után. — Csak egy éjszakára küldjétek ki őket A svarmliniába, az élelmezőket, Csak egy éjszakára: Akik azt hirdetik, hogy nincsen már borunk, Amikor dohányt vár epedve táborunk. És snapszért kiált a sok száz szomjas torok — Hol vagytok akkor trenyákok, ha a bendő ko­[rog? . . . Csak egy éjszakára küldjétek ki őket A trénhuszárokat, a malaclesőket; Csak egy éjszakára : Mikor siketitően bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld mintha gyomrát vágnák, Ilyenkor, ha kérded : van-e dohány és snapsz ? ... Tótziherre veszem, mindent rögtön megkapsz !. .. Küldjétek ki őket csak egy éjszakára Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára, Csak egy éjszakára . . . Lesz megint tiszta bor, tokaji és asszu Nem eszi meg akkor hordóinkat a szu Lesz majd túró, sajt, szalona, kolbász lében Ha begyullad egy kicsit a „trenyák lében“ . . . Csak egy éjszakára küldjétek ki őket A svarmliniába az élelmezőket . . . Csak egy éjszakára : Lesz akkor élelem, kenyér mellé kompót, Jó lesz a menázsi, hogyha eddig rossz vót, Nem lesz majd a cwiback petróleum szagu És eztán nem nyomja már fejünket a bu . . . Ludvig baka. Különfélék. Elismerés a hadikölcsönért. A múlt héten ér­kezett meg három gyönyörűen kiállított, díszes elismerő okirat a pénzügyminisztertől Bay Lajos­nak, Makray Mihály dr.-nak és Stoll Bélának Nagybányára és Farkas Jenőnek Felsőbányára a hadikölcsön előmozdítása körül kifejtett sike­res működésűkért. Elseje alkalmából a hátralékok szives bekül­dését kéri a kiadóhivatal. Katonai kitüntetés. Őfelsége a király ifj. Farkas Jenő 39-ik ezredbeli tarackos tüzér- hadnagynak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a ,,signum laudist“ ado­mányozta. A felsőbányái rendőrkapitányi állásra hirde­tett pályázat határideje febr. 15-én járt le. Kisegítő orvos. Dr. Tóik Gábor kincstári főorvost a bányaigazgatóság kisegítésül beren­delte Nagybányára, hol is minden második na­pon a betegek rendelkezésére áll. Az Erdélyi Irodalmi Társaság titkára Révai Károlyhoz. Az E. I. T. titkára Kovács Dezső, ref. főgimnáziumi igazgató levelet irt Révainak abból az alkalomból, hogy őt a Petőfi Társaság tagjai sorába választotta. A meleg hangú levél igy szól: „Kedves Barátom ! Abból az alkalom­ból, hogy a Petőfi Társaság téged, irodalmi ér­demeid méltó elismeréséül tagjainak díszes so­rába választott, kérlek, fogadd szívből jövő gratulációmat. Az Isten tartsa meg a Te mun­kakedvedet még sokáig, hogy kifejezést tudj adni lelked sok szép álmának, amelyek még el­mondásra várnak. Ha társaságunk majd gyűlést fog tartani, bejelentem ott hivatalosan is a Te szépirodalmi kitüntetésedet s minden bizonnyal a Társaság is méltó formában ki fogja fejezni azt a szeretetet, amellyel irántad mindnyájan vi­seltetünk. Szeretettel ölel tisztelő barátod. Ko­lozsvár, 1917. febr. 7. Kovács Dezső. Rendkívüli államsegély. A belügyminiszter Felsőbánya város részére 5000 K rendkívüli államsegélyt engedélyezett. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye tör­vényhatósága f. hó 22-én rendes közgyűlést tart. Megren­dültünk, megremegett szivünk, hiszen megdöbbentő a hir, hogy Herczinger Xavér Ferenc Nagybánya város tiszti főorvosa hirtelen meghalt. — Még tegnap mosolyogva integetett barátainak s ked­ves, élénk volt a kis társaságban is, és egy pár óra múltával már élettelenné vált! A szive fájt, a szive nagyon fájhatott; mert ha jött - ha ment, jobb keze mindig a baloldalon, szive tá­ján pihent. Most már megpihent a nemes szív, koporsóban fekszik a fáradhatatlanul munkás kéz, a mindig hivatásának élő derék ember. Csupa szív volt és nemes melegérzettel meg­áldott lelkű férfiú volt dr. Herczinger Ferenc. Egy város és ennek nagyvidéke hullatja köny- nyeit, mert a higgadt, komoly főorvos nem vi­gasztal, nem gyógyít már többé beteget. Sok ezer beteg áldja dr. Herczingernek áldásos or­vosi ténykedését, hiszen ő a nép ezreinek volt a főorvosa, kiket meleg szeretettel istápolt, gyó­gyított és segített anyagiakban is. Áldott emlé­kezete mindenütt feledhetetlen jóságáért időtlen időkig ott hol megfordult s azok között, kik orvosi tanácsát kérték. Dr. Herczinger Xavér Ferencről, mint városi főorvos és vármegyei tiszteletbeli főorvosról Nagybánya város tiszti­Dr. Herczinger Xavér Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents