Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-10-25 / 22. szám

XXII, évfolyam, 22. «ám. 1917. Október 25.

TÁRSADALMI közgazdasági, és vegyestartalmu lap.

= MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN KUNDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = 1

____ jj

El

őfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. • Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő:

Dr. Moldován Ferenc helyett

FARKAS JENŐ

l| A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére I? Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ä ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Fölhívás segélyezésre.

Az 5. cs. és kir. gyalogezred parancsnoka a következő levelet intézte Farkas Jenő kir. tanácsos, polgármesterhez:

„A szatmármegyei cs. és kir. 5. sz. közös gyalogezred parancsnokságával meg- bizatva, megragadom az első kínálkozó alkalmat, hogy ezen minőségemben T. Czim, mint a város vezérférfia és feje előtt hazafiui tisztelettel és üdvözlettel bemutatkozzam és felkérjem T. Czimedet, hogy bennem és állási ^minőségemben azt a férfiút tekintse és tanulja megismerni, akinek minden igyekezete úgy az ezred vezetésében, mint annak gondozásában oda irányul, hogy ez a szép és derék ezred, amely ebben a világmegrenditő háborúban kezdettől fogva oly bőven és dicsőségteljes, véres harczokban hősiesen, az elismerés annyi babéra által kitüntetve vette ki részét és most is sziklaszilárdan áll, hogy védje a legnehezebb viszonyok közt is hazáját és királyát: hogy ennek az ezrednek az üdvét szolgálva, ez a legmesszebbmenő szeretetben és támogatásban részesüljön nemcsak az ezred keretén belül, hanem egész vármegyéjének s annak is minden vezető és szellemi testületének részéről is.

Ezen igyekezetem és törekvésem sikerét azonban csak az által látom biztosítva, ha ideális czélorn elérésében úgy a vármegyei, mint a városi, úgy az egyházi, mint világi társadalom részéről állandó és szeretetteljes támogatás kisér. Ez pedig abban áll, hogy kötelességszerüen kivegyük a részünket hálánk kifejezésének

lerovásában azon hősies bajtársaink iránt, akik lángoló hazaszeretetükből folyó kötelességeik teljesitése közben megrokkantak, vagy hősi halált szenvedtek, ezáltal legdrágábbjaikat, özvegyeiket, árváikat hagyva hátra, kegyes lelkek gondozó sze- retetére szorulnak.

A hazáért elesett hősök és az azok családjai iránt való gondossági, jótékony- sági mozgalom már évek óta az egész országban és vármegyénként a legnagyobb buzgósággal, szeretetteljes, szüntelen gondossággal és a legszebb sikerrel működik. Bizonyítéka ennek, hogy vannak már ezredek, amelyeknél a rokkant-, özvegy- és árva-alap a milliókat meghaladja. Elfogult szívvel és végtelen sajnálattal közölhetem ezzel szemben' azt a szomorú tényt, hogy a es. es kir. szatmármegyei 5 gy. ezrednek ilyen alapja ez idő szerint csak 21.000 (huszonegyezer) korona. Egy nagyon kis csepp a nagy tengerben. Egyenlő a semmivel.

Munkás és egész jövendő törekvésem minden igyE-ezetét látom abban, hogy ezen pótolhatatlan sorozatán a mulasztásoknak segíteni kell, hogy a hibát sokszoros, állandó erőíeszitéssal jóvátegyük.

Erre kérem T. Czimed befolyásos és legmesszebbmenő támogatásának odairányuló kifejtését, hogy egyházi és világi, hivatalos és magántestületek egyformán, egyenlő buzgósággal járuljanak hozzá azon soha le nem róható* hála és tisztelet adójának lefizetéséhez, melylyel saját szülötteik és hozzátartozóik iránt vannak lekötelezve, akik a hazaszeretet oltárán áldozták fel magukat, mindenüket.

A vármegye szülötteiről, fiairól és hozzátartozóiról van szó s mint szeretett királyunk a Károly-bakák könyvébe sajátkezűig azt az előszót irta: „Csak önmagának emel emléket, aki a háború véres harczaiban megtört rokkant vitéz katonáknak az otthonáról gondoskodik úgy rendületlen hitem és szent meggyőződésem, hogy ezen, szívem mélyéből fakadó nagy kérésem teljes visszhangra lel és kivétel nélkül az egész megye területének minden hozzátartozója, kitűnőségeinek és melegen gondolkozó társadalmainak körei által felkarolva és vezettetve, karöltve az ezred kötelékében szervezett buzgósággal, szorgalommal, egyénenként való tehetséggel fogja a jótékonyságnak ezen, eddig sajnos, elhanyagolt szent ügyét támogatni.

Az ezredben havonként való önkéntes levonások, adakozások révén gyarapítjuk alapunkat. De ezek nagysága átlag csak 3—5000 korona közt ingadozik s ez mind tulcsekély ahhoz, hogy az ezrekre menő segítségre szorultakról gondoskodhassunk. Csak a nagy társadalom elismert vezérei, megyék, városok, testületek ve- zetőférfiai, a kivált magasan, nemesen érző, gondolkozó, fenkölt hölgy tagjai fejthetnek ki azon szent jótékonysági ügyben áldást és sikert biztositó működést, melyet felhívások, gyűjtések, jótékonysági előadások, hangversenyek stb. által a társadalom legszélesebb rétegei között kiterjeszthetnének.

A kezdet mindenkor nehéz, de a jóakarat, szív, szeretet, játszva leküzdik az akadályokat és emléket biztosítanak

„A Felsőbányái Hírlap“ tárcája.

A Napóleoni háborúk áldozatai.

A most folyó háború nem lesz érdektelen, ha összeállítjuk itt ama nagy világharcok veszteségeit, amely a franciák és az ellenök küzdő szövetségesek az 1813 és az 1814-iki világharcokban szenvedtek.

Egy német történetiró az 1813 és 1814-dik évben történt csaták veszteségeit következő számokban fejezi ki:

1. A lützeni, vagy grossgörtcheni csatában 1813 május 2-án 46,000 porosz, 50,000 orosz, összesen 96,000 szövetséges 524 ágyúval állott

120.000 francia s 250 ágyú ellen. A poroszok 9000, az oroszok 2000, a franciák 15,000 embert vesztettek halottakban és sebesültekben.

2. A bautzeni csatában, 1813. év május 20. és 21-én orosz 68,000, porosz 28,000, összesen

96.000 ember volt 130,000 francia ellen. A szövetségesek 18,000 embert veszítettek, kik közül 6000, halott volt, a győző franciák pedig 9000 halottat és 17,000 sebesültet vesztettek.

3. A grossbeereni ütközet augusztus 23-án. Biilov hadteste (40,000 ember) 150 halottat és 900 sebesültet veszített.

4. A katzbachi ütközetben augusztus 26-án, mindkét részről 80,000 ember állott. A sziléziai (porosz) hadsereg 3000-en felül veszített.

5. A drezdai csatában augusztus 26—27-én

200.000 szövetséges (osztrák, porosz és orosz) állott 100,000 francia ellen. A szövetségesek vesz! tesége 15,000 halott és sebesült s 25,000 fogoly volt.

6. A kulmi csatában augusztus 28—30-án,

38.000 szövetséges, 30,000 francia ellen, az döbbenlek 3319 embert veszítettek, az utóbbiak pedig 5000 halottat s sebesültet és 10.000 foglyot.

7. A dennewitzi csatában szeptember 6-án Bülov 50,000 porosszal harcolt 72,000 franciával szemben; négy zászlót, 80 ágyút, 400 municiós szekeret s 15,000 franciát fogott el. Az ő vesztesége 9000 halott és sebesült volt.

8. A górthe-i ütközetben szeptember 12-én, hol 12,000 küzdött 10,000 ellen, a győző (Wald- moden) 1000 embert, a franciák pedig 500 halottat, 90o sebesültet és 1000 foglyot veszhettek.

A többi összecsapásoknak is, melyek az 1813. évben történtek, hasonló arányú eredményei voltak.

9. A. wartenburgi csata szeptember 26-án. York az Elbén való átmeneteinél 67 tisztet és 1548 embert veszheti.

10. A lipcsei csatában 300,000, szövetséges (56,000 lovassággal, 1384 ágyúval) harczolt 171,000 franczia ellen, (köztük 24,000 lovas és 700 ágyú). Az első napon, október 16-án, Wachan mellett a szövetségesek azon a nap harczoló katonáiknak majdnem felét elveszhették s ágyúik használhatatlanokká tétettek. A 7. számú honvéd- ezredből, mely 1800 emberből állott, 160 ember

maradt meg. Ugyanazon nap szenvedett nagy veszteségeket a 21,429 emberből álló York- féle hadtest is Mückern mellett. Az ütközetett ő nyerte meg, de csak nehéz sebesültje tisztekben 172, legényekben 5508 volt. Az egész háborúban ez volt a legvéresebb csata. A reá következett lipcsei népcsata október 17-, 18-, és 19-én nem kevesebb, mint 85,000 áldozatot kivánt A franciák 15,000 halottat,

15,000 sebesültet veszítettek azonkívül pedig a lipcsei kórházban 23,000 katonájuk feküdt, köztük 3000 tiszt és 27 tábornok. A szövetségesek vesztesége 1761 tiszt és 45,772 altiszt és közkatona volt; névszerint a poroszok 495 tisztet és 15,935 embert, az oroszok 864 tisztet 21,740 embert, az osztrákok 399 tisztet és 800 embert, a svédek 3 tisztet és 100 embert veszítettek.

11. A hanaui csata október 30—31-én ; a bajor-osztrák részről 9237 embert vesztett el, a fran- cziáknál 10,000.

Az 1814-ik évben vívott csaták.

12. A briennei csata január 29-én egyik részre se dőlt el s mindkét részről 3000 ember esett el.

13. A larothiérei csata február 1-én az oroszoknak 4000, az osztrákoknak 1000, a würtem- bergieknek 450, a bajoroknak 250 emberükbe került.

14. A Champaubert, Montmirail, Chateau- Thierry és Bauchamps-Champaubert-Etoges'mel- letti ütközetek február 10—14-ig, a szövetségeseknek 15,000 ember és 27 ágyú veszteségökbe